Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-04-03 / 13. szám
98. evangélikusok lapja 1932. életet, az irodalmat, művészetet, szinműiro- dalmat, maga alá temetve az emberi szellem minden tevékenységét. Ezeket a bajokat nem érezzük, mert eme szellemi táplálékok hiánya nem vált ki belőlünk olyan kellemetlen érzést, mint mikor nélkülözzük a betevő falatot. De ha a szellemi táplálékok olyan szervi elváltozásokat idéznének elő bennünk, mint a testiek, egy futurista kép szemlélésétől, vagy egy Sztravinszky zeneműtől épp olyan gyomorrontást kapnánk, mintha megromlott krumplin táplálkoznánk. Nem következetes gondolkodásmód az, lia valaki egyrészt elitéli a mai társadalmi rendszert, másrészt modern erkölcsi elveket vall, s teljes kielégülést talál a modern szellemi életben. Az irodalomnak, művészetnek, géptechnikának a válsága éppen olyan gyümölcse a modern erkölcstelen életnek, mint a gazdasági élet válsága. A gazdasági élet együtt áll és bukik a vallás-erkölcsi és kulturális élettel. Az a kérdés már most, hogy hol kezdjük a bajok orvoslását? A materialista azt mondja: üres gyomornak nem lehet erkölcsökről prédikálni! Az idealista meg így szól: erkölcsi elvek nélkül nem lehet új gazdasági életet teremteni! Igyekezzünk a bajokat orvosolni mindkét oldalról. Ha a nyomort enyhíteni törekszünk, vallás-erkölcsi és kulturális érdekeket mozdítunk elő. Ha a népet lelkiekben műveljük, istenfélelemre tanítjuk, szociális bajokat gyógyítunk. Nem terjeszkedhetem e kérdések részletezésére, csupán egy dologra utalok. A gazdasági élet fellendülésének egyik feltétele egymás munkájának helyes értékelése és kölcsönös megbecsülése. Isten úgy alkotta földi viszonyainkat, hogy az emberek egymás segítségére legyenek utalva. Senki sem alkothat egészet, de mindenki arra van hivatva, hogy másnak a munkáját kiegészítse. Vegyük például a szülők munkáját. Melyek azok a tényezők, melyek a szülők munkájában kisegítő szerepet végeznek? Az egyik tanítja a gyermeket, a másik vallásosságra neveli, a harmadik cipőt varr neki, a negyedik ruhával látja el, az ötödik élelemről gondoskodik és így tovább. A nevelés munkájában szintén egymást kölcsönösen kiegészítő tényezők hatnak közre. Az egyik természetrajzra tanítja, a másik vallásos ismeretekre, a harmadik számtanra stb. Ha a lelkész hivatását vesszük, itt megint csak megtaláljuk az egymás kisegítésére szoruló tényezők szétágazását. Az egyik igehirdetéssel, a másik gyakorlati tevékenységével, a harmadik tudományos képzettségével igyekszik elsősorban betölteni Istentől rendelt hivatását. A nevelés munkája akkor sikeres, ha minden tényezők harmonikusan olvadnak össze, s egymást támogatva igyekeznek a kitűzött célt elérni. Az élet minden vonatkozásában a sikeres munkálkodás egyik fontos feltétele, hogy egymás hivatását tiszteletben tartsuk és egymás munkáját kölcsönösén megbecsüljük Senkisem tartsa legfontosabbnak azt a feladatot, melynek végzésére vállalkozott. Két közeli rokonságban álló hivatást hasonlítsunk egybe, a lélek és a test orvosa munkakörét. Valamikor e két hivatás egy volt. A lélek orvosa egyszersmind a test orvosa. Krisztus a betegséget a bűn okozatának tartotta s a lélek útján gyógyította a betegeket. A lélek és a test orvosa ma is egy úton kell. hogy haladjanak. Igen sok betegséget csak lélektanilag lehet gyógyítani s a gyógyítás tudománya is nagy szolgálatot tehet a lelki életnek. Hogy a lelkészi és tanítói hivatás menynyire egymás kisegítésére szorulnak, annak bizonyítására talán fölösleges szót pazarolnom. Mind a kettő fontos és felelősségteljes hivatás, de épp oly jelentéktelen semmivé zsugorodnak össze, ha nem haladnak egymással karöltve. Talán sohasem érezték az emberek, hogy mennyire egymás segítségére vannak utalva, mint most. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő és a megváltozott gazdasági viszonyok milyen új helyzetet teremtenek számunkra. A máról-holnapra változó viszonyok megtanítanak bennünket arra, hogy nincs az a szegény, igénytelen ember, akinek a segítségére rá ne lehetnénk utalva. A régi békés időkben a legtöbb dolgos ember nyugodtan nézhetett a jövő elé, s ha egy kis vagyonkára tett szert, biztos volt benne, hogy élete végén nem kell kenyerét koldulással megszereznie. Istennek a mai nehéz gazdasági helyzettel kellett sújtania az emberiséget, hogy rájöjjünk saját függetlenségünk hiábavalóságára és megtanuljuk azt, hogy a gazdasági élet egyik legfontosabb feltétele népek, nemzetek, társadalmi osztályok, egyes emberek kölcsönös megbecsülése, egymás munkájának helyes értékelése és természetszerű kiegészítése. Ha futó pillantást vetünk a világtörténe lembe, azt látjuk, hogy az emberiség szellemi fejlődése mindég akkor volt a legnagyobb, amikor a nemzetek, társadalmi osztályok és egyedek egymás munkáját megbecsülték. A görögök bámulatraméltóan fellendítették volna a csillagászati tudományt, ha üveglencsével dolgoztak volna. Hogy nem dolgoztak üveglencsével, az azon múlt, hogy a bölcsek lenézték az üveggyártás mesterségét s nem akarták az egyszerű kézműves emberek segítségét igénybe venni. A rómaiak szellemi fejlődését — írja egy történetiró — az vetette vissza, hogy lenézték a barbárokat. És ha meg is vásárolták a barbárok készítményeit, a babolóniaiak szőnyegeit, irántuk soha nem érdeklődtek. Nem voltak
