Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-02-14 / 7. szám

54.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1932

bogár, hanem olyan tendencia, olyan hajlam, amely mindegyikünk lelkében ott lappang; oly kisértés, amely azonos helyzetben mindegyikünket megkörnyékez; olyan veszedelem, amely ellen a Szentlélek fegyvereit kell felöltöznünk.

Röviden úgy fejezhetnénk ki a szektáskodó eszka- tológia lényegét, hogy az ember még egy világnak az elpusztulása árán is érvényesülni és uralkodni akar. A kevélység, az uralomvágy, a hatalamszomj olyan féktelenül garázdálkodhatik az egyénben, hogy hajlandó az Istenhez azért könyörögni, vessen véget mielőbb ennek a világnak s jöjjön el az a korszak, amelyben ő ülhet a dicsőség trónja mellett jobbfelől és balfelől. Talán csak fogcsikorgatva engedi át magát a trónt az istenségnek; talán magát Istent is letaszítaná a trónról, ahogyan az orosz proletáriátus tényleg erre vetemedett a maga szektáskodó eszkatológiájában. Az ilyen egyén duzzogva félre áll. Nem hajlandó együttműködni azokkal, akiknek vezető szerep jutott a meglevő reális világban. Kevélysége, gőgje annyira megnövesztette szarvait, hogy annál bizonyosabbra veszi a világ összeomlását, mert ő maga, ez a nagy és fontos tényező, nem segíti elő a világ fennmaradását. Visszavonul, elzárkózik a vallásos szektárius eszkatológiájával az egyház közösségétől; politikailag szektárius eszkatológiájával a politikai közösségtől s egyelőre, míg a katasztrófa be nem áll, beéri azzal, hogy a maga rajongó szektájában, a maga politikai klubjában, uralkodjék, zsarnokoskodjék és kiélje eltorzult megalo- mániáját. Inkább úr a szemétdombon, mintsem hogy szolgáljon ott, ahol csak szolga, vagy munkatárs lehet.

Minek nevezzük ezt? Az emberi lélek beteges elfajulásának? Nem. Ez a szektáskodó eszkatológia az emberi léleknek egy olyan adottsága, amelynek csirái ott találhatók minden emberi lélekben, s amely ellen csak az isteni kegyelem segít.

Diakónus.

HÍREK.

D. Dr. Prőhle Károly a németországi Luther-Akadémián. Az Apologetikai Szeminárium legközelebbi kurzusa a sondershauseni Luther-Akadémia megnyitásával kapcsolatban lesz augusztus 7—20. A Szeminárium tíz előadója közt szerepel D. Dr. Prőhle Károly egyetemi tanár; előadásának címe: ,,A keresztyén istenhit trini- tárius alakja, ennek benső szükségszerűsége és jelentősége". y

Halálozás. D. Stráner Vilmos a gyakorlati theológia nyilv. rendes tanára a soproni hittudományi fakultáson, február 4-én reggel 7 órakor rövid, súlyos szenvedés után életének 66-ik évében az Urban csendesen elhunyt. Pinkafői és kőszegi lelkészkedés után 1906- ban került Sopronba mint a theol. akadémia tanára; 1919-ben a theol. akadémia igazgatója lett, 1923-ban egyetemi tanárrá nevezték ki; a theol, fakultásnak fennállása első három évében dékánja, további két éven át pródékánja, az alapvizsgálati bizottságnak elnöke, a szigorlati bizottságnak alelnöke volt. Tagja volt az egyetemes egyház lelkészvizsgáló és zsinati bizottságának.

Éveken át szerkesztette az Evangélikus Egyházi Élet című hetilapot. Negyedszázados tanári működése alatt nagy érdemeket szerzett magának fiatal lelkészi gárdánk kiképzése körül. Érdemeinek elismeréséül a debreceni tudományegyetem 1929-ben tiszteletbeli theológiai doktori cimmel tüntette ki. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Sopronban. A pécsi egyetemet Entz Béla rektor vezetésével küldöttség képviselte, a város társadalma Vitéz Simon Elemér főispánnal az élén, nagy számban jelent meg. A szertartás a fakultás épületében felállított ravatalnál volt. D. Kapi Béla püspök méltatta az elhunyt egyéni és tudományos kiválóságát, báró Pod- maniczky Pál imádkozott, a pécsi egyetem nevében Entz Béla rektor, a fakultás nevében D. Dr. Prőhle Károly búcsúztatta. A sírnál Ziermann Lajos kormányfőtanácsos, soproni lelkész imádkozott. Az ifjúsági énekkar gyászdalokat énekelt.

Kultúrfölényünk. Elemi népoktatásunk időtartamára vonatkozólag érdekes megállapítást találunk a Dunántúli egyházkerület tavalyi közgyűlésének jegyzőkönyvében, ahol is a 77-ik pontban a határozati részben ezt olvasom: „A csaknem három havi vakáció pedagógiai szempontból nem előnyös, mivel a munkanapok számának 227-ről 215-re való apasztásával 6 év alatt 72 napot vesztünk s végeredményben a tankötelezettség hat évről 5% évre apad, holott Albániát kivéve ugyanis Magyarország az egyedüli állam Európában, ahol ily rövid a tankötelezettség.“

Házasság. Csőváry Géza ny. kétbodonyi lelkész és néhai zentai Szenthe Irén leányát, Csőváry Irénkét január 9-én vezette oltárhoz a kétbodonyi templomban Halmos Zoltán kétbodonyi ev. tanító. Isten áldása legyen az új páron!

A leszerelési konferencia Henderson Artur elnökletével február 2-án nyílt meg Genfben. A konferencián 64 ország diplomáciai képviselői és katonai szakértői vesznek részt. Időtartama bizonytalan, egyelőre hat hónapra tervezik. Úgy becsülik, hogy a világ minden tájékáról 2.400 delegátus, szakértő és titkár jött össze Genfben s legalább is 500 újságíró kiséri figyelemmel a konferencia szereplőit és tárgyalásait. Magyarországot gróf Apponyi Albert képviseli.

Misszióegyesület alakulása Szarvason. Február 1-én megalakult Szarvason a gyülekezeti Misszióegyesület azzal a célkitűzéssel, hogy a keresztyén világmisszió munkáját minél hathatósabban támogassa és előbbre vigye. Az egyesület a Magyarhoni Ág. Hítv. Evang. Misz- szióegyesülettel munkaszövetségben áll, másrészt a szarvasi egyházközség hatósága és védelme alá helyezte magát. Az egyesület elnöke Kelló Gusztáv lelkész, társelnök Lányi Hermina, igazgató Borgulya Endre, pénztáros Czupra Jánosné, ellenőrök özv. Fertig Alajosné és Szokol Károly, jegyző Dankó Sámuel. Megválasztották a missziói tanács tagjait is. Az egyesületnek máris 150 tagja van. A rendes tagok havi 20 fillért, a pártoló tagok havi 10 fillért fizetnek.

Németország. A „Devaheim" bukásánál — mint már megírtuk — nagy veszteség érte a németországi evangélikus intézményeket, első sorban a belmisszió nagy szervét, a „Zentralausschuss für Innere Mission"-t; A Zent;-