Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-06-05 / 21. szám

1932. Junius 5. 21. szám. SisrfcssztftsH is llPiáMvatal: LlBÉIT (Mssaa aü llaSla:! LUTHER-SZOYETSÉG. PpstatafcarMpánzlári esafcksiisila: 1290. Ilaütstta: OR. RlPFIY SÍID OR pisáik. SinktuMiirl l«l«14. NÉMETH KÁROLT •■per«*. Maaielanlk bitenként aívszar, vasárnap. EUflzelésl ér: Egész évre 6 P. 4« ML, lélévre 3 P 21 ML itivtdévrt 1 P. 60 ML Elf szén 16 fill Hirdetési árak aie«a«vezés szerint Egyéni evangelizálás. »Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az Íráson (Es 53 ), hirdeté a komornyiknak a Jézust « Ap. Csel. 8. 35. Az apostolok cselekedeteit ismertető könyvnek szerzője, Lukács, orvos voll és Pál apostol kíséretében dolgozott a keresztyén- ség elterjesztésén. Feljegyzései nyomán meg­elevenednek előttünk azok az emberek, akik­ben és akik által a Szentlélek olyan csodála­tos átalakulásokat munkált. Könyve azt bizo­nyítja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. A Szentlélek hatása alatt nagy* tömegek tér­nek meg s lesznek keresztyénekké; de egyes emberek is meggyőzeinek az evangel iom igazságáról s Krisztus híveivé lesznek. Lu­kács könyve tulajdonképen a Jézus Krisz­tus keresztjéből kiáradó isteni erők hatásá­nak feljegyzése. A feltámadott Krisztus be­váltotta ígéretét, az övéivel volt és velők együtt munkálkodott. A tanítványok egészen a Szentlélek inegvilágosítása és irányítása szerint cselekedtek. Csodálatos a Szentiéle k- nek ez a kormányzó munkája, de éppen úgy csodálatos a tanítványoknak engedelmessége is. A Szentlélek Fiiepet járatlan útra küldte; ahol tehát nem számíthatott nagy sikerekre, sőt nem remélhetett alkalmat sem az cvan- gelizálásra, a Krisztusról való bizonyságté­telre. De habozás nélkül engedelmeskedett. Nem lörte a fejét azon, hogy’ nem volna-e sokkal okosabb olvan helveki'e menni, ahol sok emberrel taláíkozhatik, ahol talán szá­zaknak is prédikálhat, tehát ahol több ki­látás van lelki aratásra. Engedelmeskedett az Ur angyalának s elindult a járatlan úton. Megszívlelhetnénk mi is ezt az utasítást, amit Filep kapott. A járatlan utak felkere­sését. Kérnünk kell elegendő hitéletei és energiát arra, hogy a kitaposott utak, a mé­lyen kivájt kerékvágások választása helyett tudjunk és merjünk új ösvényeket törni, új módszerekkel dolgozni, a felvetődő új prob­lémákkal és helyzetekkel szemben új eljárá­sokat és eszközöket alkalmazni. Meg lehe­tünk győződve, hogy ha a Szentlélek indítá­saira figyelünk és azoknak engedelmeske­dünk, akkor új lehetőségek és alkalmak buk­kannak fel előttünk s kapunk erőt arra, hogy azokat kihasználjuk és sokféleképen áldássá legyünk. A jólbevált, a kipróbált utak és módszerek lehetnek nagyon jók. s néha igaz, hogy a járt utat a járatlanért nem szabad el­hagynunk. de a járt úton való megmaradás oka gyakran nem a bölcseségnek a jele, ha­nem a kényelemszeretetnek és a maradiság- nak bizonyos mutatója. A közvetlen, személyes, embertől ember­hez szóló bizonyságtételnek nagy’ ereje van Kétségtelen, hogy a lelki energiákat sokkal inkább igénybe veszi s a bizonyságtevőt sok­kal nagyobb mértékben elkötelezi, mint a tömegevangelizáció s a nagy gyülekezetben való igehirdetés. IV másfelől remélnünk sza­bad, hogy Istennek Szentlelke segítségünkre lesz. Ahogyan a szerecsen komornyik lelkét előkészítette Filep munkájára, épenúgy a világban ma is előkészíti a lelkeket az evan­gélium igazságának befogadására. Milyen nagy mulasztás lett volna/ ha Filep nem en­gedelmeskedik az angyali kiküldetésnek s az ö engedetlensége miatt a Szentiéleknek a ko­mornyikban végzett előkészítő munkája hiá­bavaló lett volna! Merjük-e a felelősséget vál­lalni azért, hogy a Szentlélek az eml>erekben mindent előkészít, de munkája kárbavész, mert mi nem tesszük meg azt, amit a Szent­lélek tőlünk kíván? Amikor egyéni evangeli- zálásról van szó, ne feledjük, hogy minden keresztyén arra a munkára hivatott el, amit Filep végzett a járatlan úton, amely Jeruzsá­lemből Gázába vezetett alá. Az Fsai ás próféta könyvét olvasó ko­mornyik, Filep, és a Krisztusról szóló evan­gélium összetalálkoztak, így megtért egy lé­lek az Úrhoz, megkeresztelkedelt s elvitte az örömhírt a szerecsenek országába. Egykor majd nyilvánvalóvá lesz, hogy milyen cso­dálatos eredményei voltak annak, hogy akadt hívő, aki járatlan úton találkozván cgy-egy magános emberrel, annak az egy embernek bizonyságot tett a meghalt és feltámadott Krisztusról, a világnak és a telkeknek meg­váltójáról. XVlll. árfolyam.

Next

/
Thumbnails
Contents