Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-02-07 / 6. szám
1932 • EV ANO ÉLIK U SOK LAPJA 45. erkölcstelenedés és elegyháztalanodás. Itt nem egypár megtévelyedett és önző érdekből hűtlenné lett lélekről, hanem ezrekről van szó! Vagy ott van a két nagy veszteségünk, a szegénység elvesztése és a veszélyeztetett ifjúság. Nem tudom honnan ered egyesek azon igyekezete, hogy lekicsinylési célzattal mint valami alacsonyabb értékükről kezdenek beszélni, az ú. nevezett „tömeg" egyházakról, amelyek lomha testként, a nem kellő pastorizálás folytán a széteső kévéhez hasonlóak, vagy amelyekben lomha vegetativ és külsóséges a vallásos élet. Ez onnan ered, mert sokan nem ismerik a mi tót parasztjaink lelkivilágát. Természetesen a reverzálisok és áttérések kérdésével foglalkozva, én nem ismerhetem ennek a kérdésnek fontosságát olyan vidékeken, ahol az evangélikus egyház szórványegyház. — Az utóbbi napokban átnéztem a békéscsabai egyház áttérési anyakönyvét, 134 esztendőre visszamenőleg. Ez alatt a 134 év alatt áttérés folytán egyházunk 471 lelket nyert. Kitértek ezen idő alatt 381-en. A békéscsabai egyház áttérési és reverzális adatai érdekesek már csak azért is, mert nem egy jelentéktelen egyházról, hanem egy olyan egyházról van szó, amelynek nagyobb a lélek- száma mint a dunáninneni egész kerületnek. Voltak olyan idők, amikor a szekták voltak az alföldi egyházak legnagyobb veszedelme. Az 1897—98. években a baptisták és nazarénusok több mint 150 lelket hódítottak el. Ez a mozgalom is a múlté. A háború után az adventisták kezdtek, amerikai pénzsegélyekkel szaporodni. Tíz év alatt 33-ra szaporodott a kitértek száma! Az utóbbi tiz év áttérési adatait, amelyek igazolják felfogásom helyességét — a következőkben adom: Az 1922—31. években a róm. kath. egyházból hozzánk 79-en tértek át, a gör. kel. egyházból 20, zsidóktól 5-en, a ref. egyh. 9-en, baptista és nazarénusoktól 40-en. összesen 149-en. Ezzel szemben tölünk, a róm. kath. egyházba ugyancsak az elmúlt 10 év alatt áttértek 58-an, a ref. egyh. 11-en, adventistákhoz 33, baptista és nazarénusokhoz 15-en, összesen 117-en. Tehát 32-vel kevesebben mint a hozzánk térők. Egyedül az adventisták törtek előre az elmúlt tíz év alatt, de azt hiszem mindenki belátja, hogy nevetséges volna ezen 33 kitérőnek a kitérését egy 30 ezer lelkes egyház bomlási jelének tekinteni, vagy jövőjét ezáltal veszélyeztetettnek minősíteni. A szekták nem jelentenek veszélyt egyházunkra. Több mint ötféle különböző csoportra oszolva, egymással torzsalkodva, már csekély számuknál fogva sem jelentősek, de különösen azért nem, mert gyermekeik hozzánk visszajönnek. A másik kérdés, a reverzálisok kérdése már fontosabb az áttérések kérdésénél. Az elmúlt tíz év alatt 216 pár adott a javunkra, 194 a kárunkra re verzál ist. Közvetlen a háború után volt a legkedvezőtlenebb a reverz. statisztikája reánk nézve, az utóbbi időben évről- évre javul a helyzet. Mondhatná valaki, hogy egy ilyen hatalmas egyháznál sokkal kedvezőbbnek kellene lennie reánk nézve a reverzálisok- nak. Felhozhatná valaki, hogy ez, a nem kellő pastorizálás következménye; kevés az öt lelkész egy ilyen nagy egyházban. Egy ilyen nagy forgalmú városban nagy a bevándorlás. Olyan evangélikusok jönnek ide, akik az egyházunknak nem is tagjai és csak a városi nyilvántarási hivatal révén tudjuk meg, hogy evangélikusok, nem pedig önkéntes jelentkezésük révén. Tekintetbe kell venni továbbá, hogy a róm. kath. egyháznak még a gyóntató székkel is, milyen eszköz van a birtokában. De, hogy a védekezés kiszámíthatóságáról némi képünk legyen, elmondom a következő esetet. Egyházamhoz, a tanyai körzetbe, amely körzetnek a lelki gondozása egy körlelkészre van bizva, Mezőmegyer, egy kis falu, ahol 900 evangélikus lakik. Ebben a faluban van egy iskolánk, ahol minden vasárnap van istentisztelet, amelyet a levita-tanító végez, s a körlelkész évente 7—8 alkalommal tart ott istentiszteletet. Ezt a falut gondozza egy fiatal hitoktató lelkész, aki mivel a körlelkész körzete többi iskoláiban is el van foglalva, önzetlen lelkesedésből gyakran meglátogatja a faluban lakó híveinket, minden ellenszolgáltatás nélkül a három kilométerre fekvő faluba kimegy bármilyen rossz időben is. Havonként kétszer istentiszteletet tart, minden evangélikust meglátogat, őket lelkesíti, buzdítja s minden igyekezete oda irányul, hogy a falunak mielőbb evangélikus temploma legyen. Tehát az egész hatalmas 30 ezer lelkes gyülekezetben 3 lelkész működik, ezt a 900 lelkes falut 2 lelkész gondozza és mégis az elmúlt évben ebben a faluban három reverzális kötés volt s mind a három a kárunkra és még hozzá két kitérés tőlünk. Az egész gyülekezetben a róm. kath.-hoz térők 30 $-a. A reverzálisok és áttéréseknél sokszor olyan okok bírnak döntő jelentőséggel, amelyekkel szemben a lelkész minden igyekezete hiábavaló. Helytelen volna tehát azt mondani, hogy a reverzálisok *a nem elégséges pastorizálás vagy a lelkész hanyagsága következménye. Erre a feltevésre különben hatalmasan rácáfol a felhozott példa. És hogy még jobban megvilágítsam a kérdés jelentőségét, csak arra az egy körülményre utalok, hogy egyházamban az elmúlt században nem volt több mint tíz kitérés a róm. kath. egyházba és az összes lezajlott szekta mozgalmakat is bele értve 134 év alatt nem tértek ki annyian az egyházban, amennyivel most egy évben kevesebb gyermek születik egyházamban, mint a háború előtti években! Még valamit, a múlt évi 7 tőlünk kitért közül 3 olyan volt, aki állítás szerint soha nem volt evangélikus, hanem téves
