Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-09-25 / 31. szám
1 206, ______________________evangélikusok lapja_____________________ml Az ifjúsági vezetőképzés. Kétségkívül nagyon sok tennivalónk van az egyház belmissziói munkája területén. Ha fontosságuk szerint állítanánk sorrendbe ezeket, akkor bizonyosan előre kerülne az ifjúsági vezetőképzés ügye. Hisz itt a legnagyobb baj az, hogy nincsen kellő számú jó vezetőnk. Hiába egy- egy konferenciáról haza hozott jó szándék, ha nincs a gyülekezetben senki, aki ezt a felbuzdulást, lelkesedést egy jól működő ifjúsági egyesület munkájában realizálni tudná. Nagyon sok áldást jelentő buzgóság megy ezen a téren veszendőbe, azért mert nincsen vezető. A vezető hiány óriási mértékét az mutatja, hogy egyesületeink igen nagy része bálok- és táncmulatságok rendezésében éli ki erőit, vagy pedig, ami a jobbik eset az énekkarát nevezi ki ifjúsági egyesületnek. Ha ezekben az egyesületekben vezető volna, akkor más lenne az ifjúsági munka is. Ezen a téren is kell tennünk végre valamit. A vezető kérdésénél elsősorban egy alapvető dologgal kell tisztában lennünk.... Ha a vezető nincs meggyőződve arról, hogy erre az ifjúsági munkára, amelynek fundamentuma a lelki munka, feltétlen szükség van, hogy az ifjaknak is vágya ez, s hogy eredményes munkát lehet végezni, akkor még ma hagyja ott az egyesületet és ne holnap. Oszlassa fel az egyesületet és várjon, míg egy ilyen értelemben meggyőződéses vezető nem jön, mert csak ilyen képes ifjúsági munkát végezni. Ebből az elvi tételből következik a vezetőképzésnek, egyúttal a munkának is egyik akadálya. A vezetők nagy része nem tartja olyan komolynak a munkát, hogy érdemes volna arra időt pazarolni a tanulással. Csak úgy mellékesen, mert kell, végzi el. A másik pedig az, hogy a vezető meg van arról győződve, ő az az ember, aki legjobban ért az ifjúsági munkához. Nem neki, hanem tőle kellene mindenkinek tanulni. Lehet, hogy furcsán hat ez az állítás, de igaz, Az igazi vezető sohasem tekintélybe, vagy hivatalába kapaszkodva foglalkozik az ifjúsággal, hanem az ifjúsági munka feltétlen szükségességéről való meggyőződésén állva, az ifjúság ismerésének birtokában keresi az útat és módot, amelyen és amely által az ifjú leikéhez hozzáférhet. Vezetők csak nagyon ritkán születnek s nagyon ritkán ezen a téren. Az isteni elhivatás mellett, amelyet minden ifjúsági vezetőnek éreznie kell, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag nagyon sokat kell tanulnia, hogy feladatának megfelelni tudjon, A múltban, aki személyes hajlandóságánál fogva Vállalta a egyesület vezetését, sok, maga kárán való okulás útján nevelte magát vezetőnek. Ma azonban a helyzet másképen van. Vannak már egyesületeink, ahol munka folyik s a vezetőnek tehát egy meglévő munkába kell beleilleszkednie. Ha megvárjuk azt, míg a vezető sok próbálgatás után maga keresse és találja meg az útat az egyesület eredményes vezetéséhez, akkor az egyesületet nagy megrázkódtatásokon visszük keresztül. (Ezért nem ajánlatos valamely egyesületi munkát a segédlelkész személyére alapítani, vagy olyanéra, aki ma itt van, holnap pedig ott van. A jószándékkal most már nem szabad megelégednünk, áz ifjúsági Vezetésnek tudását kell követelnünk.) Az elmondottakból is kitűnik már, hogy a vezető- képzés elsősorban is a vezető személyes ügye. Saját ma-, gának kell elsősorban önmagát képeznie. Ez most már! a gyakorlatba átvive azt jelenti, a vezetőnek nem szabad semminemű ifjúsági munkával foglalkozó munkát, folyóiratot, könyvet, újságot megvetnie és félredobnia. Már azért sem, mert a hallottaknak, vagy olvasottaknak igazságát az egyesületi munkában kipróbálhatja. Ma magyar nyelven is vannak ilynemű munkák, aki pedig németül tud, annak ifjúsági munkával foglalkozó szakirodalom áll rendelkezésére, A nagy elterjedésnek örvendő ifjúsági regények tanulmányozásával nagyon szép lélektani ismeretre tehet szert, ami azonban nem zárja ki, hogy az ifjúság lélektanával foglalkozó szakmunkákat is ne tanulmányozzon. A pedagógiai ismeretek gyűjtésére is ugyanez áll. Külön tanulmány tárgyává kell tennie az ifjúsági igehirdetésnek törvényeit,' mert nem ritka eset, hogy a különben jó lelkész nem tud az ifjúsághoz szólni és pedig azért nem, mert az ifjúsági igehirdetés a személyes bizonyságtevés mellett, elsősorban módszerbeli kérdés, s épen a módszer ismerése hiányzik a legtöbbször a vezetőnél. Az ifjúsággal való érintkezésben tanulja meg a vezető az ifjúság nyelvét és ismeri meg gondolatvilágát. Ismernie kell más egyesületek munkáját, érintkezést kell velük fenntartania, úgyszintén az országos, az ifjúsági munka irányításával megbízott központtal is. Nagy hasznát veszi, ha a különböző ifjúsági mozgalmakat is tanulmányozza, megismeri, mert mindegyik megismerésével új munkamódszert talál. Konferenciákon lehetőleg minden alkalommal részt venni és mindent megfigyelni és mindenből tanulni. Ennyiben a személyes ügye a vezetőnek a vezetőképzés. , E kérdésnek megoldását legalább részben a vezetőképző-konferenciák célozzák. Hogy ezekre szükség van, arról nem is kell beszélni. Eredményűk és hatásuk elvi- tázhatatlan, mert irányt mutatnak, ösztönzést adnak az önmagára, esetleg könyveire utalt vezetőnek. Főhiányuk az, hogy rövidek. De rövidségük mellett is eredményesebbé lehetne tenni ezeket. Rendszeresíteni kellene minden egyházmegyében, ami pedig nagyon fontos lenne, ugyanazon előadókat felkérni és ugyanazon résztvevőket ösz- szehozni, így a konferencia előadásait fejlődésszerűen lehetne összeállítani, nem kellene mindig az elején kezdeni, mert most olyanok jöttek, akik eddig még nem vettek részt. így, mondjuk öt esztendő alatt a vezetők az ifjúsági munka nagy rádiuszu ismeretterületét ismernék meg. Éhez pedig nem kellene más, mint az ilyen vezetőképző konferenciákra a vezetőt s az utódul, vagy segítségül kiszemelt ifjút küldeni el mindig, ezt pedig könnyen meg lehetne valósítani. Elérnénk ezzel azt, hogy a vezetők fejlődésével az egyesületi munka is egyenes irányban fejlődne. A vezetőképzés végleges megoldásához csak akkor jutunk el, ha a leendő vezetőket több hetes vagy hónapoá tanfolyamokra küldhetjük. Ennek a megvalósulásához, azonban csak akkor érkezünk el, ha az ifjúsági munká egyházunk belmissziói munkájában áz őt megillető helyet foglalja el, tehát, ha az egyházunk elsőrendű érdeknek ismeri fel az ifjúsági munka minden téren való támogatását. A másik megoldás az, ha az ifjúsági egyesületeink élére erre hivatást érző, s külföldi (s talán házai), äi ifjúsági munkára berendezett, szakiskolát végzett ifjakat állíthatunk. Ezt azonban csak a nagy gyülekezeteink tehetik majd meg. De ugyanezt teheti egy 5—ó gyülekezet
