Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-04-17 / 15. szám
1932 EVANÜEL1KUSOK LAPJA 117. tóttá a római értelemben vett szüzességi és anyai ideál számúra. Nálunk nem volna alaptalan, ha Máriának a képét megrajzolnék az Újszövetségből, úgy amint az ott hozzáférhető. Ha Jézus fényében Mária el is halványul, azért volna mondanivalója éppen a jelenkorban keresztyén nők és anyák számára. S ha ennek folyamán letisztulnak róla a hellenisztikus* gnosztikus gondolatkörből származó aszketikus vonások, csak annál fényesebben ragyog elénk a bibliai életvalóság. Ha itt Mária mint családanya áll elénk, ez van olyan értékes példakép a keresztyénség számára, mint a késői, idegen vonásokkal felékcsitett kép. Hiszen Jézus is ezt az anyát tisztelte és erről az anyáról gondoskodott keresztfáján, amikor őt halála óráján tanítványa gondjaiba ajánlotta. Lie. Dr. Karner Károly. A transcendentális kemence Debrecenről régen te :tz( t mit tik. hogy b a Kálvinista Róma. Azután megtudtuk róla. hogy az iskolásgyermekei tetvesek és koszosak. Most újabb nevezetessége lett Debrecennek: a krematórium, vagyis halotthamvasztó kemence. A krematóriumot transcendentális állapotainknak megfelelően először felépítették. s csak azután kérnek engedélyt az üzem gyakorlására. Előbb beleverni a pénzl s azután futni iparengedély után. Ez Nagyida A római katholikus egyház persze hatalmi kérdést csinál ebből is. Megint megmutatja. hogy az ő szava dönt ebben a hazában. S miért ne mutassa meg. ha gyönyörűsége telik benne? A debreceniek mit konlár- kodtak bele a római egyház munkájába? — Tudva volt. hogy évszázadokon keresztül a halotthamvasztás az eretnekek számára volt fenntartva. Miért kezd éppen Debrecen, s pont a mai világban, amikor az élőkkel any- nyi baj van s az élőknek annyi gondja van. uj divatot a hullakezelés terén, ahelyett, hogy az iskolásgyerekek higiéniájára költené felesleges millióit? A halotthamvasztás hóbort. Erre a hóbortra nálunk bolondabb nációk is ráfizetnek. mert egyre kevesebb embernek jut ideje azon törni a fejét, hogy mit csináltasson földi hüvelyével a halála után. Debrecen sz. kir. város tehát rá fog fizetni mindenképen a kemencéjére és méltán. Viszont ennek a kemencének s ennek az egész nagyidai ügynek létre kellett jönni a történelmi folyamatok belső szükségszerűsége értelmében. Meri ez a transcendentális kemence még hiányzott. Ha eredeti céljára nem lesz szabad felhasználni, égessék el benne az erkölcsi hulláinkat és felfújt nulláinkat. Ezzel egv ideig üzemben tarthatják. A magyar reformáció borzalmai A Magyar Kultúra jan. 5.-i számában Nyisztor Zoltán, a folyóirat egyik munkatársa tollheggyel megy neki Komáromi Jánosnak, u kiváló írónak, az »Ordasok« jeles szerzőjének és mélabús melancholiával panaszkodik a Napkelet c. folyóiratra, amiért elismeréssel méltatja az >ürdasok«-at és annak kiváló szerzőjét. A derék munkatárs azonban panaszkodni sem tud anélkül, hogy közben gyanútlanul egy oldalvágást mérjen a magyar reformációra. Mert miközben a sok rossz írástól elromlott tollát Komáromi Jánosba akarja szúrni, nem átall igy panaszkodni: «vájjon ha egyszer egy katholikus regényírónak eszébe fog jutni a magyar reformáció borzalmait megírni, ilyen elnéző lesz-e a Napkelet?« Tehát minden csak attól függ. vájjon eszébe jut-e egy katholikus regényírónak a magyar reformáció borzalmainak a megírása. Milyen szerencsénk, hogy eddig nem jutott eszébe! Jaj lesz akkor nekünk protestánsoknak! Szégyenünkben nem merünk kimenni az utcára. Mindenki ránk fog mutogatni és a magyar reformáció borzalmait fogja szemünkre vetni. Nyisztor Zoltánnak bizonyára eszében vannak a magyar reformóció borzalmai, csak az a szerencsénk, hogy ö nem regényíró és egyáltalán nem iró. Az ö rossz tolla írásra nem alkalmas, csupán arra jó, hogy másokat úgy gyanútlanul megszúrjon vele. Úgy tesz. mint a bosszút forraló falusi legény, aki eláll egyik kapuduc mellé a sötétben és várja haragosát, vagy vetélytársát, akinek okvetlenül arra visz az útja. A bosszúálló legény a legelső arramenöbe beledöfi kését. Az nem lényeges, hogy a döfést az kapja, akinek szánva volt, fő az. hogy bosszúját kitöltötte. Nyisztor Zoltán is Komáromi Jánost szeretné tollhegyre venni, minthogy azonban öt nem éri el. rossz tollát a magyar protestantizmusba döfi s a magyar reformáció borzalmait emlegeti. Gyerünk már elő azokkal a borzalmakkal! Ne csak általánosságban beszéljünk! Hiszen a Magyar Kultúra táborában úgyis napirenden van a magyar történelem átírásának a kérdése Lássuk már egyszer azt az új történelemirást. A magyar történelemnek igazi képét. Hiszen a tudományos és fáradságos kutatás eredményeképpen eddig megírt történelmi munkák nem igazak, hanem a múlt eseményeinek eltorzított képei azok. Mert minden eddig megirt, említésre érdemes történeti könyvekből hiányzik a magyar reformáció borzalmainak a leírása. Félre még Horváth Mihállyal, a kath. püspöktörténetíróval is. mert kifelejtette hatalmas munkájából a magyar reformáció borzalmait. Ezután jön csak az igazi történetírás, ami a Magyar Kultúra, helyesebben a jezsuiták műhelyéből fog kikerülni. Ami eddig fehér volt, az fekete lesz, amit eddig feketének ismertünk, az fehérré változik. A mai történetírás még csak az ellenreformáció borzalmait ismeri. Mert hisz tagadhatatlan, hogy az ellenreformáció borzalmai közé tartozik a magyar reformáció bölcsökorában hozott 1523:53. törvénycikk, mely felhívja a királyt, hogy »mint katholikus Feje
