Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-31 / 5. szám
1932. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 35 technikai lehetőségek keretén belül pénzügyileg lehetővé kell tenni a munka csökkentését akár a napi munkaidő csökkentésével, akár általában véve a munkában töltött életévek csökkentésével. E szerint az gyház kettős feladat elé volna állítva: 1. Követelje, hogy a társadalom találja meg az útját annak, hogy a gazdasági rendszerben ne a fent jellemzett foglalkoztatási kényszer, hanem az emberi szükséglet legyen a döntő tényező, s hogy, ha szükséges, pénzelméletét és a pénz megszerzéséhez megkivántató előfeltételeket a szabadidőnek a mai gazdasági fejlettség alapján lehetséges helyes felhasználására. Széleskörű nevelési munka kívántatik, hogy a munkának és az életalakitásnak keresztyén felfogását megszabadítsuk attól az értelmezéstől, amelyet az indusztrializmus a modern világra rákényszerí- tett. Az egyház kiválóan képesítve van, hogy tanácsot adjon azon adományok és lehetőségek fel- használására, amelyeket Isten a természetben és az emberek képességeiben adott; az egyház kész- séggel kell hogy rámutasson a szociális felelős- ség gyakorlásának sokféle lehetőségére, amelyeket az ember a gazdasági tevékenység által rá jarótt kötelesség mellett is megragadhat és kihasználhat. Az Oikumenikus Tanács Ifjúsági Bizottságának Genfben az 1931. szept 22—28. tartott szociális tanulmány-hetén hozott záróhatározata. A konferencián német, francia, angol, holland, svéd. maltai és svájci delegátusok vettek részt — A Gyakorlati Keresztyén ség Oikuraenikus Tanácsának 5. számú Közlönye nyomán. hí ébredés történetének áttekintése. L A pünkösdi ébredés. Ne foglalkozz addig az ébredés történetével, amig nem láttad meg a pünkösdöt úgy, mint lelki ébredést! Nem tud eligazodni a későbbi ébredésekben, nem tudod bennük megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, az emberit az istenitől, ha nem látod előbb a pünkösdi ébredést, mint ébredési ideált. Az ellenkezőre nagyon fennáll a veszély. Vannak ugyanis ébredések, amelyek méreteikben nagyobbak, érzelmi hatás tekintetében feltűnőbbek s az ember hajlik arra, hogy annak az ébredésnek a munkájául, amelyet ma vár, ne a pünkösdi ébredést, hanem más, hozzánk közelebb álló ébredést válasszon. Sajnos ez volt az esete azoknak is, akik az utóbbi időkben szorgalmazták az ébredés ügyét. Ez az eset nem előnyös. A pünkösd nemcsak, hogy ébredés volt, de oly tiszta, annyira egyensúlyozott s oly soká Isten Lelkének uralma alatt álló ébredés, aminő azóta sem volt. A pünkösdi ébredés azért minta, mert a központjában a Kereszt áll, s az embereket annak a tudatára juttatja, hogy mit vétkeztek hitetlenségükkel és engedetlenségükkel az Isten Fia ellen. Az ébredés eszköze az Ige volt: személyes bizonyságtétel arról, hogy a keresztre juttatott Krisztuson kívül nincs megmentetés, arról hogy ezért az Űrért érdemes és kell mindent odaadnunk. Hatása abban nyilvánul meg, hogy a lelkek egész tömegét minden emberi erőltetés nélkül olyan döntésre kénysze- ritette, mely az eddigi életükkel teljesen ellentétes új irányba vitte őket. Kétségtelen, a pünkösdi ébredésnek is megvan a maga elökrónikája. Hiszen olyan nép ébredt fel, amely három éven keresztül faluiban és városaiban, úton, útfélen találkozott Jézussal. De az is kétségtelen, hogy minden előzmény dacára is a pünkösdi ébredés csoda volt, Isten Lelkének közvetlen benyulása hozta létre. Meg van a pünkösdnek a maga speciális helye Isten üdvmüvében, van olyan jellege, amely nem ismétlődik többé. De mint ébredés megismétlődhetik. Istennek a Lelke arra a csodálatos munkára, amely az első pünkösdi ébredésben áll előttünk, nemcsak egyszer volt kész. Ezért is lehet a pünkösdi ébredés egészen reális minta. Az ébredés immanens, látható oldalán az ember a kisebb közösség áll, mely elsősorban önmaga találkozik az ébredés forró hullámaival. Az, hogy az ébredés élén valami rendkívüli tehetségű, vagy különös tekintélyű embernek kell állni, nem szabály. Hiszen lehetne arról beszélni, hogy Péter volt-e az apostolok közül a legtekintélyesebb, legtehetségesebb, legodaadóbb. Az, hogy mi van az emberi oldalon, az ébredésben nem elsőrendű fontosságú kérdés. Az Or a kicsinyeket és a semmiket választhatja ki hozzá. A pünkösdi ébredés gyümölcseit nézve az tűnik fel, hogy valami határtalan szeretet gyulád fel a szívekben az Ür. az övéi s a még nem övéi iránt is. Nincs semmi exkluzivitás, csak határtalan öröm az Or Igéjével való foglalkozásban s az egymással való közösségben Embereket látunk, akik semmiben sem keresik a magukét, akik nem pártoskodnak, nem egyéni érvényesülésre törekszenek. Amikor ezek a tünetek ütik fel a fejüket, az ébredésnek vége. Az ébredés története. II. A montanizmus. A második ébredési mozgalomnak a montanizmust tekintik. Krisztus után 156-ban, Ardabuban, kis frigiai faluban fellép egy egészen újonan megtért keresztyén, Montanus. Két gondolat uralja: az egyik a vég küszöbönléte, a másik az a tudat, hogy Isten öt eszközévé választotta a világiasságba sülyedt keresztyénség felébresztésére. A mód, ahogyan fellépett, nemcsak a mai, de az akkori fogalmak szerint is különös volt. János evangé- lioma alapján indult el. Az ott megigért Paraklétoszt látta önmagában. Extázissal dolgozott. Extatikus állapotaiban Isten közvetlen kijelentéseit szólaltatta meg, mintha belőle magából Isten szólna. Igaz, hogy beszélt arról is, hogy ő önmagában csak gyenge emberi személy, s hogy az Isten benne való idözésének dicsőségéből semmi sem illeti meg őt, de a rajongás, mely körülötte lábrakapott, nem tudott különbséget tenni. Két prófétanő dolgozott mellette: Priszcilla és Maximilla. Montanus ugyanis feladatának tekintette, hogy az Ür visszajövetele érdekében az öt várók gyülekezetét egy helyre összegyűjtse, még pedig arra a helyre, ahova az Ur országa le fog szállni. Ez pedig Pepuza és Tymion közti elhagyatott tájon lesz. A világ minden tájáról sereglettek ide hivők. Mivel a mozgalom oly sokakat ragadott magával, hogy
