Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-03-22 / 12. szám
1931 EVANQEUKUSQK LAPJA 93 vannak katasztrófák, vagyis olyan események a világban, amelyeket katasztrófának érzünk, mert ez a világ Istennek világa, benne erkölcsi világrend uralkodik és a világban élő embernek nem az a rendeltetése, hogy szórakozzék és örüljön, hanem az, hogy tökéletesből jön. A tökéi etesbülésnek titka pedig, ami a golgotái keresztfán lett sok más egyébbel együtt nyilvánvalóvá, az, hogy szenvedünk. Az az Isten, aki a világot teremtette, kormányozza és fenntartja, nem olyan Isten, amilyennek az ember szeretné, hanem olyan amilyen. Szent. És ennek a szent Istennek az akarata az, hogy az emberek is szentek legyenek, amint ő maga szent. És amikor megjelent közöttünk testben, amikor a szent Isten itt élt közöttünk, ó is szenvedett és nekünk példát hagyott, hogy nyomdokait kövessük, a keresztet felvegyük, magunkat megtagadjuk. És ez a szent Isten azt is követeli tőlünk, hogy bízzunk benne. Hitet kíván. Akarata az, hogy hitben járjunk és nem nem látásban. És van valami titokzatos erő, a Szentlélek, amely azt mondatja velünk: Amen, legyen meg a Te akaratod 1 És akiben ez a hit megvan, az ma is csak úgy, mint kétezer évvel ezelőtt, úgy érzi, hogy legyőzte a világot. Problémáival együtt legyőzte a világot. A katasztrófák az idők végének jelei? Lehetséges. Az idők vége mindig ittvan. De ez mondhatnám mellékes. A lényeges az, hogy az Isten mindig ittvan. „Tiveletek vagyok.’* A katasztrófákban is. A katasztrófális tévedés az, ha a Krisztust a katasztrófák utánra várjuk s a katasztrófákon nála nélkül akarunk keresztülesni, hogy azután találkozzunk vele valahol. • Az egyház a politikában. i. Ezekben a sorokban azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy a Krisztus egyházának milyen mértékig van joga, oka és kötelessége közvetlen módon befolyásolni a politikai életbe. Közvetlen mód alatt értem azt, hogy gyakorlatilag. s mivelhogy a politikai élet pártokban szervezkedik, működik és harcol, úgyhogy a párton- kívüli politika csupán azt jelenti, hogy az illető politikus fenntartja magának azt a szabadságot, hogy alkalomszerűleg hol az egyik, hol a másik politikai párthoz csatlakozzék, ami sok esetben még nagyobb és rosszabb önzés lehet, mint a konzekvens pártpolitika és könnyen fajulhat — ha a politikai helyzet a pártonkívüliségnek mérlegbillentő jelentőséget ád, zsarolássá — a politikai életbe való közvetlen befolyás alatt értem a pártpolitikai életben való tevékeny részvételt, esetleg pártalakítást. A kérdést aktuálissá teszi három dolog. Először az, hogy egy protestáns-párt alakítására komoly kísérletek és munkálatok vannak folyamatban. Másodszor a mostani képviselők mandátuma néhány hónap múlva lejár s új képviselőválasztások lesznek. Harmadszor a keresztyén egyházak kivétel nélkül arra a felismerésre jutnak, hogy a keresztyén társadalom megszervezésében, illetve a társadalomnak keresztyén megszervezésében feladataik és kötelességeik vannak. Az utóbbi ponthoz hangsúlyozni kívánom, hogy az Istenországának a németek eszkatoló- gikus felfogásától eltérő angolszász fogalma az, amely ma tért hódit és a gyakorlati keresztyén- ség követelményével lép fel a társadalmi, itt-ott a politikai téren is. Az Istenországának ez az angolszász felfogása, amely a Miatyánknak azt a kérését, hogy jöjjön el az Isten országa, nem a „végső időkbe" vetíti, hanem mint a mostani „eónban", a jelen világban megvalósítandót fogja fel, s amely a protestantizmus kálvini típusában kezdettől fogva preponderáns volt és a kálvini egyházak életére mindenkor rányomta bélyegét, különösképpen kedvez annak a nézetnek, hogy az egyház közvetlenül, gyakorlati módon, párt- polit ikailag is lépjen a közélet porondjára. Vagyis küldjön pártembereket a parlamentbe, állítson fel pártprogrammot és konkrét törvény- javaslatokkal álljon elő. Amikor ezzel a gyakorlati kérdéssel gyakorlati szempontból, de elvi alapon foglalkozunk, némelyek talán azt mondhatnák, hogy a magyar- országi evangélikus egyháznak szórványjellegénél fogva, s azért is, mert erősen kisebbségi egyház, ebben a tekintetben sok mondani valója nem lehet, mert mi gyengék vagyunk arra, hogy önálló politikai pártot alakítsunk s majdnem bizonyos, hogy a választási harcban az egész vonalon vereséget szenvednénk. Ez azonban téves megítélése a helyzetnek. Mert ha tényleg létre jönne az a protestáns párt, amelyet emlegetnek, akkor az evangélikusok a reformátusokkal való szövetségben mégis ponderálnának. De ha nem alakulna is meg a protestáns párt, egy politikailag megszervezett evangélikus egyház valamely más párt számára tényleg jelentene erőgyarapodást. Akik az egyháznak a politikai életben való közvetlen szereplését elítélik, azok részben olyan politikusok, akik politikai ténykedésüket nem szeretnék keresztyén irányú bírálatnak kitenni, részben olyan keresztyének, akik a politikát olyan piszkos munkának tartják, amellyel az egyház nem szennyezheti be magát, részben olyan taktikusok, akik az egyház számára nem várnak semmi jót attól, ha beleelegyedik a politikába. Aki az egyháznak a politikai életben való közvetlen szereplését kívánatosnak és szükségesnek tartják, azok olyan politikusok, akik a keresztyén törvényhozástól, vagyis a törvényektől egy tisztább, jobb, igazabb és nemesebb társadalmi életet remélnek; olyan keresztyének, akik az evangéliom tanítását az életben megvalósítani kívánják az állami berendezkedés és a törvények útján; és olyan taktikusok, akik az egyházra jót várnak attól, ha az egyház a politikai
