Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-04-03 / 13. szám

102. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. tisztviselőire és tagjaira s a missziói tarrá-- csókkal és az egyházakkal kapcsolatos kü­lönböző felekezeti és felekezetközi segély­bizottságokra is. Mik volnának ennek a meg­követelt vezetésnek a jellemvonásai? Kétségtelen, hogy több olyan vezetőre van szükségünk, akik tudnak nagy arányok­kal operálni. Miért? Azért, mert a világ­misszióra a legnagyobb befejezetlen mun­ka hárul a földön. Felölel minden férfiút, nőt, gyermeket minden nemzetben és faj­ban az egyéni életnek és az emberi közös­ségnek minden viszonylatában. Hatálya ki­terjed az emberek lelkét foglalkoztató min­den nagy ügyre. Egy nagy Evangélioin ki­hirdetése és alkalmazása foglalkoztatja — ez az Evangélioin ki tudja elégíteni az em­beri szív és az emberi faj legmélyebb vá­gyait és legmagasabb aspirációit. A legina- gasabbrendü és leghatalmasabb inditéko- kokat hozza működésbe. Nem csupán a kul­túra legkülönbözőbb fokán álló embertöme­geket kell követőkül megnyernie, hanem e célból a legnagyobb feladatokkal foglal­kozó, a legnagyobb befolyással rendelkező, a legnagyobb lehetőségeket kináló férfiak és nők figyelmét és közreműködését is meg kell szereznie. A legállandóbb haladást mindenütt és mindig azok a vezetők mutatják fel, akik­ben van eleven és megmaradó küldetésiudat — vagyis akik rendületlenül meg vannak győződve, hogy maga Isten hivta el őket a munkájukra. Ezeknek az életét önzetlen fel­adatok önzetlen szolgálata jellemzi. Ezek mindig azt a benyomást keltik, hogy az ügy, amelynek odaszentelték magukat, nagyobb, mint az ember. Áll ez a nagy misszionáriu­sokra s azokra a misszióegyesületi titká­rokra és tagokra, akiknek a nevéhez nagy eredmények fűződnek. Az olyan vezetők, a kik isteni küldetés varázsa alatt állnak,-so­hasem csüggednek s nem sötétlátók. Nem törődnek vele, hogy hányán vannak elle­nük, hányán mellettük, állhatatosan halad­nak előre. Sem akadályok, sem másoknak aggodalmai vagy kételyei nem téritik ki őket utjókból. Erőről-erőre jutnak. Nagy bonyo­dalmak vagy komoly depressziók és vál­ságok idején hozzájuk fordulunk olyan ve­zetésért, amely tényleg ki és előre visz. Minden mozgásban levő nagy ügynek, amilyen a világmisszió is, olyan vezetők kel­lenek, akiknek van érzékük a Gondviselés rendelkezései iránt. Istennek van mondani­valója mindenki számára, aki igaz alázatban hallgat Isten szavára. Arról következtetve, amit hajdan a prófétáknak mondott, való­színűnek tarthatjuk, hogy egynéhány na­gyon forradalmi dogot szleretne mondani napjainkban azoknak, akik azzal bízattak meg, hogy Krisztus követőinek gondolko­dását és cselekvését befolyásolják. És bizo­nyosra vehetjük, hogy ilyen vajúdó időkben nem azt akarja, hogy beérjük egyszerűen a status quo fenntartásával. Vájjon nem úgy van-e, hogy a Krisztus és a Krisztusnak kö­vetői által kivétel nélkül minden nemzedék­ben azt parancsolja, hogy az emberi nyo­morúság meg nem hódított területeinek egy­re szélesebb pásztóira nyomuljunk? Barth és iskolája igen jó szolgálatot tesznek ko­runknak, amikor a figyelmet ráterelik az Igehallgatás, az Istenre való hallgatás kima­gasló fontosságára. Mi nagyon is hajlandók vagyunk elsősorban vagy főleg minden más szóra hallgatni — például a legújabb könyv­re, valamely szaktekintély kijelentéseire, va­lamely konferencia határozátaira, valamely kimagasló személyiség, például Gandhi, sza­vára — mindez jó a maga helyén, de soha­sem állhatnak az első helyen. A modern századok egyik legkrisztusibb, leggyümölcsözőbb munkása, Taylor J. Hud­son, akinek halálakor az általa alapított Kina Belföldi Misszió (China Inland Mission) ezer­nél több misszionáriusa dolgozott elszórva Kina tartományaiban, olyan ember volt, aki ennek az óriási vállalatnak adminisztrálásá­ban mindenütt, akár Angliában, akár az Egyesült Államokban, akár Kanadában, akár Európában, akár magában Kínában, állan­dóan figyelt Istenre. Keresztyén vezetők éle­tének és munkájának tanulmányozása köz­ben nem akadtam olyanra, aki nála^ tevé­kenységben és eredményekben gazdagabb életet élt volna s aki egyúttal inkább Isten­ben gyökerezett volna mint Taylor a maga rendületlen nyugalmával és békéjével... Lehet valaki jó stratéga anélkül, hogy vezető lenne, de egyetlen vezető sem fejtheti ki a legnagyobb hatást, vagyis nem végez­het legnagyobb szolgálatot, ha egyszersmind nem jó stratéga is. A stratégia tudománya teszi lehetővé, hogy aránylag kicsiny erőkkel legyőzzünk nagyobb erőket, amelyeknek a stratégia nem áll rendelkezésére. így pél­dául ha a világmisszió ügyének meg tudunk nyerni egy bizonyos nagy befolyású világi embert, ennek a révén megnyerünk husz- harminc más embert is... Vagy hasonló eset, ha meg tudunk nyerni egy csoportot, például a diákságot, akiknek a sorából az élet különböző területein működő vezetők kerülnek ki. Azután vannak utak-módok, amelyeknek alkalmazása rendkívül meg­könnyíti missziói célkitűzések megvalósítá­sát — például egy meghitt munkáscsoporí- nak létesítése és intenzív kiképzése, ahogyan Krisztus csinálta. Az a vezető, aki megta­lálja a nyitját annak, hogy követői imaéletéi miként fejlesztheti, rájött a legnagyobb erő­fokozás nyitjára... A vezetőnek érteni kell az erők mozgósí-

Next

/
Thumbnails
Contents