Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)

1958-01-15 / 2. szám

2-IK OLDAL EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1958 JANUÁR 15. az emberiségnek igazodni. S teljes megalázkodással, ennek a régi em­bernek letgimel szemben tanúsított magatartását kellene elsajátítani. Akkor lenne 1 v\e és szeretet, mint ahogy akkor U Jákob és Ésau kö­zött. Akkor lerázhatnák az emberek a fegyvert is egymásban megbízva; akkor teljesülne be a prófécia: “A fegyverekből kapákat és ekéket csi­nálnak és az oroszlán a báránnyal együtt legelnek”. De Isten nélkül az élet utján tovább haladva, veszély­ben van az emberiségnek nyugtalan élete! Mi, akiknek Isten békességet és nyugalmat adott, ragaszkodjunk Is­ten minden ígéretéhez ebben az uj­­esztendőben is! —Emeritus. AZ ÖZVEGY OLAJA TESTVÉREM, ha egy öreg hivő embert megkérdezel, hogy volt-e éle­tében csapás, vagy nyomorúság, vagy betegség, vagy csalódás, azt fogja válaszolni: volt. De ha azt kér­ded: elhagyta-e Isten valaha, azt fogja mondani: nem. soha! Mert Is­ten az övéit soha nem hagyja el. Ve­le volt Józseffel a börtönben, Dávid­dal üldöztetése idején, Pál apostol­lal tengeri viharban. Ha jönnek pró­bák, csapások, özvegység, árvaság; boldog az a lélek, aki tudja, hogy kihez forduljon. Nagy szivettépő fáj­dalmában is boldog özvegyasszony, mert tudja, hogy Istenhez kell for­dulnia a prófétán keresztül. És az özvegy meg a prófétához . . . Két drága gyermekét akarják elvin­ni az adóssága fejében. A próféta meghallgatja és megkérdezi: mit cselekedjen az özveggyel? “Mi van a te házadban?” kérdi. Az özvegy pedig felel: “Semmi nincsen a te szolgálóleányod házában, csak egy korsó olaj”. Semmi sincs . . . Nincs kenyér, nincs liszt, nincs zsir, nincs egyetlen bútordarab, a nyomorúság mindent elvitt, csak egy korsó olaj van még ... És semmi más . . . Isten engedi az özvegységet, de az özvegyet nem hagyja el. Erős tör­vény védi az özvegyet. (II. Mózes 22, 22-24.) Isten engedi egyesekre a szegénységet is, de el nem hagyja őket. Maga az Ur is nagy szegény­ségben élt e földön, jászolban szü­letik, később nincs hová fejét lehaj­tania . . . Péternek és Jánosnak se volt aranya-ezüstje, mikor a sánta meggyógyul; Pál apostol hálával emlékezik meg azokról, akik nyo­morúságában részesekké lettek. (Fii. 4, 14.) Két gyermekét akarják elvinni . . . Van-e ennél nagyobb fájdalom egy édesanya részére? Ugye nincs. Leg­több édesanya bármikor kész meg­halni gyermekéért, de hogy gyer­mekét elveszítse, borzalmas részére. De nincs egyebe, csak egy korsó olaja . . . Most pedig tanuljuk meg azt a két szót, amelyik nincs Isten szótárában. Az egyik szó kevés, a másik kicsi. Kevés 2 kenyér és öt hal, de Isten­nél elég 5000 férfinek és legalább kétszerannyi nőnek, gyermeknek. 20 árpa cipót kap Elizeus; ez igen kevés, de Istennél elég 100 prófétá­nak. Kevés 12 tanítvány, de elég, hogy egy egész világra eljusson az Evangélium. Egy kevés olaj és egy maroknyi lisztecske elég az uj ter­mésig a sareptai özvegynek. És egy korsó olaj elég, hogy az özvegy min­den adósságát kifizesse ... — Is­tennél nincs kevés és nincs kicsi. Egy kis leányka elég, hogy mozgás­ba hozza Szíriát és Naámán meg­gyógyuljon. Egy kis parittya elég — — Istennel — Góliát minden fegy­vere ellen. Egy kis mustármagból terebélyes fa lesz. Egy jelentéktelen vessző és vérré változik a viz; békák, majd férgek lepik el Egyiptomot; jégeső hull; sáskák jönnek elő; két­felé válik a tenger, viz fakad a szik­lából; győz Izráel Amálek felett . . . Mert Istennél nincs kevés és nincs kicsi. A próféta utasít: “Menj el, kérj szomszédaidtól üres edényeket, de ne keveset”. És tovább: “Menj és zárkózzál be fiaiddal és tölts az olaj­ból mindenik edénybe, amely meg­telik, tétesd el onnét”. Dehát miért kell bezárkózni? Miért csak három tanítvány lehet Jairus leánya feltá­masztásánál, a Megdicsőülés hegyén, a Gecsemáné kertjében az Ur köze­lében? Mert Isten sokszor legna­gyobb tetteit zárt ajtók mögött vég­zi. Az egész hivő élet zárt ajtók mö­götti imádkozással kezdődik. Az üd­vösség is zárt ajtók mögött van. Noé is zártajtó mögött menekül meg. Az Ur feltámadása után elzárkózott teljesen a világ előtt. Isten legna­gyobb csodatetteit nem minden em­ber érett meglátni és ezért bezára­­tik előttük az ajtó. Az özvegy tplti az olajat . . . Min­den edény megtelik. Uj, üres edényt kér. De nincsen több edény.’ Nem az olaj fogyott el, de az edény volt kevés. Mert Istennél nincs kevés, de annál inkább az embernél. Olaj van, de nincs hova tölteni. Olaj Isten ke­gyelmi ajándékának kiáradását je­lenti. Isten adná bőven, de nincs ember-edény, aki a kegyelmi ajándé­kot elfogadja. Minden mást inkább, mint Isten kegyelmi ajándékát haj­szolja az ember. Isten áldott edénye Pál, aki elindul mint tisztátalan edény öldökléstől, gyűlölettől liheg­ve; majd lesz az utón összetört edény, aki ott fekszik a porban le­sújtva; de lesz üres, befogadóképes edény, aki azt kérdi: “mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem”; és lesz Szentlélekkel megtelt edény; maga az Ur mondja róla: ő nékem válasz­tott edényem ...” — Óh bár mind­nyájan alkalmas edények lennénk Isten kegyelmi ajándéka olajának befogadására . . . Az özvegy elmegy és elmondja a történteket Isten emberének. Eliez­­us rendelkezik, hogy az olajat elad­va az .özvegy fizesse ki adósságát és a maradékból pedig éljen a fiai­val. Nagy tanítás ez arra nézve, hogy Isten teljes munkát végez. Gondos­kodik az özvegyről, a jövőjét is biz­tosítva. Ilyen a mi mennyei Atyánk. Ő maga mondta: “Hívj engem segít­ségül a te nyomorúságodnak idejé­ben, én megszabaditlak téged, te pe­dig dicsőítsél engem . . (Eredeti versszöveg). —Fülöp Árpád. Megjelent Az 1957-ik évi konvencióról felvett jegyzőkönyv. Ha valahol valaki nem ka­pott volna, szívesen küldünk azoknak, aki­ket érdekel konvenciónk programja s évi munkája. A leveleket szerkesztőnk címére kérjük, ki egyben a konvenciónk jegyzője lett.

Next

/
Thumbnails
Contents