Evangéliumi Hirnök, 1958 (50. évfolyam, 2-24. szám)
1958-01-15 / 2. szám
1958 JANUAR 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3-IK OLDAL JÓNÁS PRÓFÉTA TÖRTÉNETÉNEK TANULSÁGAI Irta: RÉVY ILLÉS MINDEN Bibliát olvasó ember ismeri Jónás próféta történetét. A nagy világhirü pogány városba, Ninivébe küldte Isten a prófétát hajdan, hogy abban tudtul adja a népnek, miszerint az élő Isten ismeri bünbemerült lelki állapotukat. Szánja, szereti őket és szólítsa fel az Isten ellen vétkező nagy várost a megtérésre. E történetben először is az isteni küldetés köti le az olvasó előtt a figyelmet. ‘‘Kelj fel, menj Ninivébe a nagy városba . . (1:2.) Egy fontos felhívás komoly feladatokkal és küldetéssel kapcsolatban. Minden egyes országnak küldöttjei az egész világon annak az államnak és államfőnek ügyeit és érdekeit képviselik, amely őket kiküldötte. Itt e történetben az Ur, a mindeneknek teremtője, és fenntartója; mindnyájunknak teremtője és fönntartója az, Aki a prófétát küldi egy komoly megbízatással. Jónás a küldött s az üzenet az Isten országába való felvételnek és az Istennel való megbékülésnek tiszta üzenete. Isten ma is küldi választott szolgáit és népét a modernkor kisebbnagyobb városaiba a megtérésre felszólító isteni üzenettel. Ez a küldetés ma is éppen olyan fontos és komoly, éppen olyan nagy dolgokkal és eseményekkel van összekapcsolva mint a régi korszakokban. Istennek végtelen szeretete mindenütt ennek a változhatatlan, minden bűnös embert megváltani akaró szeretet hirdetésére. Téged is, engem is. Ezt én most még jobban megértem, mint ezelőtt értettem. A második tanulsága e történetnek az a rettenetes büntetés, mely az Isten küldetésének ellenállásával jár. A próféta Istennek embere volt, kiválasztott prófétája az Urnák. Ezt ő értékelte s nagyra becsülte, mert Isten részéről egy nagy megtiszteltetés volt, ha valaki az élő Istennek prófétája lehetett. De itt a történet arról tanúskodik, hogy ez az ember nem volt hajlandó az elhivatásával járó feladatok teljesítésére. Inkább ellentmond az Istennek az által, hogy Tarzis felé vitorlázó hajón menekül Isten és a feladatok teljesítése elől. Azonban Isten elől elmenekülni nem lehetet. Jónás sem menekülhetett. Utolérte az Isten. Az Isten haragja és büntetése hatalmas, még soha nem tapasztalt viharban jelentkezik a nagy tengeren s végre sorsvetés utján kitűnik, hogy a szokatlan nagy vihart és égi háborút az Isten elől menekülő Jónás okozta és a hajósok beledobják a bűnöst a hullámzó tengerbe. Istennek ezen büntetése nem volt végzetes az engedetlen prófétára. Csodálatosan kegyelmez neki s egy nagy halat rendel számára, mely három nap és három éjszaka tartotta Jónást gyomrában. Jónás leírása szerint a pokol torkában volt az idő alatt, de amikor ott magába szállott s imádkozott, a nagy hal kivitte őtet a száraz földre. Az állatvilág is a teremtő Isten hatalmában van s Isten parancsszavának még ez a nagy hal is engedelmeskedik sokkal inkább, mint az emberek. — Hajdan Esaiás igy panaszkodott: “Az ökör és a szamár ismeri az ő urát és Urának jászlát, de az én né-Évközi Prédikátori gyűlés A világ események forgatagában élünk s ilyenkor fontos értekezleteket tartanak a vezetők minden téren. Urunk országa ügyénél nem létezik fontosabb. Azért ismét évközi gyűlésre hiv bennünket a garfieldi gyülekezet, mely 1958, jan. 21-22-én lesz megtartva. Előre is köszönjük a nemeslelkü testvériség meghívását s kérjük a gyülekezeteket, hogy küldjék el vezetőiket ez alkalomra. A gyűlés kezdetét veszi jan 21-én d. u. pont 2 órakor. Nagy szükség van az össztestvériség buzgó imájára s áldozatkészségére. Most igazán szükségünk van minden érdekelt megjelenésére. A prédikátor konferencia programbizottsága nevében: MAJOR elnök. A garfieldi imaház cime: Corner of Monroe and Cambridge Ave. pem nem veszi eszébe magát.Menynyire igaz ez a korunkban élő emberiségre vonatkoztatva. Akik Isten és akarata elől futnak, azok esnek nagy nyomorúságba s végre kárhozatba. A harmadik tanulság Jónás történetéből az, hogy a mai világunkban rengeteg sok olyan ember van, aki menekül az Isten és a feladatok elől. A mai világ rettenetes bizonytalan állapota vájjon nem-e a jónások által elmulasztott isteni üzenetek és evangéliumi igazságok hirdetésének a kerülése s a bünhullámaiba való bemerülésnek kárhozatos következménye-é? A keresztyénség élén sok hivatott szolgája van az Urnák, de sajnos, isteni megbízatásukat a legtöbben nem teljesitik. Kifogásaik az emberek által felállított s Isten törvényével ellentétes tradíciók, vallásos törvények és szokások. Ezekben a hajókban utaznak sokan. Nem fáj lelkűknek az emberiség lelki és testi nyomorúsága. Nem mennek Isten üzeneteivel az égigérő bűnökben élő emberek után, hanem inkább maguk is a néppel együtt alásülyednek. Vájjon elmaradhat-é az Istennek büntetése? Van egy szép énekünk, melynek egyik versében ezt a gondolatot is énekeljük: Azt bünteti, kit szeret, máskép Ő nem is tehet, de ez a büntetés csak e földön van, mely hasonló a Jónásra mért büntetéshez, mely a hal gyomrában csak arra való volt, hogy őt bűnei tudatára és feladata teljesítésére bírja. A bűn következménye az egész világon nyilvánvaló. Vájjon könyörgünk-é a nyomorúságnak gyomrában. Vájjon meglátjuk-é mulasztásainkat, mint ahogy Jónás imádkozva meglátta, mielőtt a végső nagy csapás és kárhozat utolérne minket? Gondolkodjunk e történet tanulságai felett! Végre Jónás elment a nagy városba, hirdette Isten üzenetét s a nagy város népe, kicsinye és nagyja; a szegények és a gazdagok, a király és fejedelmei, megtérnek az Istenhez. Nem vallásos üres ceremóniákra, hanem ehhez hasonló lelki mozgalomra és uj igazi keresztyén rendre van a legnagyobb szükségünk!
