Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-04-03 / 13. szám

1932.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

99.

kiváncsiak, hogy miféle emberek szövik u selymet, gyűjtik a fűszert és a gyöngyöt, mely városuk piacára kerül.

Az emberek munkájának helyes értékelése és kölcsönös megbecsülésének az elve kell, hogy vezéreljen minden munkálkodásunkban, abban a munkánkban is. melyet az egyesületi életben fejtünk ki.

Néhány héttel ezelőtt egy egyesületi jubileumi ünnepségünkön valaki azt az észrevételt tette, hogy egyesületünk többnyire csak az egy társadalmi osztályba tartozó és egy Tél e foglalkozási űző egyéneket tartja össze, akik közt amúgy is megvan az összetartás. holott az egyesületeknek az volna a feladata, hogy a különböző, gyakran egymással ellentétben álló társadalmi osztályokat olvasszák egységbe. Kétségtelen, hogy egyesületeink. ha nem tudnak harmonikusan beleilleszkedni a társadalmi együttműködésbe, nemcsak hogy nem egyesítik a szétszórt erőket, sőt ellenkezőleg, még jobban feldarabolják a társadalmat, s hogy erősebb kifejezést használjak, létrehozzák a klikkrendszert.

Amit az egyes emberek kölcsönös kisegítésére vonatkozólag mondottunk, ugyanazt elmondhatjuk az egyesületekre. Egy egyesület pem alkothat egészet, de mindegyik egyesület arra van hivatva, hogy a másik egyesületnek a munkáját kiegészítse. Egyik egyesület sem helyezze magát előtérbe hangoztatva: én legtöbbet adakozók, én nem beszélek, de cselekszem, én kulturcélokért küzdők, én építő munkát végzek, de egyetértéssel, egymás munkája megbecsülésével és kölcsönös kisegítéssel igyekezzünk a kitűzött célt elérni. Ami pedig az összetartást illeti, az sem abból áll. hogy egységes frontot alkotunk akár gazdasági, akár másmilyen természetű kérdésekben azokkal szemben, akik kívül állanak az egyesületen, de tekintet nélkül az emberek személyére, különbség nélkül mindenkinek egyformán osz- szuk az élet anyagi, lelki és kulturális javait. Ha a kölcsönös kisegítés ezen kapcsa tartaná össze az egyesületeket, akkor nem jelentene veszedelmet ránk nézve, hogy felekezeti. politikai, szociális kérdésekben különféleképpen gondolkodunk, sőt a lelki élei változatossága csak elősegítené az emberiség erkölcsi, kulturális és gazdasági haladását.

Soha még nem hangzott el az emberiség fülében olyan hatalmas intő szózat Istentől, hogy a felebaráti szeretetem alapuló összetartás mindannyiunk létérdeke, mint a mai válságos időben.

Viharos időket élünk. A jövő nem sok reménnyel kecsegtet bennünket. Akik a mai válságos gazdasági helyzet okait, kizárólag a megreformálásra szoruló társadalmi rendszerben látják, azok bíznak a jövőben, s szentül hiszik, hogy megérünk még szebb időket is. Sajnos, a baj sokkal nagyobb, mintahogy ők gondolják. A rossz gazdasági helyzet csak egyik tünete a lappangó betegségnek. a megromlott korszellemnek. A modern szellemmel szemben pedig úgyszólván teljesen tehetetlenek vagyunk, mert ma ^pég ott tartunk, hogy a színház, mozi. kultúrintézményeink nagyrésze kisebb-nagyobb mértékben ennek a szellemnek a szolgálatában áll. Tehetetlenek vagyunk vele szemben, ahogy a huhilrizura és a rövid szoknya ellen is hiába kardoskodtunk. Bármilyen reménytelen is a helyzet, azért még se veszítsük a legfőbb jóba vetett hitünket. A jónak elöbb-utóbb győznie kell. mert Istené a hatalom. Istennek módjában van erőszakkal kényszeríteni az embereket a javulás útjára. Mert ha nincs meg köztünk a testvéri összetartás, társadalmunk erkölcsileg, szellemileg, gazdaságilag elpusztul.

Under László

ev. lelkész.

Túl a statisztika világán.

Őrizkedjünk a római pápa kovászától! A jelen esetben a kovász a római egyház téves tana a Krisztus egyházáról. A reformáció híveinek s a Krisztus igaz vallása vallóinak nem szabad összekeverni a pá- pás egyház egyházfogalmát az evangéliom egy h ázána k egy h á z f < >ga 1 m á v a 1. M el anch t on ITdöp az Ágostai Hitvallás Védelmében, a IV. részben igen szépen és igen evangéliom- szerüen fejti ki. hogy mit értünk mi evangélikusok egyházon. Kár, hogy többet olvassuk a mai vitázó cikkeket, mint hitvallási iratainkat s a porondra vetett kérdéseket inkább az ellenfél által hangoztatott érvek alapján, mint saját pozitív tanaink alapján akarjuk elintézni.

A Védelem szerint különbségei kell tennünk az igazi egyház és a külső formák, szertartások, szervezetek és intézmények egyháza közt. A valódi egyház a Krisztus országa, amelyet Szentleikével éltet és kormányoz. Ez a valódi egyház valósággal létezik, habár még nem egészen nyilvánvaló, hanem eltakarja a Krisztus keresztje. Ennek a valódi egyháznak tagjaiban a Krisztus munkálkodik, s ezek az élő tagok alkotják Krisztus testét, ami az egyház. Ne gondoljuk, hogy’ a Krisztus egyháza bizonyos nemzeteknek külsőleg megszervezett intézménye; ellenkezőleg: ez az egyház az egész világon elszórt olyan emberekből áll. akiknél egy az Ur, egy a Lélek, egy a hit, egy a keresztség és egy az Isten, mindeneknek Atyja.