Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-24 / 4. szám
28. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. nem hajlandó velük tanácskozni. Valószínű, hogy az egyesülésre való ismételt felhivásokkal a pápa a saját nyájának ellenállását iparkodik fokozni a római egyházat bomlasztó irányzatok ellen. Mexikóban most hoznak egy — igazságtalan — törvényt, amely szerint 50.000 embernek lehet egy papja, pedig Mexikó róm. kath. ország. Lengyelországban a róm. katholíkusok közt sok ezer azoknak a száma, akik nemzeti egyházat kívánnak. Spanyolországban a római egyház helyzete anyagilag igen rosszra fordult. Franciaország, dacára a ,,Magyarság“ fényes tollú szerkesztője tirádáinak, egy nagy és nyugtalanító kérdőjel a római hierarkiát illetőleg. Olaszországban is állandóan feszült a helyzet. Ilyen körülmények közt a hivő róm. katholíkusokra bizonyos jótékony szuggesztiót gyakorolhat, ha újra-meg-újra fejükbe verik, hogy a római pápa trónja a világ közepe, ahová minden út vezet. Egyébként azonban bizonyosra vehető, hogy ha majd az egyházak egyesülnek, az egység alapja nem a római pápa tekintélyének és csalhatatlanságának az elfogadása és elismerése lesz. Diakónus. A kínai „Ötéves mozgalom“ A keleti népek kivétel nélkül hatalmas erjedésben vannak. Kinában és Indiában a mozgalom erősen politikai jellegű. Azonban akik ezeket az országokat alaposan ismerik, azt mondják, hogy végső elemzésben a harc a vallási kérdés körül folyik: pogányság vagy keresztyénség. Erre mutat a kínai helyzet, Csiangkaísek, a nemrég lelépett kínai elnök, eredetileg a bolsevistákra támaszkodott. 1927. áprilisában megváltoztatta álláspontját és a bolsevisták ellen fordult. 1930. októberében megkeresztelkedett. Nyilvánvaló bizonyítéka ez annak, hogy a 400 milliós rengeteg birodalom hihetetlen politikai zűrzavarában a keresztyénség is hatalmi tényező. A kínai Keresztyén Nemzeti Tanács kiadta a jelszót, hogy a keresztyének dolgozzanak és kövessenek el minden tőlük telhetőt, hogy az evangélikus keresztyének száma, amely most kerek számban 2 millióra tehető, öt év leforgása alatt megkétszereződjék. Vannak olyan misszionáriusok, különösen a németek közt, akik igen vegyes érzelmekkel fogadják, sőt akik ellenzik ezt a mozgalmat. Mindamellett még az éles bírálók is kénytelenek megállapítani, hogy a mozgalomnak máris sok, igen örvendetes eredménye van a kínai keresztyén egyházakra nézve is. A mozgalom jelszava: ,,Uram, újítsd meg az egyházat s kezd rajtam!“ Sok kínai igehirdető megtapasztalta már a saját szívében Istennek erejét. A mozgalom főleg evangelizációkban és lelki gyakorlatok tartásában nyilvánul meg. Különösen egy Lo Vuncsin nevű fiatal evangélistáról mondják, hogy egész rendkívüli adománya van, embereknek és gyülekezeteknek a szellemi álomból felébresztésére. Vuncsin nem áll sem az egyháznak, sem a missziónak alkalmazásában. Prédikációi és beszélgetései mindenhol mély hatást gyakorolnak még az ifjúságra is. Egy alkalommal egy sereg fiú és leány három óra hosszat ült előtte a földön, kérdezgette és a legfeszültebb figyelemmel hallgatta szavait. Vuncsin működése nyomán mindenütt felébred hallgatóinak felelősségérzete, olvassák a Bibliát és Bibliaórákat vezetnek be. Általában véve a kínaiak igen józan észemberek. Ez Konfuciusz ősi vallásának a hatása, amely vallás Istenről tulajdonképen nem tud, hanem csak erkölcsi tanításai és erkölcsi törvények vannak. Most a misszionáriusok csodálkozására nem ritkán előfordul, hogy kínai keresztyének, köztük igen magas állású és nagy tekintélyű emberek, hirtelen felismerik bűneiket, bevallják vétküket és bocsánatért könyörögnek Istenhez. Erre vonatkozólag egy misszionárius megjegyzi: „Ilyesmit kínaiaknál még sohasem láttunk s lehetetlennek tartottuk volna.“ Ruff bázeli misszionárius azt írja: ,,Az egész idő alatt jótékonyan hatott ránk a kínaiaknak teljesen józan, minden rajongástól idegenkedő és minden lelki mesterkedést kerülő természete. Hívek maradtak önmagukhoz, csupán egy tekintetben nem ismertem rájuk s életem fogytáig hálálni szeretném Istennek, hogy magam szemével láthattam és fülemmel hallhattam, t. i. hogy a kínaiakból bűnösök lesznek, akik vétkeiket Isten előtt bánják és Isten kegyelméért könyörögnek.“ Dr. Oehler bázeli missziói felügyelő mondja, hogy az újabb időkben a missziónak ez a legnagyobb élménye. Egy kínai tanító vallja: ,,Az iskolai munkát ma már nem nézem olyan pesszimisztikus szemmel, mint esztendeje.“ Isten ittvan. Járja a népek világát s aki jól figyel, itt is ott is rátalál Isten munkálkodásának határozott nyomaira. Bármi jöjjön is, megáll az, amit a Miatyánk befejezésében vallunk: „Istené az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.“ Helyes dolog az ébredésnek történetével foglalkozni? Ezt a kérdést az is felteheti, aki nagyon sóvárog az ébredés után. Hisz az ébredések nem úgy szoktak megindulni, hogy egy kis társaság el kezd foglalkozni az ébredés történetével. Egy az, hogy minden történetírás tökéletlen, s hogy a legfontosabb kisiklik a történetíró kezei közül. Az, ami az ébredésben a legfontosabb, történetfeletti elem, az magának Isten Lelkének a megnyilvánulása. A másik ami az ébredés történetével való foglalkozást veszélyessé teszi az, hogy egy-egy vonásnak az ellesése arra kísérthet, hogy salai ont csináljunk belőle. Rögtön előírjuk magunknak: „Itt így és így történt az ébAz ébredés történetének áttekintése. Konferenciai előadás 1931. aug. 27.
