Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-03-27 / 12. szám
1932. EVANUELIKUSOK LAPJA 91. erre az alkalomra külön kiállítást rendeznek Luther-kéz ír a tokból. Azonkívül Gustáv Adolf emlékünnep, továbbá nagyobb szabású egyházi zeneművészeti hangverseny és eisenachi, valamint weimari kirándulások egészítik ki a konferencia programmját. Nagyon kívánatos volna, hogy ezen az egyetemes lutheránusság szempontjából nagyjelentőségű konferencián magyar evangélikus egyházunk is lelkészek, tanárok és vallástanárok útján minél nagyobb résztvevő csoporttal volna képviselve. Ha legalább 9—10-en jelentkeznének, az útiköltségek igen tetemes leszállítását lehetne elérni, és Stange professzor egyébként is, mint egyházunk és nemzetünk őszinte jóbarátja, minden lehető kedvezményt igyekszik számunkra biztositani. Jó volna, ha ismerősök, jóbarátok egymást biztatnák és közösen vállalkoznának a részvételre. A közös érdekek biztosítása végett a résztvevők szíveskedjenek a következő címek valamelyikén jelentkezni: D. Dr. Profile Károly Sopron, Mező-u. 20., vagy Lie. Dr. Karner Károly Sopron, Honvéd-u. 17. — Ugyanők szívesen szolgálnak ebben az ügyben közelebbi felvilágosítással. Még egyszer az áttérések és reverzálisok jelentőségéről Csodálkozással és egyben sajnálkozással olvastam Marcsek János kartársam sorait, amelyekkel az áttérések és reverzálisok jelentőségéről irt cikkemre reflektál. Nem gondoltam volna, hogy soraimnak ilyen értelmezést is lehet adni. Nem akarok polémiába kezdeni. Távol áll tőlem, hogy a cikkíró legnagyobb jóhiszeműségét kétségbe vonjam. Sőt az informátorok rosszhiszeműségére sem akarok gondolni, inkább talán tapasztalatlanságukra kell visz- sza vezetnem feltevéseik és következtetéseik helytelenségét. Nem ismerik népem lelkivilágát! Azt hiszem az minden kétségen felül áll, mindenki számára, hogy cikkem megírására ösztönző indftóokokat elsősorban én vagyok hivatva megjelölni. Cikkem megírására két ok késztetett. Az első, — amint azt elég világosan megjelöltem — az volt, hogy egy ifjú lelkész egyházamban a reverzálisok és áttérések lesújtó statisztikai adatait, egyházunk biztos pusztulása szimptomájának nevezte. Eltekintve attól, hogy egy gyülekezeti vezetőnek ilyen pesszimista kijelentést általában nem szabad mondani, én csak azt jelentettem ki hogy nem tudom más gyülekezetben tényleg olyan-e a helyzet, hogy a vég előjelei mutatkoznak már; az én gyülekezetemben az áttérések nem bírnak döntő jelentö- séggel. Az általam közölt statisztikai adatok nem azt voltak hivatva bizonyítani, hogy ezen a téren óriási hódításokat teszünk és az áttérések és reverzálisok körül kifejtett tevékenységünkkel akarunk terjeszkedni, vagy pedig a többi felekezeteket elnyelni. Ezzel önmagamat cáfoltam volna meg. Egyrészt ezt az ügyet apróbb csatározásoknak minősítettem, másrészt fényes eredményekkel dicsekedem. Aini pedig a fiatal lelkész neki bosulásál illeti, — amelyet Marcsek kartárs helyénvalónak tart — arról is csak azt mondtam, hogy speciei Békéscsabán nem volt helyes a híveket ilyen módon ijeszteni, mertha nagyon sovány és kartársam rosszalását és elégedetlenségét méltán kihívó az a körülmény, hogy 134 év alatt csak 90-el több lelket tudunk megnyerni, mint amennyit elveszítettünk, logikus, hogy a közölt statisztikai adatok csak a<t voltak hivatva bizonyítani, hogy nem helytálló az a kijelentés. hogy 100 év múlva egy evangélikus sem lesz! Cikkem megírásának másik oka pedig az volt. hogy egy idő óta az ú. n. „tömeg -egyhazakról az ifjú lelkészgárdában különféle Hiób hírek keringtek. Nem egyszer — pedig komoly egyházi vezetők részéről is — aggodalmaskodó kérdések jöttek, hogy tényleg olyan nagy arányokat öltenek-e az áttérések és reverzálisok ezekben a gyülekezetekben? Azért akartam világos képet nyújtani, hogy a mende-mondáknak véget vessek. A közölt statisztikai adatokat kiegészitőleg részletezni akarom. Remélem a helyzet ezzel még világosabb lesz. Kartársam kevesli, hogy egy ilyen hatalmas gyülekezet más kisebbségi gyülekezetekkel szemben, 134 év alatt csak 471 lelket tudott megnyerni a 341 elveszített lélekkel szemben. Nem ismeri a helyzetet. Említettem volt, hogy a statisztikai adatok kedvezőtlen látszatát az okozza, hogy ezen idő alatt három nagy szekta mozgalom zajlott le. Említettem, hogy a nazarenusok a 97—98-as években 150 lelket hódítottak el. De lássuk a részletes adatokat. A hozzánk térő 471 lélek a különböző felekezetek között a következőképpen oszlik ineg. A róm. kath. egyházból 331 -en. a görögkeleti egyházból 63-an, zsidóktól 9-en. a református egyházból 25-en. a különböző szektáktól 43-an tértek át. A tőlünk kitért 381 lélek a különböző felekezetek között a következőképpen oszlik meg. A róm. kath. egyházba 153-an, reform, egyházba 21-en, görögkeleti egyházba 1, zsidókhoz 2. a különféle szektákhoz 204-en tértek át. A szekta mozgalom lezajlottnak tekinthető. Számottevő ellenfél csak a róm. kath. egyház marad. Erről a részről fenyeget a hódítás veszélye, tekintve a nehéz gazdasági helyzetet és az eszközök sokféleségét, ahogyan a túloldalon ezt az ügyet kezelik. Itt pedig a 153 veszteséggel szemben 331 áll. Az eredmény legalább is nem ad okot aggodalomra. Ezt megnyugvással vehetik tudomásul a szórványban élethalálharcot vívó lelkészek is! Ami a kritikát illeti, hogy kartársam nincs megelégedve „tömeg*- egyházam expanzivitásával, nem egészen helyes. Mi is több eredményt akarunk elérni. A kritika sohasem árt; kicsinynek, nagynak egyaránt hasznos. De az a kritika ne legyen gáncsolás, mert akkor meddő és értéktelen. A buzdítást, még a fiatalabbak részéről is köszönettel vesz- szük. De egyre szeretettel kérem a cikkíró kartársamat, ne nevezze a mi nagygyülekezetünket ,,tömeg"-gyülekezet- nek. Ez a szó nem szerencsés választás, csak újabban kezdik használni olyanok, akik ezen nagy gyülekezetek életét nem ismerik. „A tömeg az igazságtalanság" — mondja Hierkegart. Ebben igaza van. Mi az egyetemes papság elve alapján állunk. Nálunk nincsen személytelen
