Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-10-09 / 33. szám
1932. evangélikusok lapja 223. arról, hogy az evangélikus egyház is felkészülve legyen, ha majd megint megnyílik Oroszországban a munkálkodás ajtaja. A rossz igézte meg evangélikus egyházunkat, ha az egyház szolgálatában életüket vesztett mártírok özvegyei itt közlünk nyomorognak, mert nincs kiadós segítség. Ha ott, ahol módunkban áll segíteni, nem segítünk, akkor bevádolnak bennünket az elepedők sóhajtásai. Ha valamely egyház nem ébred tudatára a testvérszeretet kötelességének, az Urnák ama szava fogja megítélni: „Amennyiben nem csele- kedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg". Vajha mi, evangélikusok, ne csak Gusztáv Adolf tetteit és hősi halálát ünnepelnénk, hanem életéből, amelyet Isten halállal koronázott meg, meghallanánk a vádat sok mulasztásunkra, hogy lelkiismeretünk felébredne és arra serkentene, hogy figyelmezvén életének végére, követnénk hitét és cselekedeteit, hogy vére szólna hozzánk és gyümölcsözne! Az ige fegyvere. Nyitott szemmel és füllel járva a világban észrevehetjük, hogy gyülekezeteink lelki életében is átalakulás megy végbe. Az irodalom, a sajtó és a megváltozott életstílus és gondolkodás terén mutatkozó lazaság és anyagiasság egyre mélyebben szüremkedik bele a gyülekezetekbe. A környezet, amelyben élünk, nem kedvez a keresztyén erkölcsnek és a keresztyén életfelfogásnak. A kercsztyénség iránti közöny, sőt ellenségeskedés különböző, sokszor ellenőrizhetetlen utakon és csatornákon keresztül hatalmasodik el evangélikus emberekben is. Ahogyan az éghajlat és az időjárás megváltozása megváltoztatja a növény- és állatvilágot, úgy változik meg az emberek lelkisége is a materializmus és a szekula- rizmus éghajlata alatt. Ez a veszedelem, amely fenyegeti egyházunk tagjait, magát az egyházat, amelynek kötelessége a lelkek üdvösségét munkálni, nagy munka és komoly feladat elé állítja. Ebben a munkában az egyháznak elsősorban, de hála Isten, minden körülmények közt rendelkezésére állanak az Isten igéje és a szentségek. Ezekkel az egyházra bízott isteni ajándékokkal és kegyelmi eszközökkel való hűséges sáfárkodásban tanúsíthatja az egyház éberségét, szolgálatkészségét, Ura iránti engedelmességét s ezen az úton végezheti azt a szeretetmunkát is; amelyre isteni paranccsal és lényege szerint kötelezve van. Az egyháznak egész szervezete és minden ereje az ige és a szentségek szolgálatában találja meg gyújtópontját és működési területét. Az igében és a szentségekben áll rendelkezésünkre a lelkek gyógyításában Isten kegyelmének gazdagsága s üdvözítő hatalmának tárháza. Mindaz, amit a társadalom anyagi jólétének emelésére, vagy kultúrájának fejlesztésére teszünk, csak abban az esetben lehet maradandó sikerű, ha az ige és a szentségek által újjászült lelkekben megteremtjük a biztos és szilárd spirituális alapot, amelyen egészséges erkölcsi és anyagi közösség épülhet fel egyesek, nemzetek és fajok között. Minél határozottabban és világosabban látjuk az egyház lényegbeli munkájának ezt az alapvető jelentőségét, minél erősebben meg vagyunk győződve ennek a munkának sürgősségéről, annál nagyobb bátorsággal és lendülettel állunk bele a szolgálatba s annál fárad- hatatanabbul iparkodunk az igének és a szentségeknek megelevenítő, gyógyító, éltető erőit belevinni az egyesekbe és a közösségbe. A gazdasági és politikai válság mögött ott látjuk azokkal egyidejűleg, de egyszersmind azok előidézőiéként s mint azokat súlyosbító körülményt a lelki válságot, a spirituális válságot. Millió emberen csüggedés vált úrrá, más milliók pedig a kiábrándulásból és csalódásból táplálkozó keserűséggel dobják magukat sátáni eszmék é9 törekvések szolgálatába. A testi-lelki nyomorúságot az ördög felhasználja birodalmának erősítésére és terjesztésére. Végelemzésben nem testtel és vérrel állunk harcban, hanem a gonosznak szellemi erőivel. Kényszerítő szükség parancsolja, hogy az emberek gondolkodását az ige hatása alá helyezzük, s az igében rendelkezésűnkre bocsátott életerőket az emberek életébe belevigyük. S ebből a szempontból kell állandóan vizsgálnunk egyházunk és a magunk életét, munkáját is. A változó világban az örökké élő és változatlan Krisztus a megtartó erőknek birtokosa és oszto- gatója. Ma még itt a kedvező alkalom, nyitva a lehetőség arra, hogy az igét a legszélesebb körben, a legnagyobb nyilvánosság előtt hirdessük. Az emberiség olvasztó tégelyben van, s ma még módunkban áll, hogy minden legyőzhetetlen gátlások nélkül beléhelyezzük a tégelybe az ige aranyát, hogy az ötvözet, amely belőle kikerül, az új társadalom, Istennek bélyegét viselje magán. Mindegyikünknek számolnunk kell azzal, hogy eljön az az óra. amikor már nem munkálkodhatunk; de számolnunk kell azzal is, hogy eljöhet az óra amikor a keresztyénség általában nehezebb körülmények közt lesz kénytelen dolgozni, mint ma/ Vajha megszívlelnénk Istennek azt a jóságát és kegyelmét, amely mutatkozik abban, hogy nekünk az ige szolgálatát annyira megkönnyíti! Vajha áron is megvennénk ezt a jó alkalmat, amely kínálkozik. Sokat panaszkodunk és elégedetlenkedünk, pedig hálálkodnunk és örvendeznünk kellene, amikor Ízlelhetjük, hogy sok gyarlóságunk és vétkeink ellenére milyen jóságos irántunk az Ur. Ott, ahol a bolsevizmus és a pogányság hatványozott mértékben nehezíti az evangéliom hirdetését, az Ur szőlőjének munkásai mennyire megkönnyebbülnének testileg és lelkileg, ha a mi viszonyaink közt végezhetnék munkájukat!
