Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-09-04 / 28. szám
182.__________________________EVANOELIKUSOK LAPJA ________ _______1932. A vegyes-házasság Pál Apostol megvilágításában — Befejezés. — Pál apostol fenti parancsának szavaiból úgy érezzük, hogy a »Ne temere«, majd a későbbi codex juris canonici fentebb idézett szakaszai homlokegyenest ellenkeznek a páli paranccsal. Nekünk pedig, mint a Biblia egyházának és népének, az apostoli rendelkezést magasabbra kell értékelnünk és hitelesebbnek kell tartanunk minden más rendelkezésnél. Az apostoli parancs szerint pedig a hitetlen asszonyt sem szabad elhagynia a hites férfiúnak és a hitetlen férfiút a hites asszonynak, ha az vele együtt akar lakni, mert egyik megszenteltetik a másik által. Ha az apostol szerint így kell alakulni a viszonynak a hitetlen és hites között, akkor mennyivel inkább vonatkozik ez a katolikus és protestáns keresztyén közt kialakuló viszonyra! És ennek a viszonynak kialakulását már csírájában elfojtani, az emberi nemek vonzódásából előtörő erőnek természetes érvényesülését megsemmisíteni, még a pálj Akarat és Parancs ellenére is, célja a katolikus egyház vegyes-házassági törvényének, amely — ismételjük — felfogásunk szerint ellenkezik az írás szellemével és az apostol akaratával. Nekünk pedig az írás szava minden földi tekintélyen felül álló, mert az Urnák, az Isten egyszülött Fiának és az apostoloknak szent beszéde az. A vegyes-házasságok során a protestáns félnek a katolikus egyház javára adott reverzálissal egyháza tekintélye, az egyház iránt köteles törhetetlen és meg nem alkuvó hűség és hála ellen elkövetett bűne annál súlyosabban Ítélendő meg, mivel nekünk protestánsoknak, mint bibliaolvasó népnek, közvetlenül hozzáférhető volt mindig az írás és benne a szóban- forgó apostoli parancs, amely kell, hogy a megkisérte- tés nehéz órájában a protestáns öntudat, a lelkiismereti szabadság, a megdönthetetlen és az apostol megszentelte igazság fel nem áldó zhat ósága, az egyház tekintélyének megvédése érdekében megvívandó harcban oly legyőzhetetlen erőt adjon, amely minden szemponton tidemelkedve, nemcsak a protestáns felet magát, hanem rajta keresztül az apostoli parancshoz és az írás szelleméhez ragaszkodó egyházát is a harcból diadalmasan hozza ki. A protestáns félnek egyenesen kötelessége felvilágosítani a katolikus felet, hogy van apostolé parancs, szent és sérthetetlen, amely világosan és félre nem érthető módon, a pápai rendelettel éppen ellenkezően intézkedik és hogy ez a parancs, mint az írás része, minden földi rendelkezésnek és »emberi értelemnek felette való«. A köztudatban el van már hintve, ügyesen bele van lopva, hogyha nem kapsz reverzálist te katolikus férfiú vagy leány és hozzámégy e nélkül másvallású keresztyénhez, egyházad részéről úgy tekintetei, mint ágyas, s vigyázz: a te gyermekeid bűnben fogannak és tisztátalanok lesznek. Ha ezt hallod, hát nem lázad fel a lelked?! Ilyenkor elemi erővel harsogd bele a lélek vásárának zajába, hogy túlemelkedtél a hétköz- napiságon, lehullt szemedről a hályog, lelki szemed előtt a dicsfényben ragyogó apostol áll és jóságosán figyelmeztet: Józanok legyetek, vigyázzatok (Péter ap. I. 5.) és te, Testvérem, kijózanodtál, ha földi érdek és emberi mézes-mázos beszéd egy percre el is kábítottak és hallod a parancsot, látod a fekete éjszakában az útat mutató, vakító-fehéren lobogó égi fáklyát: A hitetlen férfiú (még a hitetlen is!) megszenteltetett az ő feleségében és a hitetlen asszony az ő férjében, mert ha különben volna, a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, de azok szentek. Hallod-e? a gyermek, a születendő gyermek, akivel kísértenek téged, hogy bűnben fogantatik az ágyasságban, hallod-e, maga az apostol harsogja bele a vén világ süket fülébe és a te szunnyadó lelkedbe is, hogy ébresszen végre öntudatra, a gyermek, aki fogantatásáért oly ártatlan, az szent, mert megszenteltetett előzőleg az ő fogantatása. Ha pedig a katolikus felet nem tudod meggyőzni a te nyilvánvaló és magában az apostoli parancsban gyökerező igazságodról, akkor inkább hagyd el őt, mert te, protestáns, nem kívánsz semmit, hogy ő feláldozzon a lelkiismereti szabadságából, te csak egyet kívánsz: az apostoli akarat teljesítését, mert ha ezt te, emberi parancsnak engedelmeskedve, megtagadod, aláásod egyházad tekintélyét, megcsúfolod protestáns öntudatodat, sárba taposod hitedet és belezuhansz a bűn fertőjébe. Pedig neked tudnod kell azt a parancsot is: »Inkább kell engedni az Istennek, hogynem az embernek.« És ha benned a páli parancs nem tudott a meg- kisértetés nehéz óráiban biztosan ható, bátorító, meg nem alkuvó, elmét-szívet minden fegyver számára át- j árhatatlan és biztosan vértező eleven erővé és »élő vízzé« válni, akkor te, testvérem, romlott, férges alma vagy, s jobb, ha idő előtt lehullsz. Protestáns! Ha a reverzálisok nehéz harcaiban megkisértetel, fölemelt fővel és büszke öntudattal verd vissza a támadást, mert az igazság a te oldaladon van. Csak lásd meg az igazságot, amelyet neked ma az apostol mutat. Ezért semmilyen körülmények közt egy percre se habozz és meg ne tántorodj, hanem Áron vagy apályon — Szirt a habok közt — Hűséged megálljon. Dr. G. F. JEGYZETEK A sárszentlörínci konferenciával kapcsolatban szeretnék egyetmást elmondani általában a konferenciákról. Egyúttal a védelmükre is. Mert vannak, akik nem szeretik őket. Többnyire olyanok, akik vagy nem vettek részt, vagy nem találták meg azt, amit kerestek, vagy az egésznek a rendezésével nem voltak megelégedve. Természetes egyetlen konferencia sem lehet önmaga iránt olyan elfogult, hogy azt képzelhetné, hogy mindenkinek a tetszésével találkozik. Éppen azért az összejövetelek kedvelői már előre felvértezik magukat a különböző kifogások és zsör- tölődések türelemmel való elhordozására. Én a magam részéről már sok összejövetelen vettem részt, nem mondom, hogy mindig mindennel
