Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-02-14 / 7. szám

50.

_____________ ______EVANGÉLIKUSOK LAP)A_______________________ 1932.

r

ületek hatáskörébe utalta — a jegyzőkönyvnek kellene rájuk mutatni —, de mivel a tiszai egyházkerület — nagyon helyesen — a szórványgondozás kérdését a maga felterjesztésében összekapcsolta a közalap dolgával, rá akarok mutatni az Egyházi Alkotmánynak a közalaora vonatkozó intézkedéseiből (304—311. §§.), hogy az egyetemes közgyűlésnek nem volt aiKotmányos joga ahhoz, hogy a közalappal összefüggésben a szórvány gondozást olyan mértékben utalja a kerületek hatáskörébe, hogy ezzel a maga válláról e tekintetben ihinden felelősséget és kötelezettséget levegyen.

A közalap célját az Egyházi Alkotmány 305. §-a állapítja meg. Az első bekezdés vége azt mondja: ,, Any ági támogatással való megvalósítását mozdítsa elő mindazon intézkedéseknek, melyeknek saját körükben való foganatosítására az egyházközségek, egyházmegyék és egyház- kerületek a maguk erejéből képtelenek.“ Egészen világosan kitűnik ebből, hogy a közalap rendeltetése nem az, hogy az egyházkerületekre bizza annak felhasználását, hanem az, hogy az egyházkerületeken is túlmenő egységes, egyetemes munkát kezdeményezzen és végezzen bizonyos, a 305. §-ban részletesen megjelölt feladatok terén.

Még világosabban kitűnik ez abból a szabályrendeletből, amelyet az egyetemes közgyűlés az E, A. 308, §-a értelmében a közalapról 1900-ban alkotott. Ennek a szabályrendeletnek 26. §-a azt mondja: ,,Az egyházi közalapból a Zs. T. 305. §-ában foglalt célokra fordítandó segélyek az egyetemes közgyűlés által szavaztatnak meg“; a 28. §. pedig úgy intézkedik, hogy ,,a segély iránti kérvények mindenkor a közvetlen felsőbb egyházi hatósághoz nyújtandók be és ennek véleményével küldendők be az egyetemes felügyelőnek, mint a pénzügyi bizottság elnökének.“

Viszont, hogy a szórvány gondozás is a közalap egyik célját képezi, arra vonatkozólag idézem az E. A. 305. §-ának b) pontját, amely szerint a közalap célja: ,,új egyházközségek, illetőleg missiók szervezésének és fentartásának, főkép pedig a magyarországi ágost. hitv. evang. egyház azon tagjai lelki gondozásának előmozdítása, kik az anyaegyházközség oltalmától távol eső helyen laknak.“

Az egyetemes közgyűlési jkv. 44. pontjában foglalt határozatnak egyébként ellentmond maga az egyetemes közgyűlés, amikor a közalap jövedelmét felosztja (103, jkv. pont), mert ott az egyházkerületi missziói lelkészek javadalmazására megszavaz 1000 pengőt. A kérdés persze az, hogy hol vannak ezek a missziói lelkészek és mit csinálnak; de ez iránt is az egyetemes közgyűlésnek, mint a közalapi jövedelem kezelőjének kellene érdeklődnie, nevezetesen atekintetben is, hogy a missziói lelkészek foglalkoznak-e szórványgondozással is, mert a közalap jövedelméből

erre a fontos munkára okvetlenül kell az Egyházi Alkotmány szerint valaminek jutni.

Diakónus.

Az ébredés történetének áttekintése.

(Folytatás és vége.)

IV. A kvékerek.

Azokat a mozgalmakat, amelyek a reformáció hatalmas történeti folyamataiban lépnek elénk, most nem érintjük. Van a reformációban olyan elem, ami nem speciálisan ébredési, De viszont a reformáció lényege szerint ébredés s igazi jelentősége akkor domborodik ki, ha az ébredési tüneteket figyeljük meg benne. Meglepő dolgokra bukkanunk így. Sok minden, amit az ébredés kérdésénél nem érdekelt egyháztörténet-iróínk elhanyagoltak, nyitott szemmel nézve az ébredés drága ajándé- kaképen villan elénk. Az anyag sokkal komplikáltabb, semhogy e futólagos képben foglalkozhatnánk vele. Any- nyit azonban szeretne kérni a cikkíró, hogy, akik a reformációval behatóbban foglalkoznak, figyeljék azt a ébredési mozgalmakat kutató lélek szemével.

A reformáció korát átugorva, angol területre lépünk. A kvéker ébredést ismertetjük. Feltűnő benne a politikai él s ugyanakkor a legnagyobb lelki mélység.

Fox György lelki megindulását, majd egész ébresztő munkáját az oppozició jellemezte. Nagyon komoly, visszavonuló, bibliás gyermekkort él át. Lelki megindulása ahhoz a naphoz fűződik, amikor 1643. júl. 9-én két rokonát, — kik közül az egyik lelkész — faképnél hagyja, mert látja, hogy a korcsmában közönséges po- harazgatásba akarnak merülni. Már ebben oppozició volt.

Az eset után nem tud megnyugodni. Sok tusa közepette térdreborul kamrácskájában s ekkor egész váratlanul Isten hangját hallja belsejében megszólalni, amelyik arra biztatja, hogy szakítson az mberekkel. El- hagyja rokonait, felkeresi a különböző felekezeteket, de még az akkor legkomolyabb közösségnél, a baptistáknál is hiú ámításokat s mély romlottságot lát. Közben T Isten hangja mindjobban erősödik benne, míg egyszerre világossá lesz előtte, hogy a tiszta igazságot, sem az egyházban, sem a Szentírásban nem találhatni, hanem Isten , közvetlen hangjában, mellyel ö népét vezeti. Nagyon nehéz tusák után megbizonyosodik afelől, hogy neve be van írva a Bárány könyvébe s ezzel beáll az a nyugvó pont, melynek alapján prófétai küldetésének eleget tehet.

Ekkor 25 éves. Városa fő-templomában beleszól a lelkész prédikációjába. II. Pét. 2, 19, alapján épen arról van szó, hogy a prófétai hangra kell figyelni a híveknek.

A lelkész bizonyítgatja, hogy ez a prófétai szó az írásban van. „Nem, nincs az írásban!“ kiált bele Fox, a varga s tüstént nekikezd, hogy ezt alaposabban bebizonyítsa. Még aznap börtönbe kerül. Este azonban a városi tanács előtt való védekezése oly mély benyomást tesz, hogy szabadon bocsátják. Az egyik városi vezető férfi lakásába fogadja. Az illető felesége azonnal boldog megvilágosodásba megy át. ö maga, a tekintélyes városatya, néhány napra rá szintén hirtelen kényszert érez, hogy kirohanjon a piacra s reggeli ruhában, papucsban elkezd prédikálni az ámuló tömegnek. Példája másokra