Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-03-27 / 12. szám
90. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932 hanem valóságos testvérek. Ján. ev. 7. r. 5. vers azt is említi, hogy ezek „nem hittek ő benne." Sőt a monda két nőtestvérének nevét is tudni véli: Eszter és Thamar (Hase, das heben Jesu, 55. old.). Hogy Jézusnak valóságos testvérei is voltak, ez köztudomású tény. Dr. Mdcs- nyik Endre is így adta elő, pedig ő írástudó ember volt. Csak a katholikus, hierarehtikus érdek parancsolja ennek tagadását. Pál apostol is említi Jakabot, mint az Úr testvérét: Gal. 1. r. 19. vs. „többet az apostolok közül nem láttam egyet is, hanem Jakabot az Úr testvérét!“ I. Kor. 9. r. 5. vs-ben. is utal Pál az Úr testvéreire; „avagy nincs-e hatalmunk arra, hogy a mi keresztyén feleségünket szély- lyel hordozzuk, mint a többi apostolok is, és az Úrnak atya fiai (testvérei) és Kéfás.“ Mért említené az Úr atyafiait, hacsak rokonok és nem valóságos testvérek. Hogy Máriának Jézus egyetlen gyermeke lett volna, errenézve a szent írásban támpontot nem találunk, hacsak nem a János ev. 26—27. verseiben ezen kifejezéseket; „Asszony, imhol a te fiad" és ezt „Imhol a te anyád/" Ebből lehetne arra következtetni, hogy az egyetlen fiú elvesztéséért az anya pótolva lesz a tanítványban. Ez azonban nem egyezik a syneptikusok fenti előadásával. Hogy a hitvallásos iratok Jézus testvéreiről nem tesznek említést, ez a tényen nem változtat, egyébként is közömbös. Ez Jézus megváltói művének és működésének értékéből semmit nem von le. A hit szempontjából is közömbös, voltak-e Jézusnak testvérei vagy nem. A hit alapja és forrása különben is a Szentirás és nem a hitvallásos iratok. Ezek kortörténeti dokumentumok, amelyek az akkori kor hitvitáinak eredményeit szűrik le. Ha azonban a „boldogságos Szűz Mária" személye és szűzi jellege olyannyira fontos, miért nem ünnepeljük a Mária ünnepeket, miért nem űzünk Mária kultuszt, miért nem imádjuk a szenteket, és miért nem borulunk a római pápa lábai elé? Csépa, 1932. márc. 14-én. Moczkovcsák Ernő. ev. lelkész. Válasz. Moczkovcsák Ernő soraira a kövekezőkben válaszolok: 1. Nem azt írtam, hogy a Szentirás nem említi Jézus testvéreit, hanem azt, hogy nem említi hogy Szűz Máriának lett volna Jézuson kívül gyermeke; vagy tud Moczkovcsák olyan Szentirásbeli helyet, ahol „Mária fia" vagy „Mária leánya" van említve? — 2. Akármilyen írástudó ember volt boldogult dr. Masznyik Endre, mégis bizonyos, hogy az adelfosz jelenthet rokont is, atyafit, s én csupán ezt írtam. — 3. Feltéve, hogy valamely dologban a szünoptikus evangéliumok nem egyeznének János apostol evangéliomával, egyáltalán nem következik, hogy ennek az utóbbinak a rovására megy az igazság. — 4. A hitvallási iratok jelentősége nem merül ki abban, hogy „ezek kortörténeti dokumentumok, amelyek az akkori kor hitvitáinak eredményeit szűrik le." — 5. Tényleg vannak gyülekezeteink, amelyek egyes Mária-ünnepeket megünnepelnek, amiből egyáltalán nem következik, hogy római pápa lábai elé kell borulniok. — 6. Feltéve, hogy Szűz Máriának születtek még Jézuson kívül más gyermekei — amiről az írás nem tesz említést — ezek a gyermekek akkor sem voltak Jézusnak valóságos testvérei, hanem csupán rokonai. — 7. Végül felelni akarok arra a kérdésre is: „Miért nem üzünk Mária-kultuszt és miért nem imádjuk a szenteket?" A szenteket azért nem imádjuk, mert csak az Istent imádjuk. Ellenben bizonyos, hogyha a háborúban elesett hősök emlékét templomainkban megörökítjük emléktáblákkal, nem lehetne kifogásunk többé az ellen sem, ha a keresztyén hit hőseinek az emlékét is megörökítjük templomainkban; s ha a templomban megünnepeljük a hősi halottak emlékünnepét, vagy március 15-ikét, vagy október 6-ikát, szeretném tudni, hogy akkor miért ne ünnepelhetnénk a keresztyén anyaszentegyház hőseinek emlékünnepét? S ha megünnepeljük az anyák napját, amikor hálával emlékezünk minden édesanyáról, miért ne emlékezhetnénk meg Jézus Krisztus anyjáról, Szűz Máriáról, aki a világ Megváltóját szülte és felnevelte? Nem látok következetességet abban, hogyha már egyszer a hősök kultuszát é3 az édesanyák kultuszát beengedtük templomainkba, csak éppen a keresztyén hősök kultuszát és a Jézus anyjának kultuszát rekesztjük ki; nemzeti hőseinket magasztaljuk a templomainkban, de az egyház hőseiről hallgatunk, embereknek anyáit imáinkba foglaljuk, Jézus anyjáról nem emlékezünk, mert ez állítólag „pápistás" volna. Szeretném ha Moczkovcsák Ernő felelne ezekre a kérdésekre s megindokolná egyházunknak ezt az eljárását. A sondershau seni Luther-aka- détnia első theol. konferenciája' A D. Stange nálunk is jól ismert göttingeni professzor vezetésével alakult egyetemes Lu- ther-akadémia, amint már jeleztük, f. évi aug. 7-től 20-ig tartja első theol, konferenciáját az akadémia székhelyén, a thüringiai Sondershausen volt hercegi kastélyában. A konferencia gazdag programmjának a középpontjában a következő egyenként több órás előadások állanak: 1. D. Gustav Aulén, Lund: A keresztyén egyházi tanképződés korszakai. 2. D. Werner Eiert, Erlangen: A gazdasági rendszerek erkölcsisége. 3. D. Eduard Geismar, Kopenhagen: Jézus Krisztus halálának jelentősége. 4. D. Ludwig Ihmels, Dresden: Hogyan prédikáljuk a meg- igazulást, kíengesztelődést és megszentelődést? 5. D. Adolf Köberle, Basel: A keresztyénségen kivüli erkölcstan mint theologiai probléma. 6. D. Anders Nygren, Lund: A kiengesztelés mint isteni tett. 7. D. Prőhle Károly, Sopron: A keresztyén istenhit háromságos alakulása, annak belső szükségszerűsége és jelentősége. 8. D. Araid Runestam, Uppsala: A boldogság lélektana és a keresztyénség. 9. D. Karl Stange, Göttingen: Luther gondolatai a halálról, az ítéletről és az örök életről. Ezekhez az előadásokhoz a megbeszéléseken kívül különböző munkaközösségek csatlakoznak, amelyek a bel- és külmisszió, a vallás pedagogika és az igehirdetés kérdéseit tárgyalják. A kastélyban levő állami levéltárban
