Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-04-03 / 13. szám
XVill. évfolyam. 1932. Aprilis 3. 13 szám. Szerkesztősén és kialibivatal: LÉBllT (Koson ■.) Kiadta: I LUTHER-SZOVETSEG. Ilaoitatta : OR. RIFFIY SIIOOR íiuspök. SaarkaazMatrt Mene tonik botenkíot eovszer. vasaraap. FIKIzetési ár: fgisz évre 6 F. 4« (HL lététre 3 F 28 mi., negyedévre 1 F. 60 fill.. Egy izém 16 till Postatakarékpénztárt csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLT e.prr.. Hirdetési árak meioivozés szerint Hová mennél, ha mehetnél? »Mikor pedig elbocsáttattak, ménének az övéikhez«. Ap. Csel. 4, 23. A történet az, hogy Péter és János apostolokat Jeruzsálemben a zsidók fogságba vetették, de másnap nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, eleresztették A postagalambot ha eleresztik, repül haza. Az apostolok, mikor szabadon bocsátják őket a börtönből, mennek az övéikhez. Hát te hová mennél, ha mehetnél? Hogyha egészen szabadon cselekedhetnél. Ha az állami törvények, a társadalmi szokások, a mcgszólástól való rettegés nem tartanának vissza attól, hogy odamenj, a hová igazán kedved tartja, ahová a szived vonz. ahol jól éreznéd magadat: vájjon hová mennél? Milyen társaságba, miféle emberek közé, milyen foglalkozás vagy szórakozás után? Nézz körül. Amikor az emberek szabadulnak a hivatalból vagy a műhelyből s van idejük és pénzük, hogy ha nem is teljes mértékben, de megközelítőleg odamenjenek, ahová vágyakoznak, vájjon hová mennek ? Mennek az övéikhez. Mindenki lehetőleg odamegy, ahol a neki megfelelő embereket, a neki megfelelő szórakozásokat, a neki megfelelő élvezetet találja. £s milyen bámulatosan kevés azoknak az embereknek a száma, akik a hivatalukban vagy a műhelyükben, tehát a kenyérkereső foglalkozásukban és munkájukban találják meg az övéiket! Nem az-e a világ szociális nyomorúságának egyik oka, hogy az emberek nem találják meg az övéiket ott, ahol kenyerüket keresik? Nem óriási baj-e az, hogy olyan sok ember nem találja meg igazán az övéit még a családja körében sem? Nem találja meg a gyülekezetében sem? Hogy mindaz, ami az élet rendes menete szerint a mienk, mindaz börtönnek tetszik? Hivatal,‘ foglalkozás, kollégák, család: csupa nyűg, csupa teher, csupa unalom és vágyódunk a mieinkhez: azokhoz, akik közt szabadok vagyunk? Mi ennek az elégedetlenségnek az oka? Honnan van, hogy az emberek ezrei várják a vakációt, a szombat estét? A weeken- det? A nyugdíjazást? Valami hamis romantika, valami rothadt libertinizmus-e ez, vagy pedig az egész mostani életberendezésnek elhibázottsága? De tovább kell mennünk! Az egyházi élet tcspedésénck, a keresztyénség aléltságá- nak az okát nem ugyanitt kell-e keresnünk, hogy az egyházat és a keresztyénséget sokszor az egyház tagjai, munkásai is börtönnek érzik, amelyből kifelé vágyódnak, hogy szabadulva mehessenek az övéikhez? Annak az őskeresztyénségnek egyik igen erős oldala nem éppen ez volt-e, hogy az apostolok az övéikhez« mentek, amikor a hívők gyülekezetébe mentek? Szeretünk-e mi a hivő lelkek között, vagy lehetőleg kerüljük azoknak társaságát, amelyhez csupán a hivatali munkánk kőt, amelybe csak a foglalkozásunk visz bennünket? Elmélkedjünk ezen a kérdésen: Hová mennél, ha igazán szabadon mehetnél? Ezen a kérdésen gondolkodva, sok önismeretre juthatsz s megismerheted a világ nyomorúságának egyik okát is. Lelki élet válsága. Olyan időket élünk, amikor űgyszólván minden érdeklődésünk a gazdasági válság felé irányul. A rossz gazdasági helyzet a mai kor betegsége, mely állandóan gyötör ben- nünket, megtöri munkakedvünket, megrontja életkedvünket s megakadályoz abban, hogy életünket nyugodtan, zavartalanul élhessük, ami azonban részben szerencsénk is, mert éppen ez sarkal bennünket, hogy e betegséggel szemben valamiképen védekezhessünk, s a bajba jutott embertársainkon segítsünk. Akik a gazdasági válság okait kutatják, azok egy dologról gyakran megfeledkeznek, hogy t. i. a mai rossz gazdasági helyzet természetszerű megnyilvánulása annak a megromlott modern korszellemnek, amely meg- rontolta az emberi nem minden alkotását Megfertőzte a nemzeti, társadalmi, családi
