Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-03-27 / 12. szám

XVnL értői yarn.

1932. Március 27.

12. ssám.

Szerkesztéséé ét kladéMvatal: LÉBEIY (Mossa aü iiadia:! LUTHER.SZÖVETSÉG. Pestatakarékpéaztéricsekkszéaüa: 1290.

llapitatta: OR. RIFFIY SÁNDOR pisa».

Megjelenik hataakéat egy szar, vasárnap.

f löllietésl ir: Egész érre 6 f. 41 mi., lélévrt 3 P 2t mi., negyedévre I P. 68 HIÚ Egy szán 16 Ilii Hirdetési érák Megegyezés szerint.

NÉMETH KAROLY esperes

Ráismersz-e a Feltámadottra?

„Mária látta Jézust ott állani, és nem tudta, hogy Jézus az.'* Ján. 20, 14.

Mária Magdaléna az első, akinek megadatott az a nagy kegyelem, hogy színről-színre láthatta a feltámadott Krisztust és beszélhetett vele Arimathiai József kertjében, abban a csodálatos kertben, ahol a szombatról Húsvétra virradó tavaszi éjszakán sírba tették, elzárták, lepecsételték a Keresztfán áldozati halált szenvedett Istennek holttestét, ahol megszomorodott szivü emberek, marcona katonák, fehér ruhába öltözött angyalok, síró asszonyok és a Feltámadott jártak-keltek.

Mária Magdaléna a halottat kereste. Szivét egészen betöltötte a bánat s csak egy érzése, egy gondolata, egy terve volt: illatos olajokkal megkenni a drága tetemet. Most, hogy a sirt üresen találták, egészen elkábult. Péter és a másik tanítvány, akiket sietve előhívott, visszamentek az övéikhez, Mária ottmaradt az üres sírnál és sírt. „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették őt.“

Ez az újabb csalódás és veszteség egészen tanácstalanná tették. Nem vehetjük tőle rossz néven. Péter és az a másik, a szeretett tanítvány sem fogták fel azoknak a szavaknak az értelmét, amellyel Uruk vigasztalta és bátorította őket, hogy fel kell támadnia a halálból. Értesültek már mindarról a szörnyűségről, amit ellenségei Jézuson elkövettek. A keresztfa halálnak isszonyú realitásai után a feltámadás és az élet eltűntek a láthatárról, csak valami nagy, mindent beborító fekete, tompa gyász, csak a kegyeletnek pislogó mécse maradt meg. A kínos töprengés, a bánat, a csalódás kezdte figyelmüket önmagukra terelni.

Mária Magdaléna annyira belemerült a keserűségbe, hogy nem ismert rá a feltámadott Krisztusra.

Ez a veszedelem valamennyiünket közelről fenyeget mindannyiszor, mikor a magunk baja, nyomorúsága egészen leköt és eltölti lelkünket. Jézus ott van velünk, de nem ismerünk rá. — Mennyi teher esne le vállunkról, mennyi gondtól szabadulnánk meg, mennyi szenvedésünk enyhülne, ha ráeszmélnénk, hogy Jézus az övéivel van a világ végezetéig; Bemerítkezünk gondjainkba, beletemetkezünk dolgainkba, betaka- ródzunk fájdalmunkba s azt hisszük elhagyottak, társtalanok, magunkra utaltak vagyunk a világban; éppen a nyomorúság idején felejtjük el segítségül hívni az élő és mindenütt jelenvaló hatalmas Istent.

Olvassuk az evangéliumokat, vizsgáljuk Jézus életét, behatolunk isteni tanításának igazságaiba. Iparkodunk minél élesebb körvonalakban szemünk elé állítani a történelmi Jézust, s aközben nem vesszük észre, hogy az élő Ür itt van velünk és szól hozzánk. Fölibe akarunk kerekedni Jézusnak, mi akarunk vele jót cselekedni, önzőkké válunk örömünkben, bánatunkban, hitünkben s azért nem látjuk meg azt, akiben nem volt semmi önzés, aki nem önzésből szerette a világot sem.

Mária Magdaléna igen okos és igen emberi észjárással gondolta azt, hogy akivel az ember egy kertben találkozik a kora reggeli órában, az csak a kertész lehet. De a feltámadott Megváltó pusztán emberi okossággal és észjárással nem ismerhető fel. A kertben nemcsak a kertész jár. A kertben Isten jár. Az életünk kertjében is. És mindig készen, vigyázóknak kell lennünk, hogy ráismerjünk akár virágok közt, akár sötét árnyékban jártunkban a feltámadott és élő Urunkra;

Nagytiszteletú Szerkesztő Úri %

Csodálkozással olvastam b. lapjának márc. 10-iki számában azon megállapítást, hogy Jézusnak nem voltak valóságos testvérei, holott valóban voltak. Még jobban csodálkozom azon a megállapításon, hogy a szent írás ezt sehol sem emliti, holott említi. Máté ev. 13. r. 55-ik verse elő is sorolja őket. (v. ö. Márk. ev. 6. r. 3. vers). „Avagy nem ez é amaz ácsmesternek fia? nemde nem Máriának hívják az ö anyját, és az ő testvéreit Jakabnak (a zsidóskodó apostol) Jósénak, Simonnak és Jadásnak?" Mi értelme volna ezen név szerinti felsorolásnak, ha az nem valóságos testvérekre, hanem csupán „rokonokra" vonatkoznék? Ugyanezt bizonyltja Márk ev. 3. r. 31—35. „eljövének azért az ő testvérei és az ö anyja, — és hivatják vala őt" (v. ö. Máté ev. 12, 46—50). Ha nem valóságos testvérei, csak rokonai, mikép hivathatták volna őt, avagy mikép lehettek az ö anyjával? „Imé n te anyád és atyád fiai (testvéreid) keresnek téged." Ha az anyával együtt keresték, nem lehettek csak rokonok,