Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-04-24 / 16. szám

Evangélikusok lápja

122.

a kegyelem nem osztódik és aprózódik fel, hanem az ajándékoktól eltérően egész mivoltunkban felvesz bennünket a jóindulatba Krisztusért a mi szószólónkért és közbenjárónkért s azért, mivelhogy az ajándékok bennünk elkezdődtek.

így azután megérted a 7. részt, ahol Szent Pál még bűnösnek szidja magát és 8, 1 mégis azt mondja, hogy nincsen semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, és pedig a (jóllehet) tökéletlen ajándékok és a Szentlélek kedvéért. A meg nem öldökölt test miatt még bűnösök vagyunk. De mivel hiszünk a Krisztusban és megvan bennünk a Szentlélek zsengéje, ez- okon Isten irántunk olyan jóságos és kegyelmes, hogy ezt a bűnt sem tekintetbe venni, sem megítélni nem akarja, hanem addig is, mig a bűn megöletik, hitünk szerint akar velünk bánni.

A hit nem az az emberi hiedelem vagy álom. amit némelyek hitnek tartanak. Akik azután ha azt látják, hogy habár a hitről sokat hallanak és sokat tudnak mondani, s mégsem mutatkozik .sem élet jobb ulás, sem jócselekedetek, megtévelyednek és azt mondják: a hit nem elégséges, cselekedeteket is kell végezni, ha istenesen élni és üdvözölni akarunk. Ez onnan ered, hogy, amikor az evangéliumot hallgatják, rávetik magukat és saját erejökből kialakítanak a szivükben egy gondolatot, amely azt mondja: Hiszek. Ezt tekintik azután az igazi hitnek. Azonban ez csak emberi kitalálás és gondolat, amiről a szív mélye mit sem tud; ezért hatása sincs és megjobbulás sem származik belőle.

Hanem a hit isteni cselekedet miben- nünk, amely minket átalakít és ujjászűl Istenből (Ján. 1, 13), és megöli a régi embert; szivünk, kedélyünk, gondolkodásunk és ösz- szes erőink tekintetében egészen más embert csinál belőlünk s magával hozza a Szentlelke!. Oh, a hit az valami eleven, serény, tevékeny, hatalmas1 dolog, úgyhogy lehetetlen, hogy szakadatlanul jól ne cselekedjék. A hit nem is kérkezi, hogy kell-e jócselekedeteket végezni, hanem mielőtt a kérdés felvetődnék, már végbevitte és mindig foglalatoskodik. Aki pedig ilyen cselekedeteket nem művel, az hitetlen ember, tapoga- tódzik és nézeget a hit és a .jócselekedetek után, s nem tudja sem azt, hogy mi a hit, sem azt, hogy mik a jócselekedetek, de azért mégis nagy szószaporítással kotyog és feeseg a hitről és a jócselekedetekről.

A hit élő és vakmerőén bátor bizoda- lom Isten kegyelmében; annyira biztos a maga dolgában, hogy akár ezerszer is kész volna érte meghalni. S ez a bizodalom és az isteni kegyelemnek ez az ismerete felvidít, megedz és megszeretteti velünk Istent és minden teremtményét. Mindezt a Szentlélek

munkálja a hitben. Ezért az ember kényszerítés nélkül iparkodik és siet mindenkivel jót tenni, mindenkinek szolgálni, minden lehetőt elszenvedni, Isten szeretetéből és dicsőségére, aki iránta ily nagy kegyelmet tanúsított; úgyhogy a cselekedeteket lehetetlen elválasztani a hittől, époly lehetetlen, ahogyan a tűztől nem választható el ‘a fény és az égés. Azért óvakodjál a saját téves gondolataidtól'és azoktól a hiábavaló fecsegők- től, akik elég okosak akarnak lenni, hogy a hit és a jócselekedetek dolgában Ítélkezzenek, holott nagy bolondok. Kérdd Istent, hogyr munkálja benned a hitet, mert máskülönben bizony mindörökre hit nélkül maradsz, gondolj és csinálj bár amit akarsz vagy tudsz.

Az igazság mármost ilyen hit. Isten igazságának vagy az Isten előtt érvényes igazságnak neveztetik azért, mert Isten adja és számítja be igazságnak a Krisztusért, a mj közbenjárónkért s azt műveli, hogy az ember mindenkinek megadja, amivel tartozik. Mert a hit által az ember bűn nélkülivé lesz és megkedveli Isten parancsolatait. Ezzel megadja Istennek a tiszteletet és tartozását lefizeti. De az embereknek is szívesen szolgál amivel tud s így ezzel mindenkinek megfizet. Ilyen igazságot a természet, a szabad akarat és a mi erőnk nem bír létrehozni. Mert ahogyan senki sem tud önmagának hitet adni, úgy nem bírja a hitetlenséget sem megszüntetni. Mimódon akarna csak egyetlen legparányibb bűnt is eltüntetni? Azért téves, képmutatás és bűn minden, ami a hiten kívül vagy hitetlenségben megy végbe, akármilyen szép színben ragvogjon is (Róm. 11, 23).

A test és a lélek itt nem úgy értendő, mintha csak az lenne test, ami a parázna- sághoz tartozik, s csak az benne lélek, ami a szív bensőjéhez tartozik. Hanem Pál, miként Krisztus Ján. 3, 6, testnek mond mindent, ami testtől született, az egész embert, testestől-lelkestől, értelmével és minden érzékével együtt, mert az emberen mindez a test felé törekszik. Tudnod kell tehát, hogy testinek kell hívnod azt az embert is, aki kegyelem nélkül magasztos szellemi dolgokról sokat elmélkedik, tanít és fecseg; miként ezt a testnek cselekedeteiről Gál. 5, 20 alapján világosan megtanulhatod, ahol az apostol a bálványimádást és a gyűlölködést is a test cselekedeteiként sorolja fel. S Róm. 8, 3 azt mondja, hogy a test megerőtleníti a törvényt, amit nem a paráznaságról, hanem minden bűnről, kiváltképen pedig a hitetlenségről állít, ami a legszellemibb bűn. Másfelől lelkinek vagy szelleminek kell hívnod azt az embert is, aki a legkülsőségesebb cselekedeteket végzi, például Krisztust, mikor tanítványainak lábát megmosta, és Pétert, mikor á hajót kormányozta és halászott.