Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-02-14 / 7. szám
1932 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 53. vezérei mit csinálnak, hogyan dolgoznak, mennyiben foglalkoznak propagandával s mennyiben érik be azzal, hogy összeadják a gyülekezeti jelentések számadatait, azután feljebb adják a jelentést. Magának a gyámintézetnek kell állandóan munkában lenni, állandóan belevinni az egyház köztudatába a munka fontosságát, szépségét; feltárni a segélyezett és segélyezendő gyülekezetek helyzetét, egyházi misszióját, azoknak a közegyház szempontjából nagy jelentőségét. A gyámintézet sem élhet meg negyven esztendős paragrafusokból. Ne értessem félre: nem az egyetemes gyámintézet elnökségének teszek szemrehányást. Tudom, hogy az egyetemes elnökség szivvel-lélekkel dolgozik a gyámintézet felvirágoztatásán A szükséges az, hogy a gyülekezeti gyámintézetek felett közvetlenül álló egyházme- gyei gyámintézetek dolgozzanak intenzivebben s akkor nem lehetnek olyan gyülekezetek, amelyek éveken át nem tartanak gyűjtést a gyámintézetre. Szekták, eszkatilágia ás pszikológia. ✓ A keresztyén szekták történetével és mivoltával foglalkozók már régen észrevették, hogy a szektáskodáshoz szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik valamely dogmának vagy valamely szentirásbeli helynek más dogmák és más szentirásbeli tanítások elmellőzése és háttérbe szorítása árán való hangsúlyozása és kiemelése. Egy bizonyos, szinte rögeszmévé váló egyoldalúság. Épúgy megfigyelhető az is. hogy majdnem minden egyes szektánál, legalább is keletkezési stádiumában, igen előkelő helyet foglal el az eszkatológia. a hittannak a „végső dolgokról" szóló része, Krisztus második eljövetele, az „új birodalom". Az eszkatológiai vonások egyoldalú kidomborítása tudvalevőleg a legrégibb idők óta egyúttal kihatott a szektáknak politikai és szociológiai gondolkodására és cselekvésére is. A keresztyénség körén belül a vallásüldözések egy része a szektáknak az eszka- tológikus beállítottságukból folyó politikai és társadalmi magatartására vezethető vissza, mert a tényleges hatalmat gyakorló felsöbbségek érthetően rossz szemmel nézték a világkatasztrófát váró s aszerint berendezkedő tagadhatatlanul egyúttal politikai irányzatot képviseld vallási szekták türelmetlenségét, fészkelődését és passzív rezisztenciáját. Hogyha a szektáknak az eszkatológiával összekötött fellépését lélektani szempontból akarjuk vizsgálni és fel akarjuk tárni azokat a lelki rugókat, amelyek ezt a kapcsolatot létrehozzák, akkor már előre számolnunk kell azzal is, hogy a szektáskodás és a vele rendszerint együttjáró eszkatológia olyan lelki erőkön és adottságokon alapul, amelyek talán elvetendők és kárhoztatandók már önmagukban véve, s amelyek tévútra kerülve válnak csupán ártalmasakká. Valamint lehetséges az is, hogy igazságtalan és elnyomó társadalmi és politikai rendszer idézi elő azt a nem normális lelkületet, amelynek talaján a szektáskodásnak éppen ez a politikával elegyült eszkatológikus beidegzettsége kisarjad. Kétségtelen azonban másfelől, hogy a szektáskodásba belejátszik a legtöbbször a nagyravágyás, a hiúság is. Az eszka- tologiának és az egyéni nagyravágyásnak ezt az elegyedését klasszikus alakban találjuk meg a Zebedeus-fiak- nak Jézushoz intézett kérésében: „Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felöl, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben" (Márk. 10, 37.). Amely kérésre Jézus megint nagyon jellemzően azzal felel, hogy szolgálatára szólitja fel kővetőit (Márk 10, 43— 45.) Jézus válasza azért jellemző, mert ö, aki tudta, hogy mi lakik az emberben, azonnal rátapintott minden szektáskodó eszkatológiának, minden téves eszkatológiá- nak gyökerére: a hiú nagyravágyásra; s rámutatott az igazi keresztyén eszkatológiának alapjellegére s ezzel a mérgezett eszkatológia szérumára; a szolgálatra. Jakab és János apostolok „ülni" akarnak a dicsőségben: Jézus végtelenül finom és igen mély iróniával azt mondja nekik: „aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen." Rolland azt Írja Mahatma Gandhi-ról irt könyvében, hogy Krisztus keresztje és Krisztus kicsiny nyája ugyanazzal a fegyverrel hódította meg a római birodalmat, amelyet Gandhi ajánl Indiának. Nem vitatkozom. Lehet, hogy a fegyver ugyanaz. Kérdés marad, hogy milyen indulattal és milyen célból veszem kezembe ugyanazt a fegyvert. A Gandhi ajánlotta Satyagraha, ahogyan Rolland magyarázza s talán Gandhi is érti, lehet a szeretetből fakadó önfeláldozásnak, hűségnek, szolgálatnak ugyanaz a lelki tisztasága, amely az evangéliomi tanításból. Krisztus életéből, a keresztyénség nagy szentjeinek életéből árad a világba, de lehet egészen más valami is, aminthogy nem férhet szó ahhoz, hogy Jézusnak politikai hitvallása a leghatározottabban kifejezésre lutott, amikor azt mondta a római helytartónak, hogy az Ő országa nem ebből a világból való. valamint az őske- resztyénség politikai álláspontja is világosan kifejezésre jut Pál apostolnak leveleiben (Róm. 13, 1—7; 1 Tim. 2. 1—3; stb.). Gandhi politikai jellegű satyagrahájára jellemző az is. hogy a Mahatma az őt ifjúkorában Londonban és Délafrikában ért egyéni sérelmek hatása alatt ismerte fel a satyagrahának mint politikai fegyvernek értékét s mint politikai fegyvert alkalmazza azt az angol fennhatóság ellen. Jézus életében és tanításában nyomi sincs annak, hogy a tűrő és szolgáló szeretet élettörvényére azon a réven jutott volna el, hogy valahol alsóbbrendűségét tapasztalhatta volna mások felsőbbrendűségével szemben. Az evangéliomok tanítása és Gandhi tanítása annyira más-más forrásból ered s más síkban mozog, hogy a némely ponton való találkozás még kirívóbbá teszi a lényegbeli különbséget. Gandhi fegyvere más tűz hevében készült, mint Jézusé; más célokért forgatják. Az Isten országa egészen más, mint a swaraj, India ön- kormányzata. Gandhi esete azonban jellemző a fonák eszkatoló- giára, a szektáskodó, a politikával kacérkodó eszkato- lógiára. Mert ennek gyökere csakugyan a sértett hiúság, a kielégítetlen nagyravágyás, a letört ambíciónak elkeseredettsége. A szektáskodó eszkatológia az elnyomottaknak, a törpéknek, a tehetetleneknek s ezek ellenére hiúknak és nagyravágyóknak az eszkatológiája. Mint ilyen, mélyen bele van ágyazva az emberi lélekbe s jelentkezése szinte biztosra vehető ott, ahol a kivirágzáshoz szükséges tárgyi feltételek megvannak A szektáskodó eszkatológia nem különcség, nem valami különös
