Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-03-22 / 12. szám
isii. EVANGÉLIKUSOK LÁPJA A gondolat, hogy a gyakorlati életben kinn lévő lelkészek számára időnként theológiai konferenciákat kellene rendezni, máf most adódhatott volna, egyenlőre azonban nem volt elég meleg viszony főleg Schlatter és Bodelschwingh között. Schlatter éles kritikai megjegyzést tett a gyakorlati keresztyénség némely hibájára, míg Bodelschwingh egy középkori kínpad láttára váltig hangoztatta, hogy a középkori kínzások semmik sem voltak ahhoz képest, amiket a mai társadalom követ el azokkal szemben, akiket tömlőébe csuk és azután kibocsát anélkül, hogy megélhetésére gondolna. Később egy kirándulás alkalmával a vitázók nyakába szakadt az eső. Két ember, egy ernyő. Mit volt mit tenni: Az ellenfelek kénytelenek voltak a közös ernyő alá húzódni. S ezalatt a közös ernyő alatt született meg az ú. n. theológiai hét gondolata. A tudományos theológia művelői és a gyakorlati theologia szolgái közt csak növekedni fog az ellentét, ha nem ülnek le egy asztalhoz. Szükség van arra, hogy a lelkészek, akik az egyetemi évek alatt csak a bevezetést kapták meg a tudományos theológia útvesztőjében, leüljenek időnként volt professzoraik lábai elé. Viszont az elsősorban fejmunkát végző professzorokra igen jótékony hatással lehet a gyakorlati keresztyénség embereivel való találkozás. Még az esernyő alatt megbeszélték, hogy a következő év 1898. augusztusában megtartják az első theológiai hetet. Ez a theológiai hét újabb bizonysága Bódéi schwingh theológiai érzékének, ö igazán ment volt a audás és tudomány minden kultuszától, de viszont rendkívül élesen látta azt a tényt, mily nagy vétket követ el nemcsak a gyakorlati tevékenységet elhanyagoló tudományos theológia, hanem a tudományos theológiának hátatfordító gyakorlati keresztyénség. Hogy melyiket érezte jobban? Mint gyakorlati keresztyén épen a gyakorlati keresztyénségtől várta a nagyobb felelősséget, hogy tegye félre az öngőgöt. Akkor ez a theológiai hét, mely még külföldről is számosakat vont Bielefeldbe, úttörés számba ment. Ma már egész tömeg theológiai konferencia, Freizeit és kurzus folyik leginkább nyaranta. Ilyen volt nálunk 1917-ben a Felsőlövői konferencia, 1920-ban az Ostffy asszony fai konferencia, 1921-ben a Kemeneshőgyészi, 1924- ben az Ózdi, 1926-tól a Klotildliget-bétheli konferenciák és az ágostai hitvallás jubileumi évében a soproni theológiai konferencia. Ezeken a konferenciákon akár külföldet, akár a belföldet vesszük, nem igen tudott megvalósítani a tudományosságnak és gyakorlatiasságnak az az áldott egyensúlya, ami Béthelben. Nem is kis dolog az. S hogy Bodelschwinghnek sikerült ezt az ideát megközelíteni, az is mutatja az ő rendkívüli nagyságát. Ezeken a konferenciákon meleyeket minden két évben megismételnek és ami a lelkészek vastag baráti gyűrűjét övezte Béthel köré, a fő előadásokat Cremer és Schlatter tartották. Maga Bodelschwingh látszólag nem nagy szerepet játszott, de hozzászólásaiban mindig igyekezett a hitnek azt a csodálatos alapakkordját megszólaltatni, amelyre minden kételkedés elhallgat, ha egyébként a szív meghajol az előtt, ami minden értelemnek felette vagyon. Theológiai tanulmánya idején ő maga is megismerkedett a kételkedés labirintusaival, ép azért mindig igen türelmes volt azokkal szemben, akik hasonló harcokban álltak. Nem szűnt meg azonban hangoztatni azt, hogy a hitbeli bizonyossághoz csak az alázatos bűnbánat és önmegtagadó szeretet vezet. A hit tulaj donképeni főakadálya, a lelki gőg. Egyik theológiai hét alkalmával így szólt: Az emberi szív annyira gőgös, hogy még egy gyermek szeretetét sem tudja elfogadni anélkül, hogy abból zsákmányt ne csináljon magának. így voltam én is, amikor tegnap itt prédikálnom kellett? A szívem azt mondta: Nos, most híres professzorok előtt kell prédikálnod. Hogy fogsz beszélni, hogy tessél nekik? — Lám ilyen fennhéjjázó az emberi szív! Pedig Isten a kevélyeknek ellenük áll, Amikor a látogatók a Béthelben feltomyo- sodó nagy emberi nyomor láttára kérdéseket tettek fel neki, így szólott: ,,Időnként én is nagyon szenvedek és nem tudom megérteni miért nehezedik a földre annyi nyomor! De azután árra gondolok: Hát nyomor nélkül mi lenne? Még borzasztóbb lenne a helyzet, mert akkor a kevélység minden ellenállás nélkül burjánozhatna fel. Az emberi szív sokkal kevélyebb, semhogy nélkülözhetné a szenvedést. Isten létének bizonyítékai felől sohasem bocsátkozott vitába. Egyszer azt mondta, hogy ő istentagadót Béthelben még sohasem látott. Istent annyira ismerjük, amennyire szeretjük. Embertársaimat is csak annyira vihetem közelebb Isten ismeréséhez, amennyiben szeretem és amennyiben reája Isten szeretetét sugárzóm. Mindez Bodelschwinghnél a kereszt tövéből fakadt. A kereszt evangéliomának felragyogásáért voltak kedvesek és drágák néki ezek a theológiai hetek. Egyik alkalommal a liberális theológiának egy professzora elhozta növendékeit Béthelbe. Befejező látogatást tevén Bodel- scwinghnél így szólt: „Kedves lelkész úr! Milyen sok jót tesz ön a betegekkel. De miért tanúsít olyan visszautasító magatartást az én theológiai munkásságommal szemben?“ „Kedves professzor úr,” hangzott a válasz — a régi hit nélkül egy epileptikus beteget sem tudnék ápolni. „Nemcsak én, de ön sem.“ Ezeket a theológiai heteket minden két évben megismételték. Jelentőségük nem is a gyakoriságban, hanem a rendszerességben volt. Mit ér, ha valahol az első években kétszer is összejönnek és pár év múlva minden elalszik. Azt sem szabad feledni, hogy a bétheli theológiai hét résztvevőinek van alkalmuk közben is résztvenni igen komoly konferenciákon, A theológiai hét újabb igazolása annak a
