Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-09-11 / 29. szám
XVIIL évfolyam. 1932. szeptember 11. 29. szám. Sztfktsztlséi és llaáélivatal: ItBtIY (Mason a.) CladJa:! LUTHER-SZOVETStG. Psstatakarékaéoztári csekkszámla: 1290. Uapitstta: OR. RifFIY SlIOOR aftsaik. Si«rk«nt*i*rl M«Ui NÉMETH KÁROLY ««per««. Mtalalanlk bate óként sívsztr, vásárnál Előfizetési ir: Egész évre IP. 41 flIU félévre 3 P 28 Ilii, ueifidévrt t P. 10 ML Egy szia 18 mi Hirdetési éra! Benevezés szériát A reformáció élő ereje. Elmondotta a Lotker-Akadémia megnyitásán Sondera- hausenben D. Stange Károly, göttingeni egyetemi tanár. Ezen ódon, tiszteletreméltó várban talált helyet a Luther*Akadémia. Elmúlt századok emlékeitől körülvéve és hálás visszaemlékezéssel azon hercegekre és hercegasszonyokra, akik itt éltek, a jelen kornak szolgáló munkát kivánunk megkezdem. A reformáció anyaországában, a Luther-városoknak, Eislebennek, Erfurtnak és Eisenachnak a központjában gyűltünk össze — nemcsak Németország minden tájáról, hanem távoli országokból is, hogy közös tudományos munkával eszméljünk rá a reformáció jelentőségére a jelenkor élete számára. Az a tény, hogy itt számos nemzet képviselője van jelen, kifejezésre juttatja, hogy Luther reformációja nemcsak a német nép ügye volt, hanem oly történelmi cselekedet, amely túlnőtt országok és népek határain. Abban rejlik a reformáció különös jelentősége a jelen idők élete számára, hogy benne a népeket bensőleg összekötő életerő lépett be a történelembe. A modern élet legfőbb hatalmai a tudomány é9 a nyomában járó tcchnil:a. Ügy látszik, hogy a tudomány és a technika diadalutjában beteljesedik a Biblia első jövendölése, hogy az ember uralkodni fog a föld felett. Ha a modern ember megnevezi legfőbb céljait, akkor önkénytelenül is a Biblia nyelvezetébe öltözteti azokat, amidőn azt a feladatot állítja maga elé, hogy a földet Éden-kertjévé alakítsa. Szemmel láthatólag ez minden ember célja különbség nélkül: hogy a világ szolgáljon neki. De a világ fölötti uralom nem függ a tértől és időtől. Ma távolabb vagyunk Éden-ker tjétől, mint valaha. Ézsaiás próféta jövendölése, hogy a farkasok majd a bárányokkal lakoznak, a népek életében még ma sem teljesedett be. Sőt inkább borzadállyal jövünk rá manapság, hogy az emberi kultúra sokat megcsodált és nagyra dicsért épülete összeomlik. De minél nagyobb a nyomorúság, amelyben ma állunk, annál inkább megvilágosodik előttünk a felismerés, hogy az emberi élet értelme nem csak az uralkodás a természet felett. Kétségkívül feladatunk, hogy a világot uralmunk alá hajtsuk; azonban közben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ki hívott cl ezen feladatra. Igaz emberi élet az Istennel való ösz- szefüggés nélkül lehetetlen. Életünknek csak a világ felé irányuló oldala tárul fel előttünk, ha a tudománnyal és technikával van dolgunk. De nekünk megismerő értelmünkön és akarattörekvésünkön kívül van lelkiismeretünk cs szivünk is. A sajátosan emberi életnek a szerveit lelkiismeretünkben és szívünkben kell felismernünk. Ezért, ha Istenről beszélünk, nem gondolhatjuk azt, hogy a világ titkait jobban tudjuk megoldani, mint mások. Hitünk nem a világismerés elméleti problémáinak megoldása, hanem inkább olyan életműködés, amely lelkiismeretünkben és szívünkben folyik le: benne Istennel való közösségünk lesz valósággá s ezt mindenki átélheti, akinek lelkiismerete és szíve megelevenedik. Ezen felismerésből indulva ki, értette meg Luther ismét Jézus Krisztus evangéliomát. Ezen felismerés alapján lett a keresztyénség reformátora. Ezen felismerésben rejlik az embereket és népeket egybekapcsoló igehirdetésének titka. Ha szívünk és lelkiismeretünk körében keressük az élet kapuját, akkor vesszük észre, milyen szegény és elhibázott az életünk, amint azt saját magunk alakítottuk és milyen gazdag az az élet, amelyet Isten az ö Fiának alakjában az emberiség történetének összefüggésébe beleállított. Az Isten teremtő alkotása nem abban az Éden-kertben valósul meg, amelyet mi emberek építünk a földön, hanem abban, aki nekünk Istent, mint Atyánkat nyilatkoztatta ki és aki ezzel szivünket boldoggá és háladatossá teszi. Az életnek két eszménye áll egymással szemben: a saját erejétől és nagyságától eltelt emberi szellem eszménye és a hit eszménye, amely Isten életéről tud. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy csak akkor hatolunk le az élet mélységébe, ha lelkiismeretünkben és szívünkben meghalljuk az Isten szavát. A keresztyénsé- get is azért nem tekintjük az emberiség történetében múlandó jelenségnek, hanem olyan életfoknak, amelyre Isten évezredek útján keresztül vezette el az emberiséget, hogy az ő életében részesedjenek. Ahol pedig Istennek az élete van, ott eltűnik minden emberi különbség. Isten országában nincsenek különbségek a népek között. Minden nép megtartja sajátos feladatát és sajátos méltóságát, de a népek sorában
