Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-04-03 / 13. szám

1V32 fcVANUtLlKUSOK LAPJA 101. csoda öröm lehet a klerikális berkekben, mikor a mi szónokaink körülhordozzák az országban azokat az adatokat, amelyek egy­házunkat kedvezőtlen megvilágításba helye­zik, híveinket elcsüggeszti k, a jövőre gyász- fátyolt aggatnak! S ugyanakkor nincs egy szavuk arról, hogy mi hát a római kathoíi- cizmusban az a keresztvéntelenség, ami miatt híveink nem engedhetik át gyermekei­ket a pápás egyház dajkálásába. Ha nincs elég bátorságunk kipellengérezni a római katholicizmus tévelygéseit akkor ne teljék gyönyörűségünk abban sem, hogy statisz­tikai veszteségeinket tárjuk a gyülekezetek elé. Tessék akkor utánajárni annak is, hogy a római egyház micsoda eszközökkel dol­gozik, mik voltak azok az indító okok, ame­lyek miatt ez a hívünk áttért, amaz a hívünk reverzálist adott. És ne az egyházra dob­junk sarat, hanem azokat bélyegezzük meg, azoknak a motívumaira vessünk fényt, akik állásért, protekcióért, pénzért, fenn és lenn, magasrangúak és alacsonvsorsuak közt el­hagyják egyházukat vagy odaadják gyerme­keiket. A hiba nem az, na valaki reverzálist ád, vagy áttér. Ha valaki hitből, meggyőző­désből teszi, rendben van és dicséretes do­log. Mi is befogadjuk az áttérőket s örü­lünk, ha javunkra adnak reverzálist. Min­denkinek joga van élni azzal a szabadság­gal, amit a külső ismertető jelek egyházá­ban neki az állami törvény biztosít. De nem ismerhetem cl, hogy az egyház igazi élet­erejét azzal mérjük le, hogy' a .gyenge ta­gok. a holt tagok mit cselekesznek vagy mit nem cselekesznek. A mértéket nem azok ad­ják. akik a leghaszontalanabbak. Ez túlsá­gos nagy' megtiszteltetés volna számukra. Diakónus. A vezetés kellékei. (Mo'.t János tollából az idén januárban jeleni meg egy nagy jelentőségű könyv a keresztyénség világmissziói munkájának mai követelményeiről. Nagy szolgálatot tenne nemcsak a külmissziói munkának, hanem általában egész egyházi életünknek, aki ezt a könyvet magyarra lefordítaná és kiadná. Remél­jük, hogy ez megvalósul. Addig is üdvösnek tartjuk, hogy a könyvnek utolsó fejezetét, amelyben Mott a missziói munka vezetésének fontosságát és szük­ségleteit tárgyalja, az alábbiakban ismertessük. Mo’t János ma világméretekben is a keresztyénseg- nek egyik kimagasló vezéregyénisége, aki szerte a világon, keresztyén és nem keresztyén népek közt rendkívül értékes tapasztalatokat gyűjtött, akinek módjában áll áttekinteni az egész mezőnyt s maga is vezérszerepet játszik úgy a külmisszió, mint a keresztyén diákmozgalom területén. Véleménye, meg­győződése tehát igen nagy súllyal esik latba. Meg állapításait és célkitűzéseit a leggondosabb vizsgá­latnak kell alávetnünk. A fejezet ismertetése akár fordítás számba is mehet.) Újból tüzetesen megvizsgálva a inisz- sziói választmányok és végrehajtó szerveik, valamint a kapcsolatos se gél vező és együtt­működő egyesületeket irányító személyzet összetételét meggyőződhetünk arról, hogy az itthoni bázis szükségletei szempontjából ta­lán egyetlen más követelmény sem olyan sürgős, mint a missziói vállalkozás vezeté­sének a megerősítése; elannvira, hogy az e téren mutatkozó hiányok nyújtják részben magyarázatát annak, hogy egyéb szükség­leteket miért nem tudunk kielégíteni. Kü­lönösen szükséges ez mindenben, ami a programm-összeállitásra, a munkabeosz­tásra, a teendők rangsorára, a tények he­lyes interpretálására és a profetikus buzdí­tásra vonatkozik. Néha azt gondolom ma­gamban. hogyha Istennek akaratából való­ban kitűnő képességű és felszereltségü fér­fiak és nők teremnének úgy harminc vagy negyven nagy fontosságú pozícióba Európá­ban, Északamerikában és Ausztrálázsiában, amilyenek a missziói erők jelenlegi vezetői közt található néhány valóban teremtő erejű keresztyén államférfiak, akkor a mostani helyzet sürgető és nagy feladataival meg tudnánk birkózni, amennyiben a feladatok megoldása a régebbi egyházak vezetőitől függ. Azonban nemcsak az úgynevezett fon­tosabb állásoknál szükséges, hogy az irá­nyító energiát úgy minőségileg mint nienv- ny iségi leg növeljük. Az egész vonalon ma­gasabb teljesítőképesség kell. A munka sok­oldalúságának és nehézségeinek szaporo­dása, az a tény, hogy a munka a fejlődés­nek előrehaladottabb és igényesebb stá­diumába lépett, azt követelik, hogy a ter­veket és a program mókát uj vizsgálatnak vessük alá és újra megállapítsuk annak az uj látókörnek a világosságánál, amely a gon­dolkodásnak és az emberi érintkezésnek te­rületén feltárult Ezenkívül számításba kell venni, hogy mennyire megváltozott széles rétegekben azoknak az embereknek a lelki világa, akik a keresztyénség világ-progrnmmját támogat­ják; áll ez úgy az egyháztagokra, mint pe­dig azokra, akik az egyházon kívül állnak de akiknek az érdeklődését meg kellene sze­rezni. Az életnek ez az uj meglátása megkí­ván olyan vezetést, amely a szószéken, a sajtóban és máshol kiterjedt és szakadatlan nevelési működést Ind kifejteni. Az emlí­tett s még egyéb okok bizonyára kívána­tossá teszik, hogy a világmisszió vezetése számbelileg nagyban gyarapodjék és a mi­nősítés is nagyobb igényű legyen. Ezt nem csupán az egyházak szoros értelemben veit vezetőire értjük, hanem a missziói tanácsok

Next

/
Thumbnails
Contents