Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-09-18 / 30. szám
1932. 199 evangélikusok lapja csupán. Nem azt ajánlom, bogy azonnal utánzásba essünk. De annak a svédországi elgondolásnak a céljait nagyban meg lehetne valósítani a nemcsak tanácskozó, de az egyház érdekében munkára is vállalkozó presbiterek útján. Szeretettel őrizgetem egy kedves, bölcs öregembernek az emlékét, aki úgy áll előttem, mint az evangélikus presbiter-ideál mintaképe. 0 beszélt nekem annak a városi presbitériumnak az életéről, melynek tagja volt, s amelyet a jó Isten különös kegyelme sok önzetlenül munkálkodó emberből tett össze. Elmondotta, hogy náluk a presbitérium tagjai nemcsak az ügyek intézőinek tudták magukat, nemcsak támogatták munkája ellátásában a papot, hanem bölcseséggel nevelték is a papjukat. Nem tudom, hogy ők maguk is átlátták-e ennek a vállalkozásnak teljes horderejét. Van nekünk még ma is sok olyan gyülekezetünk, ahol a presbitérium tagjai intelligenciájuknál fogva alkalmasak arra, hogy nevelői legyenek a fiatalon közéjük érkezett papnak. Ennek a munkának az elvégzésére még csak nem is kizárólag a tanúit emberek vállalkozhatnak. Bizonyára sok papot- hozott össze az Isten keze oly egyszerű falusi emberrel. aki életbölcseségével, egyszerű, de ingathatat- lan hitével nevelőjévé lett. Mindenesetre azonban sokkal okosabban jár el a presbiter, ha a helyett, hogy a papban mindenáron hibát keres, arra igyekszik, hogy élettapasztalatával, bölcsességével támogatójává és erősítőjévé lesz a papjának. A presbiter a gyülekezetben. A gyülekezet a maga vallásos életét az ünnep- és vasárnapokon a templomban éli. Az egyházakban a legtöbb helyen az egyháztanács tagjai részére külön templompadokat tartanak fönn. A presbiter templomlátogatásának fórugója ne a példaadás legyen, de igenis példaadóvá kell lennie azáltal is, hogy a helye hiába ne várja őt a templomban, amikor a harang istentiszteletre hívogat. A gyülekezet vallásos élete ma már egyáltalában nem szoritkozhatik csupán a vasárnapi istentiszteletre. Számtalan irányban ágazodik szét az egyház munkája. Ennek a sokféle munkának részletes fölsorolása, — (ifjúsági istentiszteletek, vasárnapi iskola, konfirmandusok oktatása, ifjúsági egyesület, vallásoktatás, a felnőttek istentiszteletei, bibliaolvasó órák, házi áhítatok, lutherszövetségi munkák,' gyámintézet, a szórványok lelkiismeretes gondozása, szegénygondozás, munkanélküliekről való gondoskodás s még hány másl —) — Első tekintetre is világosan elmondja, hogy ezt ma már egy ember, a pap, el nem végezheti. A presbitérium sok tagja között egész bizonyossággal van valaki, akit az Isten kegyelme a gyermekekkel való jóságos bánásmódra tett különösen is alkalmassá. Másnak az összeköttetései olyanok, — anélkül, hogy protekciógyakorlásról volna szó, — hogy munkaalkalomhoz tud juttatni szerencsétleneket. A harmadik esetleg a mindennapi foglalkozásából kifolyólag jár végig minden házat többszörösen is évente, (— mint a mi gyülekezetünkben is,) — a szegények otthonában is megfordul és így az egyház vezetőségének nagy segítségére lehet annak az elbírálásában, hogy miképpen ossza el a rendelkezésre álló segélyeket. A negyedik lehet az anyagi ügyek intézésében kiválóan jártas. Az ötödik viszont a kertészet iránti érzékkel jórendben tudná tartani a gyülekezet temetőkertjét, ami szintén tükörképe a gyülekezet életének stb. Az ideális lelkületű presbiter mérlegeli a képességeit és abból, amit az Isten neki adott, juttat az egyháznak, részt kér annak hétköznapi munkájából. A presbiternek más gyülekezetek presbitériumához való viszonya. Az egyház szolgálatában az ember nem egymaga találja meg a legjobb munkaeszközöket. Egymástól ta- núlunk. A presbiter, aki felelősségérzettel dolgozik egyházában, minden bizonyul szükségét érzi annak, hogy másoktól is szerezzen OKúlást. Köröskörül ott élik az életüket más evangélikus egyházak, a maguk presbitériumaival. Valami jót mindegyiktől tanúihatunk. Csak a találkozást kell keresni. Amint ez a mostani konferencia tud ilyen kérdésekről tárgyalni, úgy példáúl az egyházmegyék, vagy néhány egymáshoz közelebbálló egyházközösség presbitériuma is kereshetné az alkalmat a találkozásra. Van ma már más magyarországi egyházban presbiterszövetség is. Nem utánzásra, de tanulásra gondolok! Van presbiterek lapja is. Nem utánzásra, de tanúlásra gondolok! A presbiter a papiakon. A presbiter és a pap viszonyáról eddig csak nagyon keveset szóltam, azt is csak általánosságban szándékosan. Hadd foglalja össze ennek a lényegét a befejező szó. Evangélikus egyhazunk tanitasa szerint a papnak nincs a többi gyülekezeti tagon fölülálló helye, vagy külön méltósága. Szolgálattévö a gyülekezetben. Hivatása az evangéliumról való bizonyságtétel. £s ez a hivatása a presbiternek is. Szükségszerűen kell egymással találkozniok. f.s ehhez nem elég, ha a templomból kimenet kezet szorítanak egymással. Nem elég az sem, ha csak a presbiteri gyűlésre szóló meghívó hangjára találkoznak egymással. Találkozási helyük a pap és a presbiter otthona. A presbiternek is éppen úgy, mint magának a papnak is, lehet olyan lelki kérdése, mely- lyel ó magában nem tud megküzdeni. Régi vallásos élmény, hogy egymás hitén erősödünk meg. Nemcsak a presbiter kaphat erősítést a pap hitéből, hanem fordítva is. Mégiscsak a személyes találkozásnak, a hittestvéri szeretetnek, az együttimátkozásnak kell a legerősebb kapoccsá lennie a presbiter és a pap között. Így növekszik a belső ember, így nyer áldást az otthon élete, így munkálkodik hűséggel a presbitérium, így él a gyülekezet, így talál egymásra a távollévő hittestvér, így olvad össze hűségben a hivő lélek a másik hivő lélekkel, mert vannak már, akik merész álmokat álmodnak, és szépséges látásokat látnak az Isten országának diadaláról. Cegléd. Wolf Lajos, ev. lelkész — Az Üllői-úti imateremben szeptember 13-án tartott külmissziói Biblia-órán Gáncs Aladár a Lipcsei Misz- sziót ismertette, Zászkaliczky Pál finn énekeket énekelt dr. Hirschler Zoltán 36. Zsolt. 6. s köv. versei alapján irásmagyarázatot tartott. Ezek a Bibliaórák minden hónap 2-ik keddjén félhat órakor vannak.
