Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-02-22 / 8. szám
1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 61. likus Népiskola odaadja magát eszközül ennek az idegen szellemnek. Lehet, hogy ez a magyar jövő zenéje. De az ilyen magyar jövőt nem az Evangélikus Népiskolának kellene internálnia. Az Országos Gyermekvédő Liga jövedelmei annyira megcsappantak, hogy az év végén túlkiadás mutatkozott. Most, Neuge- bauer Vilmos halála után a kormány miniszteri biztost küldött ki a Liga ügyeinek vezetésére és a helyzet végleges tisztázására. A miniszteri biztos megállapításától függ, hogy a Ligát fenn lehet-c tartani a mai ke retek közt. — Ezzel a hírrel egyidejűleg olvasom a következő rémséget: Lisznyay Ká- rolvné 26 éves turkevei asszony gondozására egy 3 éves és egy 9 éves kis árvaleányt bíztak. Tavaly november 26-án este vacsora nélkül akarta lefektetni a két kisleányt. Lefekvés előtt imádkoztalta a gyermekeket. A 3 éves Finta Mária imádkozás közben megakadt, mire Lisznyayné egy vastag szíjjal ütötte-verte a kislányt, aki a földre zuhant. Lisznyayné ezután össze-vissza rugdalta a kislány fejét, úgyhogy Finta Mária két nap múlva a fejsérülésekbe belehalt. Az újság azt írja, hogy Lisznyayné sokszor éreztette a gyermekekkel, hogy apátlan-anyátluu árvák, (akiknek eltartásáért csak csekély nevelési költséget kap. A Liga anyagi nehézségei, sok árvának szomorú sorsa, indítson bennünket árvaházaink fejlesztésére. Az árvaházak vezetői pedig tartsák az árvák iránti szent kötelességüknek, hogy lapjainkltan a: eddiginél nagyobb propagandái fejtsenek ki szeretetinfézménycink érdekében. Nincsen rendjén, hogy ezek az intézmények helytelenül alkalmazott szerénységből, vagy nem tudom milyen okból, szinte kerülik a nyilvánosságot, s ezzel az árvák rot*ására lemondanak arról, hogy jószívű adakozók segíthessenek rajtuk. Itt igazán helyén való, hogy a világosság fényl jék s az emberek lássák a jócselekedeteket Ebenhaézer. »Uraim, le a kalapokkal!« Ezekkel a szavakkal vezette és mutatta be Szontagh Gusztáv közel száz évvel ezelőtt Jósikának Abafi című történelmi regényét a Figyelmező hasábjain. Az egyházi élet e figyelőjének hasábjain nem egy történelmi regényről lesz most szó, hanem a regény érdekességével vetekedő sok-sok kiváló történelmi műnek a szerzőjéről: D. Payr Sándor egyetemi professzorról; akit nem kell bemutatni, mert személyesen, vagy Írásaiból, munkáiból ismernek e lap olvasói mindannyian. Legfeljebb elárulni felőle, amit aztán már nem mindenki tud. sőt sokan talán nem is akarnak elhinni: hogy Payr Sándor 70 éves. Hihetetlennek látszik; hiszen szellemi képességeinek olyan frisseségében és alkotó erejének olyan teljében van, mintha Dante Isteni Színjátékénak a kezdő szavaival szólva, most volna -az ember-élet útjának felén«. L.e tehát a kalapokkal! Mert a hivő Keresztyén csak levett kalappal beszélhet Istenével. Már pedig mi hálával tartozunk mindenek előtt is az Istennek azért, hogy öt nekünk adta, pátriárkái élettel és mellette tettrekész, ifjú lélekkel megajándékozta. De kalaplevételre késztet másfelől az a tisztelet is, mellyel személye és értékes egyházirodalmi munkássága iránt viseltetünk Ezt a tiszteletet teljes mértékűvé a szeretet fokozza, mellyel az párosul. A tanitványi szeretet és hála, mely mindnyájunk szivét eltölti, akik egy emberöltőt meghaladó időn keresztül hallgatói voltunk. Payr Sándor sohasem állt hideg és elérhetet len magasságban a tanterem padsorai fölött. A szeretet karja leért onnan a hallgatókhoz s a hallgatók szive felemelkedett a tanárhoz. Meghittebb, szeretettel teljesebb viszonyt alig lehet elképzelni is, mint amilyen volt közte és hallgatói között. De nemcsak volt, hanem van is. Mert ezt a szeretetet bizonyára mindegyik hallgatója kivitte magával az életbe; s most, amikor tudomást nyer és vesz a nevezetes évfordulóról, imádságos lélekkel tekint felfelé és a hála érzésével gondol a soproni Csengeri-utcai házban nyugdíjba vonultán élő, de a nyugalmat még mindig nem ismerő, hanem a munka terhét hordozó »Sándor Bácsira«. Mert »Sándor Bácsi« volt ö nekünk mindenkor és marad is mindvégig. Payr Sándor egyénisége nem ismeri a hiúságot. Misem áll távolabb tőle. mint a kérkedés és büszkeség. De erre az elnevezésre, mi) a hallgatói ruháztak rá. büszke lehet s bizonyára csak erre az egyre büszke. Közismert szerénysége mellett bizonyosan hiszem és tudom, hogy az Ő szemében többet nyom, többet ér ez a bizalmas név a dicsőségnek homlokára font babérkoszorújánál. Mert ez a név a ragaszkodó szeretetnek és őszinte, szivbcli bizalomnak a spontán megnyilatkozása. »Sándor Bácsi«! Olyanféle melegség sugárzik e két szóból, mint a »Bem Apó«. Kossuth Apánk« nevekből. Néhaivaló Karsay Sándor püspökünk a hetvenen felüli éveket »kegyelmi éveknek« nevezte. Mi - Payr Sándor volt tanítványai és hallgatói a het- venév Ebenhaézerénél megállva arra kérjük a kegyelem Istenét, hogy legyen kegyelmes a mi szereteti, kedves »Sándor Bácsink«-hoz s áldja meg még sok sok kegyelmi esztendővel! Kiss Samu Németország. Hamburgban 1931. elején új tudományos intézet alakult: Das Deutsche Bibelarchlir Feladata- a német biblia-fordítás kutatása. Egyelőre az intézet az 1200-1522. időszakra korlátozza vizsgálódásait. D Dr. Menr/c Hermann az ismert bibliafordító, akinek fordítása 1926. óta több mint százezer példányban került forgalomba, február hó 7-én ülte meg 90-ik születésnapját. Németországban jelenleg 15 uak lelkész, egy vak theológiai ta nár és egy vak theológiai szemináriumi igazgató van.
