Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-10-02 / 32. szám
XVnl. évfolyam. 1932. október 2 3 faszám. Szerkesztéséi és kiadóhivatal: LÉBÉlY (Moson m.) Riadja:! LUTHER-SZÖVÉTSÉG. Postatakarékpéaztéri csekkszámla: 1290. llapította : OR. RIFFIY SUDOR püspök. Mellelenik hetenként eiyszer, vasárnap. El jfizetésl ir: Egész évre 6 P. 40 (HL félévre 3 P 20 ÍIIL neivedévre 1 P. 60 (HL Esf szára 16 Ilii Hirdotési árak meieivezés szerint Siarkaaitaaért lalalii NÉMETH KÁROLY capere». A lelkek mozgósítása. „öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben." Ef. 4, 24. Az olasz fasizmus ismertetésében olvastam a fasó egyik hivének azt a nyilatkozatát, hogy az „immobilizmus” nem megoldása azoknak a problémáknak és feladatoknak, amelyek minden oldalról reánk merednek. „Immobilizmus” nagyon találó kifejezés. A minden oldalról leselkedő fel- adadtok úgy megbúvóihetnek bennünket, mint a kigyó a kolibrit. S minthogy hibáinkból szeretünk erényeket faragni, a tétlenségünkre és tehetetlenségünkre is iparkodunk himet varrni azzal, hogy „rendszert” csinálunk belőle. A mozdulatlanságból is erény lesz, ha „izmussá” alakítjuk, ha találunk egy szót, amely magatartásunkat szentesíti. Az „immobilizmus” már rendszeresített, tehát indokolt, sőt olyan tervszerű viselkedésnek tűnik fel, amely mögött távolabbi célok és megfontolt tervek húzódhatnak meg. Valójában azonban az immobilizmus, a rendszerré vált mozdulatlanság nem megoldás. Amit az olasz politikus immobilizmusnak nevezett, azt mi a theológia nyelvjárásában quie- tizmusnak nevezzük. A nyugvás rendszerének. És a quietizmus leplével szeretnénk tétlenségünkre esztétikus redőket vetíteni. De az egyházi életben és egyéni vallásos életünkben is úgy áll a dolog, hogy a quietizmus nem megoldása a problémáinknak és nem elvégzése feladatainknak. Semmiféle izmussal nem változtathatjuk meg azt a tényvalóságot, hogy az élet mindenütt és mindig aktivitás, cselekvés. Ahol nincs mozgás, cselekvés, növekedés, gyarapodás, ott az élet pang, sorvad, megszűnik. Egy gyóntatóatya (szerzetes) azt mondta a gyónójának: „Imádkozzék értem, hogy nagy szent legyek.” Első pillanatra meghökkentem, amikor ezt hallottam. De tovább gondolkodva, rájöttem, hogy abban a szerzetesben aktivitás, életakarat dolgozik. Az életszentséget nagyra tartja, saját életében is meg akarja valósítani. Megszívleli Krisztus parancsát: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” Nekünk sem szabad fej párnát csinálni abból az egyébként igaz tanból, hogy nyomorult bűnösök vagyunk. Nem szabad az evangéliomból csak azokat a részeket kivonatolni, amelyek megnyugtatásul szolgálhatnak, amelyek gyarlóságunkra emlékeztetnek és a bűneinkre raknak flastromot. Livingstone, Afrika nagy misszionáriusa azt mondta: Mindegy, akárhova; de mindig előre! Ez a mondás nem csak földrajzi értelemben veendő. A lelki életben is van progresszivitás. Livingstonetól ered ez is: Ha semmit sem kockáztatok, semmit sem nyerek. Pál apostol nagy szervező, nagy gyülekezet- alapító, bölcs tanító és hűséges szolga volt. írásaiból, életmunkájának eredményéből erre vonatkozólag bőséges bizonyítékaink vannak. S amikor lelki gyermekeinek imádságait a maga számára kéri, azt kívánja, hogy úgy imádkozzanak érte, hogy a munkájára nyerjen sarkalásokat és kapjon erőt. Amikor pedig gyülekezeteket alapított, nem elégedett meg a szervezéssel, a keretek nyújtásával, hanem az egyes ember, a személy, a hivő személyiségének kifejlesztése és gyümölcs- termésre nevelése volt a célja. A keresztyén vallás neki nem quietivum, nem megnyugtatás, nem párna. A hivőtői, a Krisztus testének tagjától sokat kíván egyénileg, a lelki élet szempontjából is. Az Isten az embert igazságra és valóságos szentségre teremtette. Az immobilizmus nem megoldás, „öltözzétek fel az új embert!” Ha valaki hiszi, hogy a Krisztus őt megváltotta bűneiből s a Krisztus érdeméért kiengeszteltetett az Atyával, nos, ezen a hiten nem szabad elaludnunk, megpihennünk, mozdulatlanságba merevednünk. A hit által való megigazulás tanával ne éljünk vissza s ne használjuk fel az immobilizmusnak vagy más névvel ékesített lustaságnak felcicomázására. Abból a megigazulásból mint forrásból kell áradni életünkbe azoknak az erőknek, indítékoknak és munkáknak, amelyekből kialakul az életnek igazsága, valóságos szentsége és tökéletessége. Krisztus az ítéletben nem azt keresi rajtuk, hogy milyen frázisokat és kifejezéseket tudtunk kitalálni, hanem hogy mit cselekedtünk azzal az erővel, amit ő ad a benne hívőnek. A methodistók egyesülése, Angliában három met- hodista egyház: a Wesleyánus methodisták, a Primitív methodisták és az egyesült methodisták egyesültek egymással szeptember 20-án a londoni Albert Hallban tartott gyűlésen. Az angol királyt fia, a yorki herceg, képviselte. Az egyesülésből keletkezett methodista egyház a számbelileg legerősebb britt szabadegyház. Az angliai szabad egyházak Központi Tanácsa legutóbbi ülésében foglalkozott a szabad egyházak uniójának gondolatával s ebben az ügyben külön bizottságot küldött ki.
