Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-09-25 / 31. szám

1932.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

207.

bői élló csoport, az esperesség és egyházkerület is. Azonban míg ez megtörténhetik, a meglévő eszközök segítségével, addig is a legnagyobb kitartással és lelkesedésünkkel, erőnk latbavetésével, imádságunk erejével dolgoznunk kell.

Erős Sándor, ifjúsági titkár.

A 25. §.

A lelkészválasztási szabályrendelet-tervezet 25. §-áróI van szó. Több egyházmegyei közgyűlés kifogásolja ezt a szabályrendeletet. Legutóbb a sárvári egyházközség küldte be a közgyűlési határozatát lapunkban való közlés végett. Mielőtt a sárvári határozatot közölnénk, ideiktatjuk a tervezetnek 25. §-át:

„Az előző §-ban felsorolt okok korlátain kívül is kizárhatja az egyházkerület elnöksége a pályázók bármelyikét fontos egyházi közérdekből, egy külön erre a célra az illetékes egyházkerületi közgyűlés által választott állandó bizottságnak meghallgatása után. Ennek a bizottságnak tagjai: az illetékes egyházmegye elnöksége, az egyház kerületi egyházi főjegyző és az egyházkerület ügyésze."

A sárvári határozat így hangzik:

„Az egyházközség közgyűlése bár már 1932. június hó 24-ikén megtartott közgyűlésén állást foglalt a készülő új lelkészválasztási szabályrendelet-tervezet ellen, a mai (július 17.) közgyűlésén a leghatározottabban ellene van a tervezet azon intézkedéseinek, de nevezetesen a 25. §- ban foglaltaknak, melyek a tradicionális egyházi alkotmányban biztosított önrendelkezési jogot megcsonkítani igyekeznek, és a közgyűlés egyben elhatározta azt is. hogy eme tiltakozását a Magyarhoni Ag. Hitv. Evang. Keresztyén Egyetemes Egyházhoz is felterjeszti."

A sárvári határozat tehát a tradicionális önrendelkezési jog védelmében emeli fel szavát a szabályrendelet ellen. Tiltakozik ennek a jognak a megcsonkítása ellen. Ez a,z önrendelkezési jog az Egyházi Alkotmány 44. §. a. pontjában és 65. §-ában van a lelkészválasztást illetően lefektetve. A 44. §. szerint a lelkészt az egyházközségi közgyűlés választja; a 65. §. megmondja, hogy ki választható lelkésznek. Nevezetesen: „Lelkésznek választható minden ág. hitv. evangélikus, 24 éves, feddhetetlen erkölcsű magyar honpolgár, aki az egyetemes közgyűlés által megszabott hittanfalyamot elvégezte, és az ugyanazon közgyűlés által meghatározott vizsgálatokat megállotta." Látjuk, hogy ez a §. bizonyos korlátozásokat foglal magában. Ugyancsak az Egyházi Alkotmány 72. §-a azt mondja: „A lelkészválasztást illetőleg az egyes egyházkerületek, az egyetemes közgyűlés jóváhagyása alá terjesztendő szabályrendelet alkotására köteleztetnek." A kezemnél levő dunántúli szabályrendelet 17. §-a hét pontban sorolja fel azokat az akadályokat, amelyek miatt, illetve amelyeknek fennforgása esetén valamely pályázó lelkész nem jelölhető.

A sárvári határozatban említett „tradicionális önrendelkezési jog" tehát mindenesetre az Egyházi Alkotmány és az érvényes egyházkerületi szabályrendelet korlátozásai közt értetődik. Vagyis ez az önrendelkezési jog jelenleg «■ korlátlan. A szabályrendelet-tervezet 25. §-a

— legalább is a Dunántúlon — annyiban új, mert az egyházkerületi elnökségnek felhatalmazást ad arra, hogy a „pályázók bármelyikét" kizárhassa.

Ez a felhatalmazás új dolog. A kérdés azonban nem az, hogy új-e, vagy régi. A kérdés az, hogy összeegyez- tethelő-e az Egyházi Alkotmánnyal, vagyis az egyházzi törvénnyel. Mert ha nem egyeztethető össze, akkor a kizárt lelkész az egyházi törvényszékhez fordulva, azonnal megtalálja az orvoslást.

Az érvényes szabályrendelet szerint (mindig a dunántúlit értem) a püspöknek joga van kettőt jelölni, s ezenkívül a püspök erősíti meg a lelkészi hiványt. Tehát nem ugyan az egyházkerületi elnökségnek, hanem a püspöknek jelenleg is van jogköre a lelkészválasztásoknál. Tehát a püspöknek jelenleg is módjában áll, hogy a hiványt nem erősíti meg, s akkor a gyülekezet vagy más valaki az egyházi bírósághoz fordulhat panaszával az E. A. 329. §-ának b. és d. pontjai értelmében. Részemről természetesnek tartom, hogy a pályázatból a 25. §. vagy a megelőző 24. §. alapján kizárt pályázó az E. A. 329. §-a alapján keresetet indíthat az egyházkerületi elnökség, illetve az öt kizárt más tényező ellen a törvényszéknél. Erre vonatkozólag kezességet nyújt az E. A. 17. és 18. §-a. Szerintem tévednek azok, akik úgy fogják fel a dolgot, hogy abban az esetben, ha a szabályrendelet módot nyújt a püspöknek vagy az egyházkerületi elnökségnek arra, hogy valakit kizárjon, akkor az olyan jog, amelyet felelősség nélkül lehet gyakorolni.

Ne felejtsük azt sem, hogy itt nemcsak az egyház- község tradicionális önrendelkezési joga forog szőnyegen, hanem a lelkészi oklevél érvényessége ia.

Én nem látom a tervezetben a püspöki jogkör bővítését. Nem látom a tradicionális önrendelkezési jog csonkítását. A püspöknek jelenleg joga van a hiványt meg nem erősíteni s erről sokan megfeledkeznek. Ha nem feledkeznének meg róla, akkor észrevennék, hogy a tervezet a püspöknek ezt a jogát előbbre teszi csupán és az egyházkerületi elnökségre ruházza.

De még ha csonkítaná is a tradicionális önrendelkezési jogot, az egyházkerületi elnökségben fel kell tételeznünk annyi egyházszeretetet, amennyi egy-egy egyházközségi közgyűlés tagjainak többségében általában véve megvan. Fel kell tételeznünk, hogy a „fontos egyházi közérdeket" helyesebben tudja elbírálni, mint az egyházközségi közgyűlések tagjainak átlaga. Az önrendelkezési jog, az egyházi autonómia bizonyára nem a püspök és nem az egyházkerületi felügyelő ellen használandó fel, már történelmi eredeténél s lényegénél fogva sem. És én kütönösnek találom, hogy újabban az egyház és a gyülekezetek autonóm jogait szinte következetesen az egyházi hatóságok ellen akarják érvényesíteni meghamisítva ezzel az autonómia szellemét. Éppen napjainkban nem erről az oldalról fenyegeti a veszedelem autonómiánkat, hanem az államhatalom részéről, s azon részről, amely az autonómiát lejáratja azzal, hogy az egyházi élet kerékkötőjéül használja fel, s a választásoknál pártharcokkal és személyi érdekek kultuszával feldúlja a gyülekezetek és az egyház békéjét, megakadályozza a legjobb erők érvényesülését.

Még egyszer ismétlem: a kérdés az, hogy a 25. §. összeegyeztethető-e az egyházi törvénnyel. Mert a szabályrendeletek mindig csak a törvény keretei közt bírnak