Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-09-11 / 29. szám
190 _________________evangélikusok lapja 1932. min den egyes ember hivatalos az Isten országa közösségébe. Ebben rejlik Luther reformációjának internacionális jelentősége., hogy a népek közt olyan közösségnek a kötelékét szövi, amely azokat nem külsőségesen, hanem belsőleg köti össze. A jelenkor ökumenikus törekvéseinek a szolgálatában áll a Luther-Akadémit is, amely nyilvánvaló bizonyság kíván lenni arról, hogy Luther reformációja tud napjainkban is életerőket közölni. Komoly tudományos munkával kívánja elénk tárni evangéliomi hitünk kifogyhatatlan gazdagságát. Arra törekszik a népek belső életének a kölcsönhatása alapján, hogy közös hitünk kölcsönösen gazdagodjék és a nékünk juttatott isteni adomány mind tökéletesebben kiművel tessék. A Luther-Akadémia megalapítása nem az unalom pillanatnyi szüleménye. Amit ma itt látunk, az sokkal inkább az idők folyamán nőtt meg és a jelenkor egyházi és the^iogiai életének szerves egészéből született meg. A Luther-Aka- démia gyökerét részben az apologetikai szeminárium munkájában láthatjuk, részben pedig a Lutheránus Világkonvent ökumenikus törekvéseiben, Az apologetikai szeminárium svéd, dán, magyar, svájci és holland barátok munkájának a közreműködése révén mindinkább ökumenikus konferenciává lett. Másfelől pedig szükségesnek mutatkozott a Lutheránus Világkonvent ökumenikus munkájának a folytatása. Ezen kicsiny magból nőtt a Luther-Akadémia palántája. Hogy pedig ezen a szép helyen talált otthont, azt főként a thüringiai országos kormány vezető miniszterének, valamint Anna Lujza Schwarzburg- Sondershausen-i hercegasszony szíves készségének köszönheti. így vált lehetségessé a Luther - Akadémiának a megalapítása történelmi emlékektől megszentelt helyen, a reformáció anyaországában. Quod felix, faustum fortunatumque sít ! Fordította: Lie. Dr. Karner Károly. A Luther-Akadémia megnyitása Sondershausenban. Lapunk olvasóinak több tudósítás révén van már tudomása arról, hogy a nagynevű és nálunk is ismert kiváló göttingai professzornak, D. Stange Károlynah a fáradozása révén egy egyetemes jellegű, azaz az egész világ Jutheranizmusára kiterjedő Luther-Akadémia terve annyira előrehaladott, hogy az Akadémia megnyitását f. é. augusztus 7-ére ki lehetett tűzni. Még nyugodtabb és szemlélődő tudományos munkára alkalmasabb időkben is a hétköznapból messze kimagasló esemény volna egy olyan intézmény megalkotása, amely a világlutheranizmus szétszórt tagjai közt a szellemi élet összekötő kapcsának a feladatát van hivatva betölteni és amely megadja azt a helyet, ahol a lutheranizmus sokszínű és messze elágazó szellemi életének eleven erői táplálkozhatnak, az egymással való érintkezésben kicserélődhetnek és egymást megtermékenyíthetik. Mennyivel inkább kell az isteni gondviselés különös kegyelmének tekinteni, hogy ezekben a jmozgalmas időkben, a miikor a vezető férfiaknak, valamint a széles néprétegeknek az érdeklődését és figyelmét majdnem kizárólag a mindennap jövő-menő problémái és a legaktuálisabb feladatok kötik le, egy ilyen intézménynek, mint amilyen a Luther-Akadémia, megalapítása és megnyitása sikerült. S hogy milyen nagy szükség van éppen manapság, ezen rohanó napok forgatagában a Luther-Akadémia munkájára, arra, hogy a keresztyén igazság fényével világítsunk bele a modern élet útvesztőibe és zsákutcáiba és felfedjük az Isten teremtésszerü rendjén felépülő egészséges egyéni és közösségi élet maradandó alapformáit, azt evangélikus keresztyének mindennap érezhetik és különösen is átélték az első konferencia résztvevői, lelkészek és világiak egyaránt. A Luther-Akadémia megnyitó ünnepsége aiugusz- 7-én Sondershausenben, Thüringiának ezen kies vidéken fekvő városkájában folyt le. A messziről látható pompás fejedelmi kastély, amelynek szobái és termei a fiatal intézménynek otthonul szolgálnak, méltó keretet nyújtott a nagyjelentőségű ünnepségnek. Előzőleg D. íhmels Lajos, a szászországi egyház püspöke hirdette a messze vidékekről és a városból egybegyült gyülekezetnek I. Péter 4, 10—11 alapján az igét és állította a Luther-Akadémia egész munkáját a »szolgálat« jegyébe. Ezzel belső harmóniában állott D. Stange Károly professzornak a rádió által is közvetített, mélyen átgondolt, széles perspektívákra beállított megnyitó beszéde, amely formai tökéletességében úgy hatott, mint egy finoman csiszolt, szikrázó fényű drágakő. Olvasóink ezt lapunk más helyén egész terjedelmében olvashatják. A megnyitó beszédet követő üdvözlések során többek közt Dr. Riecke orvosprofesszor, a göttingai egyetem rectora egyetemének, D. Mahrahrens püspök a hannoveri egyháznak, D. Torm a dán egyháznak, D. Dr. Pröhle Károly a magyar evang. egyháznak, valamint a soproni evang. hittudományi karnak, D. Wobbermin a német protestáns hittudományi karoknak az üdvözletét tolmácsolta. Az üdvözleteket az Akadémia nevében D. íhmels püspök köszönte meg. A megnyitást követő napon indult meg az Akadémia tulaj dónképeni munkája egy konferencia keretében, amely augusztus 8-tól 20-ig tartott. Ez a konferencia mutatta meg tulajdonképen, milyen feladatokat lát maga előtt az Akadémia, hogyan igyekezik azokat megoldani és hogyan tudja munkakörébe a világlutheranizmust bekapcsolni. Nevezetesen az Akadémia munkájának oekumenikus jellege nyilatkozott meg abban, hogy nemcsak az előadók sorában találkoztunk németeken kívül a svéd, dán, svájci és magyar theologiai munka képviselőivel, hanem a résztvevők sorában is elég nagy számmal voltak külföldiek, különösen skandináv államokból, de akadt még a tengeren túlról is. Nincs helyünk arra, hogy minden egyes előadást részletesen ismertessünk. Nem is lehet egy rövid ismertetés keretében érzékeltetni azoknak hol régi igazságokat új formában eszméltető, hol meglepő indításokat adó gondolattartalmát. Csak a leg-
