Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-04-03 / 13. szám
102. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. tisztviselőire és tagjaira s a missziói tarrá-- csókkal és az egyházakkal kapcsolatos különböző felekezeti és felekezetközi segélybizottságokra is. Mik volnának ennek a megkövetelt vezetésnek a jellemvonásai? Kétségtelen, hogy több olyan vezetőre van szükségünk, akik tudnak nagy arányokkal operálni. Miért? Azért, mert a világmisszióra a legnagyobb befejezetlen munka hárul a földön. Felölel minden férfiút, nőt, gyermeket minden nemzetben és fajban az egyéni életnek és az emberi közösségnek minden viszonylatában. Hatálya kiterjed az emberek lelkét foglalkoztató minden nagy ügyre. Egy nagy Evangélioin kihirdetése és alkalmazása foglalkoztatja — ez az Evangélioin ki tudja elégíteni az emberi szív és az emberi faj legmélyebb vágyait és legmagasabb aspirációit. A legina- gasabbrendü és leghatalmasabb inditéko- kokat hozza működésbe. Nem csupán a kultúra legkülönbözőbb fokán álló embertömegeket kell követőkül megnyernie, hanem e célból a legnagyobb feladatokkal foglalkozó, a legnagyobb befolyással rendelkező, a legnagyobb lehetőségeket kináló férfiak és nők figyelmét és közreműködését is meg kell szereznie. A legállandóbb haladást mindenütt és mindig azok a vezetők mutatják fel, akikben van eleven és megmaradó küldetésiudat — vagyis akik rendületlenül meg vannak győződve, hogy maga Isten hivta el őket a munkájukra. Ezeknek az életét önzetlen feladatok önzetlen szolgálata jellemzi. Ezek mindig azt a benyomást keltik, hogy az ügy, amelynek odaszentelték magukat, nagyobb, mint az ember. Áll ez a nagy misszionáriusokra s azokra a misszióegyesületi titkárokra és tagokra, akiknek a nevéhez nagy eredmények fűződnek. Az olyan vezetők, a kik isteni küldetés varázsa alatt állnak,-sohasem csüggednek s nem sötétlátók. Nem törődnek vele, hogy hányán vannak ellenük, hányán mellettük, állhatatosan haladnak előre. Sem akadályok, sem másoknak aggodalmai vagy kételyei nem téritik ki őket utjókból. Erőről-erőre jutnak. Nagy bonyodalmak vagy komoly depressziók és válságok idején hozzájuk fordulunk olyan vezetésért, amely tényleg ki és előre visz. Minden mozgásban levő nagy ügynek, amilyen a világmisszió is, olyan vezetők kellenek, akiknek van érzékük a Gondviselés rendelkezései iránt. Istennek van mondanivalója mindenki számára, aki igaz alázatban hallgat Isten szavára. Arról következtetve, amit hajdan a prófétáknak mondott, valószínűnek tarthatjuk, hogy egynéhány nagyon forradalmi dogot szleretne mondani napjainkban azoknak, akik azzal bízattak meg, hogy Krisztus követőinek gondolkodását és cselekvését befolyásolják. És bizonyosra vehetjük, hogy ilyen vajúdó időkben nem azt akarja, hogy beérjük egyszerűen a status quo fenntartásával. Vájjon nem úgy van-e, hogy a Krisztus és a Krisztusnak követői által kivétel nélkül minden nemzedékben azt parancsolja, hogy az emberi nyomorúság meg nem hódított területeinek egyre szélesebb pásztóira nyomuljunk? Barth és iskolája igen jó szolgálatot tesznek korunknak, amikor a figyelmet ráterelik az Igehallgatás, az Istenre való hallgatás kimagasló fontosságára. Mi nagyon is hajlandók vagyunk elsősorban vagy főleg minden más szóra hallgatni — például a legújabb könyvre, valamely szaktekintély kijelentéseire, valamely konferencia határozátaira, valamely kimagasló személyiség, például Gandhi, szavára — mindez jó a maga helyén, de sohasem állhatnak az első helyen. A modern századok egyik legkrisztusibb, leggyümölcsözőbb munkása, Taylor J. Hudson, akinek halálakor az általa alapított Kina Belföldi Misszió (China Inland Mission) ezernél több misszionáriusa dolgozott elszórva Kina tartományaiban, olyan ember volt, aki ennek az óriási vállalatnak adminisztrálásában mindenütt, akár Angliában, akár az Egyesült Államokban, akár Kanadában, akár Európában, akár magában Kínában, állandóan figyelt Istenre. Keresztyén vezetők életének és munkájának tanulmányozása közben nem akadtam olyanra, aki nála^ tevékenységben és eredményekben gazdagabb életet élt volna s aki egyúttal inkább Istenben gyökerezett volna mint Taylor a maga rendületlen nyugalmával és békéjével... Lehet valaki jó stratéga anélkül, hogy vezető lenne, de egyetlen vezető sem fejtheti ki a legnagyobb hatást, vagyis nem végezhet legnagyobb szolgálatot, ha egyszersmind nem jó stratéga is. A stratégia tudománya teszi lehetővé, hogy aránylag kicsiny erőkkel legyőzzünk nagyobb erőket, amelyeknek a stratégia nem áll rendelkezésére. így például ha a világmisszió ügyének meg tudunk nyerni egy bizonyos nagy befolyású világi embert, ennek a révén megnyerünk husz- harminc más embert is... Vagy hasonló eset, ha meg tudunk nyerni egy csoportot, például a diákságot, akiknek a sorából az élet különböző területein működő vezetők kerülnek ki. Azután vannak utak-módok, amelyeknek alkalmazása rendkívül megkönnyíti missziói célkitűzések megvalósítását — például egy meghitt munkáscsoporí- nak létesítése és intenzív kiképzése, ahogyan Krisztus csinálta. Az a vezető, aki megtalálja a nyitját annak, hogy követői imaéletéi miként fejlesztheti, rájött a legnagyobb erőfokozás nyitjára... A vezetőnek érteni kell az erők mozgósí-
