Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-03-06 / 9. szám

68.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1932.

Hogyan tanítunk evangéliumot ?

(Wie lehren wir Evangelium?)

(Folytatás.)

Az eyangéliomí oktatás lélektani alapvetését tárgyaló rész a bevezetés után két problémát fejteget: Az evangéliom lélektanát és a hívő életviszonyát a keresztyén gyülekezethez.

Tanítható-e egyáltalán az evangélium? Az evangélium a legdöbbenetesebb (ungeheurste) Valóság megtörtént cselekedetéről és szavairól szóló hír, amik senki ember fiának eszébe nem juthattak. Természetes dolog, hogy az embereket ez egyedülálló esemény felől értesíteni kell. Az evangéliumnak az ismerése az első feltétel ahhoz, hogy Isten akarata az embervílágban megtörténjék. Az evangélium tanítása a tanításokkal való foglalkozás ugyan nem cél, mégis elkerülhetetlen eszköz annak a valóságos élet- közösségnek a közvetítéséhez és létrehozásához, mely Isten és ember között bekövetkezhetik. Az evangélium nemcsak tanítható, hanem tanítandó és azért olyan, amilyen, mert tanítandó. A dogmák rendkívüli jelentőséggel bírnak. A nevelésben azonban eddig jórészt visszásán alkalmaztuk azokat. A dogma legjobb megtanulása sem jelent hitet. A növendéknek legfeljebb ilyenformán lehet a dogmáról beszélni: Hitéleted fejlődésében odajuthatsz — pl. Krisztus Isten-emberi mivoltának, vagy Isten mindenhatóságának az igazságához. A dogma szolgai elfogadását nem kívánja Isten.

Istennek az átélése az evangélium értelmében nem érzelmi életjelenség és egyáltalán nem lokalizálható az emberlélek valamelyik működésében. Az Isten átélése, a hit, maga is felfoghatatlan csoda. ,,A hit pneumatikus, isteni eredetű.“ Megjelenése olyan csodálatos, amilyen csodálatos volna pl. az, hogy egy fizikai laboratóriumban valamelyik száraz haj cső-készülék magától megtelnék folyadékkal. Az istenfélelem csak ,,érzület“ alakjában lehet kerek egész, a lelket uraló tartalommá. Nem értelem, érzelem, akarat, vagy képzelet idézik elő a hitet. Megfordítva: a hit befolyásolhatja a lélek egyes megnyilatkozásait.

Az érzelemvilágot Jézus kegyelme megváltoztatja azzal, hogy ítél és egyben megment. ,,Jézus éppúgy ítél, mint Isten.“ Célja azonban nem az ítélet, hanem a megmentés. „Kegyelem és ítélet egyben.“ Ez az evangélium nyelve. Az evangélium által való megújulásnak azzal kell befejeződnie, hogy az ember lényének a centruma, az ember akarata Isten felé fordul és Isten megnyeri a maga céljaira az ember akaratát. Az emberben meglevő meghasonlást, mely a jóra való hajlandóság és jóra irányuló képtelenségből ered, az összes javaknak az evangélium szerint való értékelése, értékösszehasonlítása útján szünteti meg, vagy enyhíti az evangéliomi nevelés. Nagy szerepet játszik itt a nevelő személyes tanúbizonysága.

Az Isten felé fordulás a személyiség szabad cselekedetében lesz teljes. Mindenféle megrekedés, akár a keresztyén gondolatnál, akár valami érzelemnél, akár belső akaratelhatározásnál akad meg a nevelő ténykedés, ártalmára van a hitéletre nevelésnek. ,,Az a gyermek, aki az evangéliumot mindig csak a képzetek és érzelmek oldaláról tanulta megismerni és komolyan soha nem állt szemben egy bizonyos, határozott tennivalóval, a tanítás gyakorlata folytán odajut, hogy a keresztyénséget csupán képzeleti és érzelmi dolognak tekintse, aminek a való élethez, annak harcaihoz, feladataihoz vajmi kevés köze van.

A hitélet egészséges fejlődése csak gyülekezetben lehetséges. Senki nem hihet az ő Urában, a Jézus Krisztusban anélkül, hogy a hívők közösségbe szervesen bele ne tartozzék. Az eleven gyülekezeti öntudat fokmérője a hit valódiságának.“ ,,A gyülekezet gazdagabb, mint az egyes hívő.“ ,,A gyülekezeti élet, azaz az egyházi erkölcs az a gyűjtőedény, amelybe a személyes hitélet áramai összefolynak, hogy azután ismét az összességet tápláló és nevelő hatalomként szétáradjanak az egyes hívők életének termékenyítésére és előmozdítására.“ ,,Az evangéliumi keresz- tyénség majd csak akkor fejti ki teljes erejét a világban, ha élő gyülekezetekben nyer kifejezést és az egyes hívőt az eddiginél sokkal jobban a gyülekezethez kapcsolja . .. nem katholikus értelemben.“ Az igazi hit a gyülekezethez vezet. A vallásos Eigenbrödlerek Krisztus szeretetét mindenesetre nélkülözik. Az egyházi nevelésnek két feladata van: Az egyházi értéktudatot és az egyházi kötelességtudatot kell fejlesztenie. A vallástanítás anyagának feltétlenül eleven vonatkozásban kell lennie a gyülekezeti élettel, különben öntudatlanul egyháziatlan, sőt egyháztól elidegenítő hatást fejt ki. Az egyházi élettel minden oldalon vonatkozásban álló vallásoktatás a felnövekedő nemzedékben mély és személyes érzést kelt az egyházi élet értékei iránt. A kötelességtudat az egyházi felelősségérzés felébresztését és élesítését tételezi fel. Ezért az egyháziatlan magatartás következményeit kell feltárni és összehasonlításokat kell végeztetni az egyházi közösség áldásai és más összetartozandóságok nyújtotta előnyök között. Bőven foglalkozik itt a szerző a konfirmációi oktatás feladataival. Többek között azt írja: „Tapasztaltam, hogy a gyermekek merő tüzek és lángok, ha alkalmat nyernek jó akaratuk gyakorlati bemutatásához.“ Felel arra a kérdésre: vájjon a cselekedetekben élő evangéliumi gyülekezeti hit visszaesést jelent-e a törvényszerű római egyházíasságba?

Az „Evangélikusok Lapja“ perselye. Kalmár Ilonka Orosháza 40 fillér, Várallyay János Sopron 60 fillér, Mihály István Nagydém 1.—, Dr. Grünwald Elek Duna- szentgyörgy 1.80, Zsigmondy Dezső Bpest, Dr. Blasko- vich Andor Bpest 3.60—3.60 P.