Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-05-15 / 18. szám

138.

EVANOEL1KUSOK LAPJA

1932.

Solnai Sámuel prédikációé könyve (1690-1711) és a dunántúli Solnai lelkészek.

— Irta: D. Payr Sándor. —

(Befejező közlemény.)

Ezt a Solnait Szelepcsényi György prímás 1674. márc. 5-ikére Pozsonyba idézte a rendkívüli törvényszék elé. Meg is jelent s eleinte hajthatatlan volt. Ezért a halálos ítélet kimondása után ápr. 4. vasra verték s Alistáli K. Györggyel és Miskolczi Mihállyal bilincselték össze. Május 5-én éjjel az elitéltek neveinek összeírása közben Solnait a kiküldöttek nemcsak taszigálták, ütlegelték, hanem erősen arcul is verték. A szenvedésektől megtörve, azon reményben, hogy az igazság ki fog derülni s itthon még szolgálatot tehet egyházának, május 10. aláírta a reverzálist és ideiglenesen lemondott hivataláról. Nagyvázsonynak azonban, mint véghelynek, I. Lipót 1675. jan. 13. kiváltság- levelet adott s Tolnai István ref. lelkésszel együtt visszatérhetett elhagyott gyülekezetébe. Úgy látszik, Solnai még 1695-ben is élt, mertakertai gyülekezet levéltárában van egy ez évben kelt végrendelet, melyen Solnai István neve olvasható. Talán ekkor is még Nagyvázsonyban volt, amely véghely anyagyülekezet volt még 1695-ben is. 1706-ban már csak tanítója volt. névszerint Temlin János. (Rácz K. A pozsonyi törvényszék 11.218. Payr, Eht. Emi. 206. Görög E. A veszprémi ev. ehmegye tört. 19. 1.)

Solnai János 1645-ben Zsolnán született. Való- szimű, hogy Győrött tanult. Az 1698. évi r. kath. főespe- resi egyházlátogatás szerint ekkor 53 éves volt s fiatal diákkorában a poétika osztályból ment el tanítónak. Előbb Gyomorén, majd pedig Vaszaron volt tanító. Innen Ajkára ment, hol a hívek annyira megszerették, hogy lelkészüknek is felavattatták. Ajkáról 1689-ben Fölpécre, Győr megyébe hívták meg, hol az Erdélyből, Krizbáról származott Hamvai Mihálynak lett utóda. Fölpécen volt a győri r. kath. főesperes vizi- tációjakor is 1698-ban s néhány adatot ennek jegyzőkönyvéből ismerünk. Fölpécen ő volt a lelkész 1704-ben, a koroncói nagy csatavesztéskor is, amidőn bizonyára sok hive maradt a csatatéren. Nagy hűséggel lelkipásztorkodott itt 22 évig. 1711-ben halt meg, amint ve je, Fazék György vallotta, karácsony előtt két héttel. Ezeket az adatokat Bárány János fölpéci püspöki- lelkész jegyezte fel Solnai Sámuel, aki már 1710-ben Fölpécen prédikált, a fia vagy unokaöccse lehetett. Jánosnak a két Istvánhoz való rokonsági viszonyát nem ismerjük. (Hrabovszky Gy. Presbyterologia II. 336. Madár M. A felpéci ev. ehközs. tört. 10 1.)

Solnai Jeremiás Zsolnán született 1650. körül. Három évig szülőföldén tanult a jeles dr. Hnilicenus János idejében (1663—66), aki Wittenbergben lett a filozófia doktora s több latin értekezést is irt. Győrött egy évig volt Aáchs Mihály rektor tanítványa, Sopronban pedig félévig tanult Sárfői Miklós idejében. Szentmiklósi János esperes 1677-ben Sokorókajárra hívta meg tanítónak. Majd Beleden hat és Vásárosfalun tizenegy évig volt tanító. Tanított Vaálon is. Pilárik István püspök Selmecbányán 1706. máj. 8. avatta fel kilenc más társával együtt lelkésznek, amint

ez adatokat ő maga irta be a felavatottak anyakönyvébe. Elfeledte feljegyezni, hogy hova szólt a meghívó levele. Későbbi élettörténetéből csak annyit tudunk, hogy az ajkai anyakönyv őt mondja Ajka legrégibb lelkészének. Solnai Sámuel is 1695-ben Ajkán volt tanító. (Holuby J. A zsolnai ev. ehközs. tört. 36. 43. Hrabovszky i. m. II. 242.)

A bakonyszombathelyi gyülekezet története szerint itt már 1681-ben is egy Solnai Dániel volt a lelkész, akiről nem tudunk többet, minthogy Födémesi György volt az elődje (aki 1711-ben malomsoki lelkész), az utóda pedig Molnár István. És Bakonyszombat- helynek még egy Solnai Kosellya Sámuel nevű lelkésze is volt (1712—1729). Ez kezdte az anyakönyvet és külön kis jegyzőkönyvbe irta az emlékezetre méltó dolgokat, özvegye B.-Szombathelyen még 1740-ben is élt. Feltűnő, hogy a gyülekezet monográfiája egy szót sem tud predikációs könyvünk írójáról, a fentebb bővebben tárgyalt Solnai Sámuelről, a család hetedik ismert lelkész tagjáról, aki pedig 1696—1710. lelkész- kedett náluk, amint ezt sajátkezüleg irt bejegyzései kétségtelenné teszik. (Hofbauer Pál, Emléklapok a b szombathelyi gyűl. életéből 25. 1. Hrabovszky i. m. 328.)

A család későbbi leszármazottjait nem ismerjük. A predikációs könyv, mint fentebb láttuk, 1825-ben a Geresden prédikáló Kiss Sámuel, 1877-ig pedig He- tyéssy István simonyi lelkész birtokában volt. Zsolnai Péter pálosrendü tanár volt Pesten 1777.. s egy »Tentamen publicum« cimü fizikai és mathematikai latin kézikönyvet adott ki. Zsolnai Dávid egy »Processus summarius augustanae et helveticae confessiorum« cimü egyházjogi munkát adott ki Budán 1790. (4-ed- rétü 80. 1.) Idősb Zsolnay Sámuel gyógyszerész volt Sopronban (szül. 1758., az evang. konvent tagjának választották s 1820 márc. 10-én halt meg). Ifjabb Zsolnay Sámuel orvosdoktor, az előbbi fia, ki »Dissertatio inauguralis medica de scarlatina« c. értekezést adott ki. (Viennae 1816. 8. r. 67 1.) Sopron város tiszti orvosa volt s mint ilyen szintén az evang. konvent tagja. A reformáció 1817. évi jubileumáról szóló tudósítás szerint: »Sopronban három református is, u m. Bátky János kereskedő, Zsolnay Sámuel patikárus és Rupprecht János cukorgyáros neje, az evang. hívekkel együtt járultak az úrvacsorához. Eszerint ez a két Zsolnay református lett volna. Ismeretes Zsolnay Vilmos is (1828—1900), a pécsi világhírű majolikagyár alapítója. Szintén Zsolnay Vilmos a jeles zenészpri- más, ki 1931. magyar nótáival a finnek között aratott nagy diadalokat. De ezek már alig hozhatók rokonságba a régi Solnai Sámuellel.

Többen sürgették már evang. lelkészeink életrajzának és az evang. egyházi beszéd irodalomtörténetének megírását. Ehhez akartam a fentebbiekben adatokat szolgáltatni.

Országos jellegű ifjúsági konferencia lesz május 21., 22. Sárszentlőrincen, Tolnamegyében. Előadók: Dr. Scholtz Oszkár, Gáncs Aladár, Rimár Jenő, Németh Gyula. A konferenciát Dr. Pesthy Pál fogja üdvözölni. Jelentkezés május, 15-ig a sárszentlőrinci lelkészi hivatalnál. •