Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-03-29 / 13. szám

1931

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

99.

esi fokon, mint a keresztyénség ellenségei. A ke- resztyénség ügyét azok árulják el és diszkredi* tálják, akik állítólag a keresztyénség ügyéért harcolnak s a keresztyénségnek a protagonistái. A külmisszió munkamezején a misszionáriusok már régóta panaszkodnak, hogy a pogányok közt élő névleges keresztyének nemcsak riasztólag hatnak a pogányságra, hanem megutáltatják és meggyülöltetik a pogányokkal a keresztyénséget. Még szomorúbb azonban, ha itthon, a keresztyénség ősi területén, a keresztyénség hivatalos és félhivatalos képviselői állítanak ki a maguk életével szegénységi bizonyítványt a keresztyén erkölcsről.

Az emberiség élete átalakulási folyamatban van. Ezt a folyamatot lehet negligálni, lehet előtte szemet hunyni, de a tényeken ez semmit sem változtat. Az átalakulási processusnak két gyújtópontja van. Az egyik Oroszország, a másik India. Senki se ringassa magát csalóka álmokba! Ezek az apró tülekedések, amiket a kenyérért való küzdelem hullámain magasra dobott papocskák a Krisztus tanításainak arculveré- sével nálunk inszceniroznak, csak apró tajtékok egy hullámon, amely száguld, söpör, visz. Hová? Rómába? Nem! A pusztulásba! A keresztyénség jövője azon fordul meg. hogy vájjon a keresztyénség vezető emberei, férfiak és nők, papok és családok, egyházak és gyülekezetek, a Szentlélek kegyelméből szert tudnak-e tenni annyi erkölcsi belátásra és erkölcsi iniciativára, annyi erkölcsi bátorságra cs erkölcsi akarásra, hogy a kutató és gyötrődő lelkek a keresztyénségben megtalálják az igazságra vezérlő kalauzt, az életnek vezércsillagát. Hogy megtalálhassák, megkívántatik a hűség, alázatosság, szolgálat és odaadás nemcsak a nagy, elvi kérdésekben, ha nem az életnek apró cselekedeteiben és kötelességeiben is. A nagy frázisok elnyeletnek még nagyobb frázisokban; de a napról-napra megújuló hűség, önfeláldozás és szolgálat, a reális apróságokban tanúsított pontosság, lelkiismeretesség és hősiesség nem vész el nyom és eredmény nélkül.

Az egyház a politikában.

II.

Az élet azt mutatja, hogy a törvények nagyon fontos szerepet játszanak. A részegítő italok árusításának szabályozása, a munkaidő szabályozása, az egészségügyi viszonyok szabályozása kétségtelenül rendkívül fontos és a törvények s azoknak végrehajtása ezeken és más té- reken kiváló szerepet töltenek be. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ha például a törvény kimondaná, hogy a szeszes italok árusítása szombat estétől hétfő reggelig tilos, ennek mérhetetlen erkölcsi és gazdasági haszna volna. De azért a törvény nem minden. Lehetnek a legjobb törvények, meg lehet a kormányban a legjobb szándék, ha a népnek, a nemzetnek a lelkiismerete nem egyezik azokkal a törvényekkel, ellentmond azok intencióinak, akkor a nép és a nemzet szabotálni fogja a törvényeket és nem a törvény őreinek, hanem a törvény megszegőinek a pártján lesz. Azzal, hogy mondjuk a legjobb és a leg- keresztyénibb képviselők kerülnek be a parlamentbe, s ezek ott a legjobb törvényeket hozzák, ha ezt a munkát nem kiséri párhuzamosan a népnek és nemzetnek lelki megtisztulása és meg- szentelödése, akkor a törvényhozás munkája és a kormány jó intenciója hiábavaló. Másfelől kétségtelen, hogy ha a lelkek megtisztulnak és meg- szentelődnck, akkor a törvényhozás és a kormány nem állhat sokáig ellent a keresztyén lelkek követelményeinek, akkor a keresztyén etika beköltözik a parlamentbe és zsinórmértékévé lesz a kormányzatnak.

Oda akarok kilyukadni, hogy a törvények ereje és hatása a nemzet életének egészét, annak irányát és tartalmát tekintve, kétes. Ellenben a lelkiismeretek evangéliomi befolyásolásának hatása biztos. Vagyis ha elismerjük is azt, hogy a politikai élet nem közömbös az egyházra nézve, hogy a törvényeknek mélyen szántó kihatása van a társadalom életére, akkor is különbséget kell lennünk kétféle politikai munka között: az egyik a direkt törvényhozás és kormányzat, a másik az indirekt talajkészités. És ha az egyház a politikai életben szerepelni akar, aminthogy szerintem is feladata, hogy szerepeljen, ez nem jelenti azt, hogy a politikai életben közvetlenül kell szerepelnie, sőt sokkal jobb, az egyház lényegének megfelelőbb, úgy az állam, mint az egyház szempontjából helyesebb és üdvösebb, ha az egyház közvetlenül nem szerepel a politikában.

Az egyháznak isteni rendeltetése és hivatása az, hogy örökkévaló elveket hirdessen. A politikának rendeltetése az, hogy az időbeli és helybeli viszonyokhoz mérten, azoknak korlátái között találja meg mindenkor és mindenütt a helyes és aktuális teendőt. Ez két egészen különböző funkció és igen sok nyomorúság származott abból, hogy az emberek összekeverték ezt a kettőt: az időt és az örökkévalóságot, s azt gondolták, hogy az idő az örökkévalóságnak egy darabja és alkotórésze, mint ahogyan a csigolya egyik része a gerincoszlopnak. Az örökkévaló principiumokat bele akarták préselni az idő és tér edényébe, s káoszt, zűrzavart teremtettek. Olyan ez, mint mikor a tojásból rántottát csinálnak, s azt mondják, hogy tojásrántotta. De a rántotta nem tojás. Aminek legjobb bizonyítéka az, hogy a tojás lényege az, hogy csirke lesz belőle; ellenben a rántottéból sohasem lesz csirke. A tojásban élet van, a rántottéban csak táperők vannak. És ha az emberiség elég badar volna, hogy minden tojásból rántottát csináljon, akkor hamarosan odajutna, hogy nem volna miből rántottét csinálni. Vagy mint a fa. A fából lehet asztalt csinálni, de az asztal, jóllehet fából van, már nem fa, nem növény, mert nincs benne élet,