Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-04-17 / 15. szám
118. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. delem minden lutheránust s azok pártfogóit és követőit, mint nyilvános eretnekeket s a szentséges szűz Mária ellenségeit halállal és minden javaik elvesztésével büntesse«. Ugyanebben az időben II. Lajos magyar király megparancsolja Bánfa város tanácsának, hogy a Luther tanait követő világi egyéneket, »kik a vallásjavítást befogadták, mindennemű kínzásokkal« büntesse. »Mert ha ti« — mondja a királyi rendelet -- »az eretnekeket büntetlenül hagyjátok, vagy éppen Luther ragályos dögvészének terjedését előmozdítjátok, mi rajtatok a fő- és jószág- veszítés büntetését irgalom nélkül végrehajtjuk.« Avagy nem az ellenreformáció fájának a gyümölcse-e az 1525. év rákosi országgyűlésének 4. törvénycikKe, mely ekként szól: »az összes lutheránusok az országból kiírtassanak és bárhol találtatnak nemcsak az egyháziak, de a világiak által is szabadon elfogattas- sanak és megégettessenek.« (lutherani eonburantur). 1523-ban Szalkay László esztergomi érsek buzgólko- dására történt, hogy Gryneus Simon és Vinshemius Vid tudósok és Kordatus Konrád, a királyné gyóntató papja, mert a reformációnak hódoltak, az országból száműzettek. A »lutherani eonburantur« hatása alatt Ítélték halálra a budai -bírák azt a könyvkereskedőt, aki Luther iratait árulni merészelte. Ezek a borzalmak mind a magyar reformáció bölcsőkorában történtek. Természetes, hogy ezeket a borzalmakat, nem a bölcsőben fekvő gyermek, a reformáció követte el, hanem annak féltékeny ellenfele az ellenreformáció, amely miként Heródes a gyermek Jézusra, úgy tört a meginduló reformáció életére. Hogy a reformáció mind eme borzalmak ellenére nem halt meg hazánkban, hanem fejlődött, erősödött, kivirágzott, nem az ellenreformáció jóindulatának, hanem a reformáció életerejének, abenne rejlő igazságnak köszönhető. Ami Istentől van, azt ember meg nem semmisítheti. Pedig de nagyon szerették volna megsemmisíteni! Erőszak, csel, ármány mind megengedhető fegyver volt a reformáció kiirtására. S e fegyvereket a mohácsi vész után még gyakrabban és nagyobb erővel forgatták ellenünk, mint a mohácsi vész előtt. Különösen Rudolf, II. Fer- dinánd és I. Lipót királyok uralkodása alatt dühöngött az ellenreformáció. Rudolf király idejében történt, hogy Básta császári generális a jezsuitákkal együtt Kolozsváron elfoglalta a protestánsok templomát. Hasonlóképpen Kassán Barbián Jakab a királytól vett parancs folytán 1604. jan. 7-én ágyúval és császári katonasággal rabolta el az evangélikusok templomát. 1604-ben a pozsonyi országgyűlés 21 törvénycikket alkotott és amikor ezeket szentesítés céljából Rudolf elé terjesztették, a király törvényellenesen még egy huszonkettediket csatolt hozzájuk, mely által országát akarja az eretnekségtől megtisztítani és védelmezni. Ugyebár a reformáció borzalmainak külön fejezetét képezik Bocskav István, Bethlen Gábor és a Rákóczyak szabadságharcai, akik, amikor fegyvert fogtak a vallásszabadságért, ugyanakkor a magyar haza és a magyar nemzet alkotmányos szabadságáért is küzdöttek? Avagy talán a bécsi békét, mely a vallásszabadságot biztosította, az üldözött kath. egyház érdekében vívták ki, amely egyháznak itt e hazában 600 éves múltja volt, mely részese volt óriási birtokoknak és közjogi hatalomnak és amelyet ennek ellenére tüzzel-vassal elnyomott az alig 50 éves múlttal biró és a törvényen kívül helyezett reformáció? A bécsi békéhez csatlakoznak a nikolsburgi és a linzi békekötések, a reformációnak eme visszariasztó borzalmai, amelyek a magyar corpus iurisban ma is benne vannak s amelyek ilyenképpen letagadhatatla- nok és amelyek vallásszabadságunknak ma is alapját képezik. Vájjon miért volt szükség a vallási békének több ízben való biztosítására? Bizonyára azért, mert mindaddig a katolikusoknak nem volt vallásszabadsága, akiket a protestáns Habsburgok borzalmas kegyetlenséggel üldöztek magyarságukért és vallásukért/! Bethlen Gábor alakja úgy tűnik fel, mint egy tatár kháné, akinek hadai elől még Pázmány Péter is egész jezsuita hadával kénytelen volt Bécsbe menekülni. Igen, igen, Bethlen Gábor kiűzte a jezsuitákat s az erdélyi országgyűlés is kitiltotta őket. Ez már letagadhatatlan borzalmas tette a magyar reformációnak — mondaná Nyisztor Zoltán. De hát akkor a legnagyobb borzalmat XIV. Kelemen római pápa követte el, aki 1773. julius 21-én kelt »Dominus ad Redemptor noster« kezdetű bullájában feloszlatta a jezsuita rendet. Bizonyára azért, mert ahova ez a szerzetes rend bevette magát, erőszakosságával, nem- zetietienségével mindenütt nyugtalanságot, békétlenséget, háborúságot okozott. Jezsuiták dúlták fel Erdélyben is a vallási békét. Azért tiltotta ki onnan őket Erdély országgyűlése. Erdély jezsuitakitiltó törvényét később a legkatholikusabb államok is igazolták u. m. Spanyolország, Portugália, Franciaország, Nápoly, Parma, Modena, melyek szintén száműzték a jezsuita rendet. Sőt Mária Terézia magyar királynő hazánkból is kitiltotta őket és birtokaik lefoglalásáról ő maga intézkedett. Erdély csupán időrendben előzte meg e katholikus államokat. Volt is Erdélyben vallási béke mindaddig, mígnem II. Rá- kóczy György neje, Báthory Zsófia, — aki katholikus volt — újra be nem vitte őket oda. Ebből a rendből emelkedett ki az ellenreformáció legnagyobb alakja: Pázmány Péter, aki a magyar kath. egyháznak ma is legnagyobb büszkesége. Ámde ez a Pázmány Péter is a protestantizmus kertjében kihajtott fa volt, akit csemete korában (13 éves) kiloptak a jezsuiták és átültettek a kath. egyház kertjébe. Tudjuk, hogy Pázmány Péter református szülőktől származott s korán árvaságra jutván két kolozsvári jezsuita a kath. vallásra térítette 13 éves korában. Valakit 13 éves korában áttéríteni annyi, mint egyik egyházból átlopni a másikba. Nos tehát, mikor a jezsuiták látták a gyermek Pázmányban az erőteljes, sokatigérő, majdan bőventermö csemetét, átültették a maguk kertjébe. Természetes, hogy a később dúsan termő fa gyümölcseit a kath. egyház számára hullatta, amelynek kertjében hatalmas, terebélyes fává növekedett. A magyar reformáció szembeszökő borzalmai közé tartozik a linzi békekötés is, amely elrendeli 900 elfoglalt protestáns templom visszaadását. Mit
