Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-02-21 / 8. szám

1932.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

59.

sem árulhatta volna el Magát, mint ahogyan és amennyire Krisztusban kinyilatkoztatta Magát. Érzékeink számára Istennek és Fiának a lényének megközelíthetetlennek kell maradnia és bármennyire képtelenségnek tűnik fel ez, mégis „ilyen" a mi üdvösségünk útja. A feltámadott és élő Krisztust vagy megragadjuk hittel, tehát a mi érzékifelettiségünkkel, történetfelettiségünkkel, (tér- és időfelettiségünkkel) vagy pedig elvesztünk Isten országa számára. Üjabb és újabb érzéki csudák semmiképpen nem illenek bele Isten teremtő és megváltó ténykedésébe. Krisztus a tökéletes Isteni kinyilakoztatás. (Ap. csel. 2, 36.) Jézus Krisztus keresztfa-halála a teremtő Atyának örök, megváltó szeretetéből annyit árul el minekünk, amennyi nekünk üd- vösséges.

A hitéletre való nevelésnél óriási szerepet játszik az evangéliomi hit és a történet-kritikai kutatás között meglevő feszültség, melyet Pfennigsdorf abba a végső következtetésbe vezet le. hogy a hit csak hittel kerülhet szembe. Hit és történet-kritika nem ellentétek, melyek közt feszültség egyáltalán lehetséges volna; ha van el-I lentét, ez csak látszólagos. A történeti kutatásnak mérhetetlen áldásait láthatjuk a hit elmélyülése szempontjából. Többek között: „A történet-kritikai kutatás kényszeríti a keresztyént, hogy alaposan ráeszméljen a hitének valóságos fundamentumára, mely végső fokon csak Jézus történelem feletti lényében és működésében, az ö istenségteljes személyi életének szellemhatalmában, szavakban és tettekben megnyilatkozott, istenbizonyító tanúskodásában keresendő." Nagy érdeme a történeti kutatásnak, hogy „az írásforrások történeti értékét" meghatározta. A történet-kritikai kutatás csak azzal ártana, ha egyik miértről a másik miértre haladtában betévedne a hit területére és ott is feleletet keresne a miértre. Ilyen tévelygő törekvések tekintetében tanulhat a történeti kutatás a természettudománytól, mely a tudományosan meghatározható határokat már régóta nem tartja a valóság határainak és feltételez olyan miérteket, melyekre ember soha sem találhat választ, mert nem is szükséges, hogy valaha találjon. Krisztus áldozati halálának a valóságát az emberlélek legben- seje, a hit ragadja meg. Erre nézve Pfennigsdorf Reischl eme szavait idézi: „Már Jézus jellemképének tudományos kialakítása ahhoz a megismeréshez vezet, hogy minden, ami által Jézus az ő korával összefüggött, (ami által az ő idejével össze volt kapcsolva) csak a külső ruházatod adja. amelyet ő viselt és hogy őt magát még egyáltalán föl nem fogtuk, ha a ruházatát ismerjük is. Az ő személyének legbenseje csak az előtt tárul fel, aki őt hittel megragadta, jobban mondva, akit ő megragadott."

Abban a szakaszban, mely a keresztyénsé- get más vállalkozásokkal méri össze, különösen érdekes a más vallásokkal közös, analog jelenségekről szóló fejtegetés. Ezeknek az Istentől

kiszabott rendeltetését Pfennigsdorf abban látja, hogy megkönnyítették a keresztyénség elterjedését. Ez a tény a külmissziónál figyelembe veendő. A keresztyénség nem vonja kétségbe az Istentől való elhívás lehetőségét a keresztyénségen kívül álló vallásokban is. Kétségtelen azonban, hogy a keresztyénség „a" vallás, az „abszolút vallás", amint Jézus „az abszolút vallási személyiség".

A „mi az evangéliom" főcímet viselő első rész végén arra a kérdésre találunk feleletet: Egy rég múlt történet valóságáról lehet-e bizonyosságot szerezni? Miért nem nyújt Isten közvetlen bizonyosságot? A közvetlen bizonyosságot kizárja a bűn.

A második főrész az evangéliom általános pedagógiájával és módszerével kezdődik. Melyek azok a követelmények, amelyeket az evangéliom vallási tartalma támaszt a tanítással szemben? Ez a kérdés, mellyel eddig komolyan nem foglalkoztunk, mert az általános pedagógia eljárási módjait egyszerűen alkalmazásba vettük az evangéliom oktatásánál is. Pedig lélektani elmélyedésre van szükség az evangéliom különleges tartalmába, hogy az evangéliom oktatásának külön módszereihez jussunk. Általános vallásoktatási eljárás sem fogadható el. „Amennyiben az evangéliom Isten kinyilatkoztatása, az ember- lélek üdvösségének egyedüli útja, akkor a mérvadó módszertani elveket magából az evangéliom- ból kell megnyerni.“ Abból a tényből, hogy a most élő felnőtt nemzedék túlnyomó része minden további nélkül könnyen nélkülöz mindennemű vallásoskodást, sőt tömegesen verődik ösz- sze vallásellenes táborokban, Pfennigsdorf mesz- szemenő következtetéseket von le a régi vallás- oktatás helyességére nézve. — A vallásoktatás döntően érvényes szempontjait abból vezethetjük le, hogy az evangéliom mit hirdet Istenről és az emberről.

(Folyt, köv.)

Betegek lelki-gondozása

Budapest a szó igazi értelmében vett kórházváros. Az állami klinikák, a községi közkórházak és a részvénytársasági vagy magánosok által fenntartott szanatóriumok igyekeznek minden kötelezettségnek megfelelni s tapasztalatunk szerint jó munka folyik mindenütt, de .... hogyan tud ügyelni a diaspora evangélikus egyház a szétszórt kórházakban gyógyuló hiveikre?

\ mai helyzet az, hogy minden kórháznak van megbízott lelkésze. De mit végezhet egyéb lelkészi teendőkkel agyonhalmozott olyan valaki, akivel a rábízott kórházban épen 3 róm. kath. lelkész áll szemben nem is beszélve az apácákról és a Soc. Miss, társulat által vezetett Márta nővérekről, akik nem tekintik másodrendű kötelességüknek azt, hogy halásszanak ott, ahol könnyen szerezhetnek híveket.

Sokszorosan megnehezitett a kórházakban fekvő testvéreink lelkészi gondozása, de áldása és öröme is