Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-05-29 / 20. szám
1932. EVANQELIKUSOK LAPJA 155. általa el nem ismert egyházi tekintély parancsának s annak alapján beleegyezik, hogy gyermekei olyan hitben neveltessenek lel, amely hitet ő nem vall, akkor értelme és lelkiismerete meg van sértve s mindjárt a házasélet küszöbén el van hintve az egyenetlenség magva s kevés kilátás van arra. hogy igazi házasság, a szívnek és léleknek szövetsége keletkezik. Avagy ha az egyik házasfél mint vallási propagandista, azzal az elhatározással lép házasságra másvallásu féllel. hogy azt a saját egyházának nyeri meg. felhasználva a házaséletnek bensöségét és az általa nyújtott alkalmakat, tehát kezdettől fogva házastársa hitének a lerombolására törekszik, a pusztulás szinte kikerülhetetlen. A vegyes házasság is lehet boldog Ahol a vallási különbség nem alapvető jelentőségű. ahol a házastársak tisztelik egymásnak vallási meggyőződését, ezek a különbségek esetleg még növelik is a kölcsönös szeretetet és türelmet. Még abban az esetben is. ha a vallási különbségek alapvető jelentőségűek, a nehézségek nem legyőzhető!lennek, feltéve, hogy kölcsönös szeretet és türelem van. hogy’ egyik fél sem iparkodik a másiknak vallásos meggyőződését lerombolni s ha elhatározzák, hogy gyermekeiket a keresztyén hitnek azon igazságaiban nevelik fel, amelyeket mindketten közösen vallanak Ehhez azonban függetlenség, jellemszilárdság. ritka bölcsesség és türelem kívántatik meg s ha ezek az előfeltételek hiányoznak, akkor a probléma megoldása lehetetlenné válik. A család vallási egység annyira fontos. hogy vannak lelkészek, akik a házasság- kötés alkalmával azt ajánlják a jegyeseknek, hogy' vagy’ az egyik vagy a másik fél vallásában, vagy egy harmadik vallásban egyezzenek meg. Eddig a Federal Council bizottságának jelentése. Maga a Federal Council is hozott határozatot, amelynek lényege az. hogy a vegyes házasok a gyermekek vallásának kérdését tegyék a házasságkötés előtt komoly megfontolás tárgyává. A Federal Council is ajánlja mint alternatívát azt a megoldást is. hogy a házasfelek egy harmadik vallásban egyezzenek meg. a gyermekek vallását illetőleg. Ezt a megoldást szerencsétlennek tartjuk. Hogy a gyermekek olyan hitben s tolván egyház tagjaiként neveltessenek, amely sem az atyának, sem az anyának nem hitte és egyháza, ez semmiképen nem vall arra, hogy a szülők komolyan veszik a maguk egyházának hitét. Az bizonyos, hogy szükséges volna, hogy a mi egyházunk is hivatalosan foglalkozzék a vegyes házasságok kérdésével és valami nő, általa helyesnek tartott megoldást keresne s a házasokat illetve jegyeseket tájékoztatná az egyházuk felfogásáról. Az ifjú nemzedékért való felelősségünk. (Különös tekintettel a patronázs kérdésre.) Irta: Dr. Molnár Gyula, az igazságügy- minisztériumban alk. kir. ítélőtáblái bíró. A világháború vérzivatara és a forradalmak nemcsak a felnőttek világát, hanem a gyermekekét is talán soha nem pótolható drága kincsek hosszú sorozatától fosztotta meg. Mialatt az apa vérével áldozott hazájáért, az itthon maradt gyermek elvesztette a meleg otthont, a meleg ruhát, a tápláló ételt, a fegyelmező apai kéz helyes irányítását; a forradalmak pedig betetőzték a háború munkáját, — míg egyfelől a szükséget ínséggé fokozták — , másfelől parázna tanítással megfertőzték az ifjúi sziveket, hogy mocsok is tapadjon a háború nyomorúságai által meglépett családi fészekhez. Nem fordulhat tehát oda eléggé figyelmünk a gyermek, a jövő nemzedék felé, hogy pótolni próbáljuk neki a pótolhatatlant. Miképen történjék a gyermek felé való ez az egyetemes odaiordulás? Ahol korunk pogány erkölcse nem állotta útját a népes gyermekszobának, ahol ma is vallják a „pogány Rómának" bennünket, úgynevezett keresztyéneket any- nyira megszégyenítő hitvallását: ,,a gyermek Isten áldása, jó gyermekek nevelése a polgár legszebb erénye", ott könnyen rátalálnak a gyermeknevelés legnagyobb tanítómesterére is: a Mesterre! A Mesternek mindig van ideje arra, hogy gyermekeinket ölébe szedje és megáldja. Az ő iskolájában megtanulhatjuk, mikép kell viselni magunkat, hogy az ifjú nemzedékért, annak jövendőjéért reánk nehezedd, de rosszul hordozott felelősségünk alapján, — egykor, mist hűtlen sáfárok, kemény ítélet alá ne essünk. A Mester iskolájában megtanulhatjuk, mivel tartozunk a jövő nemzedéknek. 1. A gyermekeket meg ne botránkoztassuk. Külön gazdag tanulmányt kellene írnunk, ha meg akarnánk világítani ennek a pedagógiai elvnek minden oldalát. Szinte a közhelyek világában járok, ha utalok arra, hogy mily rettentően árt a gyermeki léleknek az az apa, aki önmaga gyilkolja dohánnyal vagy alkohollal fejlődésben levő gyermekét: a napi sajtó sötét krónikája csak a múlt évben számolt be egy olyan esetről, amikor a lakodalmas nép bűnös könnyelműsége sírba juttatott egy halálra itatott 9 éves gyermeket. De ha a gyermeki lelket csak ilyen durva bűnök formájában lehetne megbotránkoztatni, a legtöbb ember könnyen hárítaná el magától a vádolhatóság vádját. Sajnos, nincs közöttünk egyetlen egy lélek, aki ki- sebb-nagyobb mértékben ne botránkoztatná meg a kicsinyeket, „Legyetek tökéletesek, mint a Ti mennyei Atyátok tökéletes" —, mondja az Úr Jézus. Amilyen mértékben hijjával van a mi életünk a Mester szent parancsa betöltésének, olyan mértékben les/, az életünk bűnöknek és botránkozásoknak az okozójává. Mire van szüksége a virágnak, hogy viruljon? Harmatra és napsugárral
