Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-03-06 / 9. szám
1932 EVANOELIKUSOK LAPJA 69. A áttérések és a reverzálisok jelentőségéről (Folytatás és befejezés.) Nagy figyelemmel és elgondolkodva olvastam a békéscsabai statisztikai adatokat is. Any- nyira nem vagyok ebben a kérdésben optimista, hogy a közölt biztatónak vélt adatok se tudnak meggyőzni. 134 év alatt áttért békéscsabai egyházközségünkben 471 lélek, kitért ezen idő alatt 381. Nyertünk tehát 90 lelket. Nem esik tehát egy lélek áttérésbeli nyereség se egy esztendőre.*) Ha egy tömeg-egyházunk, amely mögött u megyében is ott van a viszonylagos evang. többség, csupán ennyi nyereséget tud elérni a misz- szionáló erejével és a tömeghatásával, akkor ott egyikről se tudok előnyös megállapítást tenni. Többet szeretnénk mi a mi többségben lévő egyházközségeinktől! Nem változtathatom meg a véleményemet a közölt reverzális-statisztika alapján sem. Az elmúlt tiz év alatt 216 pár adott javunkra és 194 a kárunkra reverzálist. Nem ismerem a békéscsabai egyházközségek megoszlási viszonyait, de azt biztosra veszem, hogy erősen kisebbségben vannak a mi egyházközségünkkel szemben és így egyházközségünk nem tartotta meg azt a vezető pozíciót, amely ottani múltjánál és lélekszámbeli erejénél fogva megilletné. Ha egy erős, többségi, különböző tipusu iskolákkal ellátott egyházközségünk csak ilyen győzelmet tud aratni, akkor ez súlyos veszteséget jelent. Mit szóljunk a kisebbségben lévő, ezer bajjal küzdő, sokféle idegen hatás közé szorított kis egyházaink helyzetéhez és mit a hősiesen küzdő és küzködő szórvány-gyülekezeteinkhez? Ne fájjon az a nagy gyülekezeteink vezetőinek, hogy többet szeretnénk látni tőlük az egyházépítésben, a misszionáló erőben, az áldozatkészségben, az alkotásokban. Mi, akik érezzük szüntelenül, mit jelent egy elenyésző kisebbség lelkipásztorának lenni, mennyi vereséget, veszteséget, mennyi mellőzést, mennyi lelki és anyagi károsodást, nem kritizálási hajlandóságból, hanem egeyházunk fájdalmas lecsúszásának elkerülése végett kérjük őket, őrizzék meg teljes gazdagságában azt a vezető helyet, amely némely egyházunknak még szerencsés osztályrésze, s tartsák meg tovább fejlesztve azt a tekintélyt, amelyet az elődöktől örököltek és nagyobbítva mentsék át azt az utódoknak. Hosszabb ideje működöm szórványgyülekezetekben. Nem beszélek arról a munkáról, amit a szórványok megtartása végett folytattam és folytatok. Erről győződjék meg bárki itt a helyszínen. Korábban is és most is azt kell tapasztalnom, hogy a gyülekezeti tagok látogatásakor, az összeíráskor épen az ú. n. tömeg-egyházakból való tagok azok nagyobbik részben, akik rever*) Ezt a bekezdést újra közöljük, mert a múlt számban közölt rész csonka és így értelemzavaró volt. zálisokat adtak kárunkra. Csak egyetlen esetet fogok elmondani. Tokaji lelkész koromban meg látogattam egy szórványt. Hét evangélikust találtam és mind a hét reverzálist adott kárunkra és mindegyik egyik nagy egyházunkból való volt. Több példát nem akarok felhozni. Tudom tapasztalásból, hogy olyanok is adnak reverzálist kárunkra, akik komoly lelkipásztori gondozásban részesülnek és magam se tartom mindenhatónak a lelkipásztori gondozást, de épen ezért is még fontosabbnak tartom azt. Hiányos lesz egyetemes egyházunk belmissziói munkája és kevés e munka eredménye mindaddig, míg be nem látjuk, hogy a belmisszió, lelkipásztorkodás, ifjúsági munka stb. nem szórványos dolgok, hanem egyetemes ügyek, amelyek egyetemes irányítást igényelnek és egyetemesen kötelező erejűek. Ma itt majdnem általánosan csak egyéni akciók, privát bűz gól kod ások, itt-ott kidicsért és elismeréssel kitüntetett munkálkodások, némely helyen pedig semmi, vagy szavakba burkolt tétlenkedések vannak. Ezt a munkát elsőrendű egyházmentő és missziói jelentőségű, általánosan végzett, egységesen irányított feladatnak kell felismerni és mindenütt végeztetni. Ha lesz egyetemes pasztoráció, mely azonos elvek szerint működik és lesz kifejlődött és egyformán alkalmazott egyházfegyelem, akkor lesz céltudatos, egységes egyházi közszellem, amely fog tudni megállni, sőt hódítani. Ahol a lelkész a gyülekezeti élet irányítója és első munkása minden vonatkozásban, tehát egyházjogi és gazdasági vonatkozásban is, mellette a buzgó, imádkozó, hivő presbiterek és tagok, akik nem ellenzékei a gyülekezeti munkának, hanem készséges, áldozatos segítői, ott virulnia kell az evangélikus egyháznak. Ahol azonban tanácstalanság, jelentőségnélküli jogi szőr- szálhasogatás, apró csatározások, bizalmatlankodások és az oltárkörüli, vagy tanácskozóasztal- melletti torzsalkodások és ezek mellett még egyházközségi, közoktatási independentizmus kezdenek lábrakapni, kifejlődni, ott be kell következnie a hanyatlásnak, pusztulásnak és ezt nem tartóztathatja fel néhány tevékenykedő, többet kesergő, mint örvendező ember emésztő gondja és törekvése. De lehetne ez másként is! Mar esek János. HÍREK. Kunst Irén, misszionáriusnö áprilisra tervezett látogató kőrútjával kapcsolatban arra kérjük azokat a gyülekezeteket és egyesületeket, amelyek öt meghívni óhajtják, hogy legkésőbb márc. 10-ig jelentkezzenek Gáncs Aladár ev. lelkész, Remetekertváros, Toldi Miklós-u. 6. címén. Ezen felhívás nem vonatkozik azokra a helyekre, amelyek már az ősszel közzétett felhívás alapján jelentkeztek. Ezen helyek: Budapest-Angyalföld, Bpest, Ev. Leánykollégium, Celldömölk, Csepel, Dombóvár, Győr,