Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-24 / 4. szám
1932 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 29. redés, tehát nálunk is így kell történni.“ Kiváló festőművészek életében olvasunk arról, hogy fejlődésük bizonyos pontján ki kellett magukat szakítaniuk egyébként nagy nevű mesterek hatása alól, hogy minden külső befolyástól menten az jöhessen belőlük napfényre, amit Isten épen őbennük rejtett el. Hiszem, hogy a magyar ébre- dési mozgalmak fejlődésében is el fog érkezni ez a pillanat s ez lesz az ébredésnek legdrágább pillanata. De hiszem azt is, hogy lehet az ébredések történetével foglalkozni anélkül, hogy ezzel gátot vetnénk az ébredés igazi kitörését hozó pillanatok elé. Az ébredés történetével való foglalkozásnak két sajátos haszna lehet: Az egyik az ébredések előkészítésében, a másik a már beállt ébredés energiáinak helyes irányba való terelésében. Ébredés előkészítése és ébredés beállása két nagyon különböző dolog. Az egyik túlnyomóan az emberinek a síkján játszódik le, a másik Isten szuverén minden emberitől függetlenül is jelentkező kezén. Úgy, hogy joggal kérdezhetné: előkészíthető-e egyáltalán valami ébredés? Olyan értelemben, hogy azután az ember dicsekedjék: „Előkészítettem, tehát jött!" — bizonyára nem. Ez oly igazság, melyet félelemmel és az Úrtól való függés jegyében el kell fogadnunk. De ugyanakkor látnunk kell azt is: van valami szerepe az emberi oldalon való előkészítéseknek. Am te így szólsz: „Látom, hogy van az előkészítésnek is helye, de vájjon ebben az előkészítésben van-e helye az ébredés történetének?“ Én a kérdést kibővíttem: Van-e értelme az Isten országa történetével való foglalkozásnak? Igen! Hát az ébredés története, nem az Isten országa történetének egy része? Miért van akkor megírva az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv? Hát nem beszélünk Istennek a történelemben való megnyilatkozásairól? A történelemellenes érzés eljuttathat az indek okoskodásához, melyet Stanley nemrég megjelent könyvével kapcsolatban ítélt el egyik vezéremberünk. Ez az okoskodás azt ajánlja Indiának, hogy ne vegye tudomásul azt, ami a keresztyénségben 2000 év óta történt; menjen csak az egész európai ke- resztyénség megkerülésével magához Krisztushoz. Ebben van valami tetszetős és igaz, de van igazságtalan is, mert elvégre nem lehet mindazt, ami eddig Krisztus nevében történt, elhibázott- nak minősíteni. A mögöttünk lévő idő olyan, amire szintén ígérte az Ür: íme, én veletek vagyok minden napon. Bezzel ajánlja a „Der Dienst, des Pfarrers“ című művének első mondatában, hogy az egyház mielőtt új útakra lépne, becsülje meg Krisztusnak már a világban levő nyomait. Ezekbe a nyomokba beletartoznak az eddigi ébredések is. A helyzet veszedelmessé csak akkor válnék, ha csupán a dolgok tanulmányozásával akarnánk előkészíteni az ébredést s nem egyben imádsággal, szívünknek és szolgálatunknak az Ür számára való kiszolgáltatásával. Tényleg az ember olyan, hogy a részlettel le akarja tudni az egészet. Persze a szív és szolgálat kiszolgáltatása nem oly kényelmes és érdekes, mint az ébredés történetével való foglalkozás, de tudd meg, hogy az ébredésnek nem azzal tartozol leginkább, hogy tanulmányozod. Aki szívét és szolgálatát megvonja tőle, az jobb, ha nem is foglalkozik az ébredés történetével!' Az ébredés történetével való foglalkozás eddig inkább abban merült ki, hogy az ébredés előkrónikáját és beállását figyelték, nem az eredményét és következményeit. Pedig ez a legfontosabb. Mert az ébredésekről is el lehet mondani Urunk szavát: Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. A súlypontnak voltakép erre kellene esni. Először azért; mert a folyamatnak ez a része jobban hozzáférhető a történet kutatók számára. 2. Az ébredés értékét, eredményeit döntik el. 3. Az eredmények tanulságai jobban értékesíthetők más területeken s mélyebb bepillantást nyújtanak az ember bűnösségének, új életének s Isten országának természetébe. Az ébredés eredményeibe megint erősen belejátszik az ember, s ezért itt szorul legerősebb irányításra maga az ember. Mert soha sem az volt a baj, hogy Isten Lelke ne támasztott volna ébredéseket, hanem mindig az. hogy utána az emberek elhibázták magukat, az ébredés helytelen medrekbe terelődött s nem úgy aknázták ki az ébredéseket. ahogy Isten országa, az Ür egyháza s a lelkek teljes üdvének megfelelt. Egyre nagvon kell vigyázni. Nem csak az ébredés előtcrületein, nemcsak az ébredés csipkebokrai körül; hanem az utókövetkezmények vizsgálása terén is leoldott sarukkal kell járni. Elménket az alázatosság övébe s a hit sisakia alá kell helveznünk. Ne a kritika cinikus feje lássék ki belőlünk, hanem az Isten színe előtt tusakodó szív. Mert az ébredés következményeit vizsgálva sem találkozhatunk mással, mint amivel Ésa’ás azzal, hogy az Ür igen szentséges az ö templomában. Az ébredés története hatalmas, nagy anyag lévén, csak gyors reptü utazást tehetünk annak a múlt század küszöbéig lejátszódó fejezetei felett. (Folytatjuk.) Az egyetemes nyugdíjintézet 1930, évi számadása, A nyugdíjintézet tiszta vagyona az előző évi 646.438.81 P-vel szemben 902.747.82 P, tehát a vagyongyarapodás egy év alatt 256.309.01 P. A nyugdíjintézet nyugdijakra 36.192.10 P-t, betegápolási díjak címén 1.800 P-t, személyi járandóságokra 3.871.30 P-t fizetett ki. A bevételek közt a tagok és fenntartók járulékai 140.160.01 P-vel szerepelnek. Az összes bevétel 947.018.66 P, az összes kiadás 44.270.84 P. A bevételi tétel azért olyan magas, mert az 1929. évi tőke, 646.438.81 P mint bevételi tétel szerepel. A vagyonkimutatásban a Margit-köruti ház értéke 556.233.69 P-vel van felvéve, ennek jövedelme a bevételek közt 7.556.39 P. Az egyetemes egyház az 1848: XX. államsegélyből 100.000 P-t adott a nyugdíjintézetnek, de ar 1932. költségvetésben már csak 90.000 P vétetett fel.
