Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-03-29 / 13. szám
XVII. évioiyam. 1931. március 29. 13. szAm. EVANGÉLIKUSOK LAPJA SztrttsztAsép is kiaiihivatal: LESEIT IMoson ■.) Kiadta: I LDTHER-SZÖVETSÉG. Hasítana: DB. RlffIY SlNOOR pflsslk. Mtllalaaik hetinként egvszer, vasárnap. ■ ■■ Ellflzetéiiir: Eiész évre 6 P.40 ML,lélévrt3 P 5,.rk.ui.ié. 28 ML lenedéire t P. §0 ML Eiv szén 18 Ml PnstatakarákpinztiricsekkszáMla: 1290. NEMETH KÁROLT ••per«». Hirdetési árak ■••agvezés szerint. A küzdő tér. „Kitartásai fussuk meg az «lettünk küzdő tért." Zaid. 12, 1—6. A mai keresztyénségnek egyik legveszedelmesebb tévedése, hogy azokat a szenvedéseket, amelyekről az egyháztörténelem lapjai beszélnek, a történelmi viszonyokkal hozza felületes kapcsolatba s .'tagétól értetődőnek veszi, hogy a viszonyok változván, a keresztyénség nem jelent egyúttal szenvedést is. A másik tévedése, hogy azt gondolja, hogy ha mégis szenvedünk, ennek az oka az, hogy az élet egyáltalán szenvedéssel jár. A valóság ezzel szemben az, hogy a keresztyénség nemcsak más szemszögből nézi a szenvedést és más mértékkel ítéli meg, hanem a keresztyénség egyúttal új szenvedést is jelent, új szenvedést hozott bele a szenvedésekkel és nyomorúságokkal már amúgy is telített világba. A keresztv ;nvég elv»UasztIiatatlan a -Xruzius szenvedésétől. Erről azt mondja ugyanez a Zsidókhoz Irt levél (2, 10): „Illendő vala, hogy Isten az idvesség fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé". És amikor a keresztyén ember a hit fejedelmére és bevégezőjére, a Jézusra néz, mindig olyan valakit néz, akit az Isten szenvedés által tett tökéletessé. A szenvedésnek tehát a keresztyénséghez egészen különleges, páratlan jelentősége van. A szenvedés eszköz volt Isten kezében arra, hogy a fejedelmet tökéletessé tegye. Ebből is látszik, hogy az életnek keresztyén felfogása nem olyan egyszerű és magától értetődő, hogy az embernek csak le kell hajolni érte s letépheti, mint egy szál ibolyát. A Krisztus szenvedése gondolkodásra és lelki tusakodásra ösztönöz s már ezen a réven is küzdő térré alakítja át az életet. A szenvedő Krisztus képe mögött meg kell látnunk Istennek azt az arcát, amely nem igen emlékeztet bennünket arra az egyszerű jóságos arcra, amely derülten sugárzik gyermekeinek játékára és botlásaira. Isten az üdvösség fejedelmét szenvedések, és pedig milyen szenvedések által tette tökéletessé. De tovább kell mennünk. Nem érhetjük be azzal, hogy a keresztyének szenvedését meglátjuk az egyháztörténelemben, meglátjuk általában a földi életben, vagy akár meglátjuk Üdvözítőnk életében. A történelmi viszonyok szigorú okozati összefüggésein, a földi életnek tökéletlenségein, az Üdvözítőnek megváltói szenvedésén túl fel kell ismernünk azt, hogy a szenvedés a keresztyén élethez hozzátartozik nem esetlegességből, külső összefüggésekből kifolyólag, hanem belső lényege szerint. A szenvedés Isten akarata. Mi több, a szenvedés a szerető Istennek akarata. „Akit szeret az Ür, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Ez valami megdöbbentő. A keresztyének jó- része azt várja, hogy hitéért valami elismerésben részesül: ha nem is a világ részéről, habár a világ irányában is nagyobb igényekkel lépünk fel manapság, mint a keresztyénség első századaiban, de legalább Isten részéről. Azt várjuk, hogy az Isten jótetszése olyanformán nyugszik meg majd rajtunk keresztyéneken, hogy nem engedi, hogy megüssük lábunkat a kőbe. S ime ehelyett azt kell tapasztalnunk, hogy az Isten még külön köveket rak lábunk elé. ozeretetből! A világ tülekedéseiből, zűrzavarából csendes?' helyre reméltünk jutni, mikor hívőkké lettünk, s ehelyett az élet még csak akkor alakult át igazán küzdő térré, amikor hívőkké lettünk. Ennek az oka az, hogy a Krisztussal egyesülve belekerültünk abba az igazi életbe, amelyről az érzéki embernek nincs tudomása. Feltárul előttünk a kegyelem világa, de ezzel együtt egész szörnyűségében mutatkozik a bűnnek a világa is. „Tusakodván a bűn ellen!" Amig Krisztuson kívül állunk, vagy Krisztus nélkül élünk, addig nem tudjuk, hogy micsoda rettenetes, irtózatos nagyhatalom a bűn. Addig a Krisztus keresztfája csak annyit jelent, hogy ö is szenvedett. De vele egyesülve rájövünk, hogy miért szenvedett, hogy miért csak a szenvedés által lett tökéletessé. Azért, mert a kegyelem világában ez a szenvedés adva van azáltal már, hogy a kegyelem világa a legreálisabb ellentétben áll a bűn világával, tehát a kegyelem okvetlenül harcba sodor. Ez a törvény épen olyan egyetem- leges és érvényes, mint a természetnek nagy törvényei. ..Végig ellentállni!" ez a jelszó. Amig itt élünk, az ellenség nem csökkenti támadásainak erejét, sőt egyre ádázabb lesz a dühe. Amint előbbre jutunk az utón, a bűn és az ördög egyre fokozódó erővel támad. Csöndes öregkorról beszélnek! Ha az öregkorunk csöndes lesz, akkor elég nagy bajban leszünk, mert azt jelenti, hogy az ördög már prédául ejtett. Sok öregembernek
