Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-31 / 5. szám
34 fcVANÖEŰKUSÖK LÁPjÁ Í932. rovására a termelésnek kedvez s ezzel a cél és az eszköz viszonyát felfordítja. Úgy a túltőkésítésből eredő munkanélküliség, mint a racionalizálásból eredő munkanélküliség ugyanazon egy okra vihető vissza, a mostani gazdasági rendszer alapjául szolgáló elvekre. Az arany problémája, a hitelgépezet problémája és a nemzetközi eladósodás problémája, beleértve a háborús adósságok problémáját is, ugyanezen gazdasági rendszernek akut, bénító kihatású tünetei. A munkanélküliséget tehát nem annyira a gazdasági törvények kérlelhetetlen szükségszerűségének kell tulajdonítanunk, mint inkább annak a körülménynek, hogy a világnak nyersanyagok, tőkejavak vagy emberi munka alakjában adott gazdaságforrásai hibásan vannak kihasználva és felosztva. Elhárító intézkedések. Szükséges lenne, hogy a keresztyén gyülekezetek és egyesületek komoly vizsgálat után minden módon támogatnák mindazokat a terveket és intézkedéseket, amelyek nemzeti és nemzetközi keretek közt alkalmasak lehetnek arra, hogy a munkanélküliséget csökkentsék, a munka- nélüliek nyomorát enyhítsék és a szabadidő helyes felhasználásával lehetőséget nyújtanak: a) a nyilvános, ingyenes munkaközvetítés rendszeres kiépítése az egyes országokban és nemzetközi keretekben; kiváltképen a Népszövetség és a Nemzetközi Munkahivatal idevágó terveinek és munkálatainak is a támogatása; b) a munkanélküliek biztosításának kiépítése mindenkor tekintettel a különböző országok különböző viszonyaira; rendkívüli nehézségek esetén ennek kiegészítéséül önkéntes segélyakció; c) munkaalkalmak létesítését célzó politika rendszeres kiépítése közmunkák révén, amennyiben azoknak elvégzése a köz érdekében szükséges és nem származik belőle egészségtelen pénzbeli közteher; a Nemzetközi Munkahivatal által az ilyen munkálatok nemzetközi kiépítésére készített tervek megvizsgálása és előmozdítása; d) a munkaidő viszonyainak új jáalakítása (a munkaidő megrövidítésének, az iskolaköteles kor felemelésének, a munkaképes kor megszabásának, a rendszeresen díjazott szabadságnak, az önkéntes munkaszolgálatnak kérdései); e) a vándorlásnak nemzeti és nemzetközi szempontokból történő új jáalakítása; a bevándorlási korlátozások megszüntetése; ki nem használt munkalehetőségek közös feltárása; f) a Népszövetség tervei és intézkedései a vámpolitika s különösen a nemzetközi hitelpolitika terén. Ezeknek a nemzeti és nemzetközi elhárító intézkedéseknek elvi és gyakorlati támogatása mellett sem szabad szem elől téveszteni azoknak korlátáit s különösen azoknak keménységét — a mostani társadalmi és gazdasági válságot s a vele egybekötött munkanélküliséget az egyes országokban és a világon valójában nem szüntetik meg s nyomukban olyan nehézségek járnak, amelyeknek enyhítésén és legyőzésén az egyházaknak különösen fáradozniok kellene. Ezzel kapcsolatban felvetődött egy új gazdasági rendszer kérdése és követelménye is, mert a mostani gazdasági rendszer több ponton ellenkezik a vallás-erkölcsi alapnézetekkel. Egy új gazdasági rendszer jellege és alkata tekintetében a nézetek szétágaztak. De megegyeztek a tekintetben, hogy minden új gazdasági rendszernek számolnia kell az adott emberi viszonyokkal s nem építhető fel valamely eszményi emberre, és hogy minden alapvető gazdasági újjászervezést elméletileg és gyakorlatilag jól elő kell készíteni. A probléma új alakja. A konferencia szükségesnek tartotta a két, sokszor összekevert problémának különválasztását: 1. A gazdaságban csökkent a kereslet az emberi munkaerő iránt azért, mert felhasználják a természet erőit, a technikai segédeszközöket és a tudományos eljárást a termelésben és a szétosztásban; ez vívmánynak tekintendő, amely az ember nagyobbmérvü felszabadulását jelenti a gazdasági harcban való igénybevétel alól; 2. A mostani munkanélküliség olyan helyzetet teremtett, amely ezt az önmagában véve lehetséges vívmányt társadalmi veszedelemmé torzítja, mert mind több és több embert foszt meg a munkától, amely egyedül jogosít jövedelemre. Ebből következik: A keresztyének a mostani problémát ne tekintsék „foglalkoztatási“ problémának. Úgy kell tekinteniük, mint a gazdaság közepette meglevő szegénység paradox problémájának egyik részét. A mostani munkanélküliséggel adott helyzetnek egyik tünetét képezi az, hogy a mostani gazdaságnak lényegszerü együttjárója, hogy képtelen árucikkeit eladni; s ezért a mostani problémánál első sorban azon fordul meg a dolog, hogy a gazdaságot tegyük képessé arra, hogy a társadalomnak szállíthassa a fogyasztók által igényelt azokat a javakat és szolgálatokat, amelyeket teljesíteni tud, az e célból szükséges munkamennyiség felhasznál ásával. A delegátusok egy része azon a nézeten volt, hogy ennek a problémának megoldása a pénzelosztás gépezetének alapvető átalakításától függ s ezt az átszervezést szükségesnek tartotta. Az idevágó okoknak kiküszöbölése után már csak az a munkanélküliség foglalkoztatna bennünket, amely a termelés változásaiból áll elő. Akkor módunkban volna az utóbbi problémával foglalkozni, t. i. hogy a társadalom minden rétegét részesítsük a munkát takarító vívmányokban. Ez annyit jelent, hogy a mindenkori
