Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-04-24 / 16. szám

1*32, EVANGÉLIKUSOK LAPJA 123. Test tehát az olyan ember, aki belsőleg és külsőleg azt éli és eselekszi, ami a test hasz­nára és az ideig való életnek szolgál. Lélek az olyan ember, aki belsőleg és külsőleg azt éli és eselekszi, ami a Léleknek és a jövendő életnek szolgál. Ezeknek a szavaknak ilyetén megértése nélkül sem Szent Pálnak ezt a levelét, sem a Szentírásnak bármelyik könyvét soha meg nem érted. Azért őrizkedj minden tanítótól, akt ezeket a szavakat más értelemben hasz­nálja. bárki legyen is. még ha Jeromos, Ágos­ton. Ambróziusz. Origenesz és hozzájuk ha­sonlók vagy még nagyobbak lennének is. (Itt következik a Hómai levél 1 — 16 ré­szeinek kimerítő tartalmi ismertetése.) Ebben a levélben tehát bőségesen meg­találjuk. amit a keresztyén embernek tud­nia kell. nevezetesen, hogy mi a törvény, evangélium, bűn. büntetés, kegyelem, bit. igazság. Krisztus. Isten, jócselekedetek, sze­retet. remény, kereszt s hogy miként visel­kedjünk mindenkivel szemben legyen bár jámbor vagy bűnös, erős vagy gyenge, ju­harát vagy ellenség, s önmagunk irányában is. Hozzá mindezt a Szentírás szavaival talá­lóan megalapozva, a maga és a próféták pél­dájával bebizonyítva, úgyhogy nem marad semmi kívánnivaló. Azért olybá tűnik is fel. mintha Szent Pál ebben a levélben azt cé­lozta volna. bogy egyszer röviden ö^szefogr latja az egész keresztyén és evangéliumi tant és bevezetést ír az egész Ószövetséghez, mert kétségtelen, hogy’ akinek a szívébe van vésve ez a levél, abban megvan az Ószövet­ség világossága és ereje. Azért minden ke­resztyén ember szerezzen magának benne jártasságot és állandó gyakorlást. Ebhez nyújtsa kegyelmét az Isten! Ámen! (Vége.) Hogyan tanítunk evangéliiut ? {Wie lehren wir Evangeliumf) (Folytat áj.) A tanítási beszélgetés elméletének a fel­építésénél Pfennigsdorf az appercepció je­lenlegi ismeretéből indul ki. Kimutatja, hogy a Herbart-féle formális fokozatok szerint már csak azért sem taníthatunk, mert az azoknak alapját képező appercepció elmélet megdőlt. A Herbari korabeli appercepció elmélet az értelmet a lélek egy fiókjába szo­rította bele és ennek a fióknak ismeret­anyaggal való megtöltését nevezte tanítás­nak. A lélek ugyan kimeríthetetlen titok ma­rad a kutatás számára, de az ma már mégis megdönthetetlen bizonyosság, hogy az érte­lem. az ismeretgazdagodás, a képzetek fel- vevése olyan mértékben függ az összes többi lelki működésektől, az érdeklődéstől, a haj­lamoktól. az akaratirányoktól és érzelmek­től, bog}- az appercepció! egyáltalán nem le­het a képzetek felvevésére korlátozni. A régi appercepció elmélet mintegy a materializált lelket boncolgatta. Mi ma tudjuk, hogy a lé­lek ilyen viviszekció elöl elfut. Az a nevelő tehát, aki minden de minden nagyobb fel­készültség és lélektani ismeret nélkül, (lenem szeretet nélkül nevelt, az jól tanított. A sze­retet egészen bizonyosan célravezetőbb okta­tási stílust eredményezett, mint mindenféle okoskodás és boldognak mondható az az is- kolafelügyeleti rendszer, mely úgy ügyelt fel a tanítókra, bog}- azok szerethették is igazán a gyermekeket. Mert ha a felügyelet elvég­zett anyagot követelt, a kenyérkereső tanító pedig elvégzett anyagot akart is felmutatni, akkor ebből a szerződési viszonyból csak torz és csökevény egyházi állapotok szár­mazhattak. A szeretet, melynek a tanítóból ki kellett volna áradnia a gyermekekre, benn szorult a felügyelettől való félszbe és átala­kult a tanító kenyérmentö önzésévé. Általá­ban tehát sem a szeretet, sem a régebbi lé­lektani ismereteknek megfelelő tanítási eljá­rás nem fejtett ki olyan vallásos nevelést, hogy annak gyümölcseire ma általában tá­maszkodni lehetne Szóismeret halmozás — mélyebb lelki megindulás nélkül, mely még hozzá beképzeltté tette a növendékeket ar­ról. hogy ük kész evangélikusok. — Ez álta­lában a múlt vallásos nevelésének ámyékol- dala a fent említett fényoldallal szemben. A vallástanításnál tudni kell azt, hog}* a megértést erőltetni nem lehel. Hiszen más tanításnál is igy van ez. Sokszor meg nem értett behatási is mély nyomokat hagynak és teljesen elérik céljukat. Tudjuk, hog}* a villamosság milyen szerepet játszik az éle­tünkben és mennyi szerkezetben működtet­jük. pedig maga a villamosság ugyancsak meg nem értett titok. Uj ismeretanyag befo­gadására, vagy általában valami újnak a megtanulására nem az a remény teszi fogé­konnyá a lelket, hogy majd az új lelki tar­talmat megértjük Á vallásos ap{>eroepció a felveendő lelki tartalom értékelésével kez­dődik. A tanítás szempontjából hasznos az értékelés, akár a tartalom hasznossága az egyénre, akár a szépsége, akár az igazsága, akár a jósága, akár a szentsége ragadja meg a nevelendő lelket. A legmagasabb fokú ap- percepciónál azonban kétségtelenül az Isten szentsége maga. minden egyéb vonatkozás­tól menten kéj>ezi a legfőbb értéket a lélek számára. Az appercepció befejeződik azzal, ha az egyes lélek vonatkozásban, viszony­ban tudja magát Istennel. Itt kezdődik aztán a személyes hit. A vallásos appercepció köz­vetlen kényszerítésekben vagy imperatívu­szokban megy végbe, melyekben az Isten­

Next

/
Thumbnails
Contents