Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-02-22 / 8. szám

1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 61. likus Népiskola odaadja magát eszközül en­nek az idegen szellemnek. Lehet, hogy ez a magyar jövő zenéje. De az ilyen magyar jövőt nem az Evangélikus Népiskolának kel­lene internálnia. Az Országos Gyermekvédő Liga jöve­delmei annyira megcsappantak, hogy az év végén túlkiadás mutatkozott. Most, Neuge- bauer Vilmos halála után a kormány mi­niszteri biztost küldött ki a Liga ügyeinek vezetésére és a helyzet végleges tisztázására. A miniszteri biztos megállapításától függ, hogy a Ligát fenn lehet-c tartani a mai ke retek közt. — Ezzel a hírrel egyidejűleg ol­vasom a következő rémséget: Lisznyay Ká- rolvné 26 éves turkevei asszony gondozására egy 3 éves és egy 9 éves kis árvaleányt bíz­tak. Tavaly november 26-án este vacsora nélkül akarta lefektetni a két kisleányt. Le­fekvés előtt imádkoztalta a gyermekeket. A 3 éves Finta Mária imádkozás közben meg­akadt, mire Lisznyayné egy vastag szíjjal ütötte-verte a kislányt, aki a földre zuhant. Lisznyayné ezután össze-vissza rugdalta a kislány fejét, úgyhogy Finta Mária két nap múlva a fejsérülésekbe belehalt. Az újság azt írja, hogy Lisznyayné sokszor éreztette a gyermekekkel, hogy apátlan-anyátluu ár­vák, (akiknek eltartásáért csak csekély ne­velési költséget kap. A Liga anyagi nehéz­ségei, sok árvának szomorú sorsa, indítson bennünket árvaházaink fejlesztésére. Az ár­vaházak vezetői pedig tartsák az árvák iránti szent kötelességüknek, hogy lapjainkltan a: eddiginél nagyobb propagandái fejtsenek ki szeretetinfézménycink érdekében. Nincsen rendjén, hogy ezek az intézmények helyte­lenül alkalmazott szerénységből, vagy nem tudom milyen okból, szinte kerülik a nyil­vánosságot, s ezzel az árvák rot*ására lemon­danak arról, hogy jószívű adakozók segít­hessenek rajtuk. Itt igazán helyén való, hogy a világosság fényl jék s az emberek lássák a jócselekedeteket Ebenhaézer. »Uraim, le a kalapokkal!« Ezekkel a szavakkal vezette és mutatta be Szontagh Gusztáv közel száz évvel ezelőtt Jósikának Abafi című történelmi regé­nyét a Figyelmező hasábjain. Az egyházi élet e figyelőjének hasábjain nem egy történelmi regényről lesz most szó, hanem a regény érdekességével vete­kedő sok-sok kiváló történelmi műnek a szerzőjéről: D. Payr Sándor egyetemi professzorról; akit nem kell bemutatni, mert személyesen, vagy Írásaiból, munkái­ból ismernek e lap olvasói mindannyian. Legfeljebb elárulni felőle, amit aztán már nem mindenki tud. sőt sokan talán nem is akarnak elhinni: hogy Payr Sándor 70 éves. Hihetetlennek látszik; hiszen szel­lemi képességeinek olyan frisseségében és alkotó erejének olyan teljében van, mintha Dante Isteni Színjátékénak a kezdő szavaival szólva, most volna -az ember-élet útjának felén«. L.e tehát a kalapokkal! Mert a hivő Keresztyén csak levett kalappal beszélhet Istenével. Már pedig mi hálával tartozunk mindenek előtt is az Istennek azért, hogy öt nekünk adta, pátriárkái élettel és mel­lette tettrekész, ifjú lélekkel megajándékozta. De kalaplevételre késztet másfelől az a tisztelet is, mellyel személye és értékes egyházirodalmi munkás­sága iránt viseltetünk Ezt a tiszteletet teljes mértékűvé a szeretet fo­kozza, mellyel az párosul. A tanitványi szeretet és hála, mely mindnyájunk szivét eltölti, akik egy em­beröltőt meghaladó időn keresztül hallgatói vol­tunk. Payr Sándor sohasem állt hideg és elérhetet len magasságban a tanterem padsorai fölött. A sze­retet karja leért onnan a hallgatókhoz s a hallgatók szive felemelkedett a tanárhoz. Meghittebb, szeretet­tel teljesebb viszonyt alig lehet elképzelni is, mint amilyen volt közte és hallgatói között. De nemcsak volt, hanem van is. Mert ezt a szeretetet bizonyára mindegyik hallgatója kivitte magával az életbe; s most, amikor tudomást nyer és vesz a nevezetes év­fordulóról, imádságos lélekkel tekint felfelé és a hála érzésével gondol a soproni Csengeri-utcai házban nyugdíjba vonultán élő, de a nyugalmat még mindig nem ismerő, hanem a munka terhét hordozó »Sándor Bácsira«. Mert »Sándor Bácsi« volt ö nekünk mindenkor és marad is mindvégig. Payr Sándor egyénisége nem ismeri a hiúságot. Misem áll távolabb tőle. mint a kérkedés és büszkeség. De erre az elnevezésre, mi) a hallgatói ruháztak rá. büszke lehet s bizonyára csak erre az egyre büszke. Közismert szerénysége mellett bizonyosan hiszem és tudom, hogy az Ő sze­mében többet nyom, többet ér ez a bizalmas név a dicsőségnek homlokára font babérkoszorújánál. Mert ez a név a ragaszkodó szeretetnek és őszinte, szivbcli bizalomnak a spontán megnyilatkozása. »Sándor Bácsi«! Olyanféle melegség sugárzik e két szóból, mint a »Bem Apó«. Kossuth Apánk« ne­vekből. Néhaivaló Karsay Sándor püspökünk a hetvenen felüli éveket »kegyelmi éveknek« nevezte. Mi - Payr Sándor volt tanítványai és hallgatói a het- venév Ebenhaézerénél megállva arra kérjük a kegye­lem Istenét, hogy legyen kegyelmes a mi szereteti, kedves »Sándor Bácsink«-hoz s áldja meg még sok sok kegyelmi esztendővel! Kiss Samu Németország. Hamburgban 1931. elején új tu­dományos intézet alakult: Das Deutsche Bibelarchlir Feladata- a német biblia-fordítás kutatása. Egyelőre az intézet az 1200-1522. időszakra korlátozza vizs­gálódásait. D Dr. Menr/c Hermann az ismert bibliafordító, akinek fordítása 1926. óta több mint százezer példányban került forgalomba, február hó 7-én ülte meg 90-ik születésnapját. Németország­ban jelenleg 15 uak lelkész, egy vak theológiai ta nár és egy vak theológiai szemináriumi igazgató van.

Next

/
Thumbnails
Contents