Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-02-15 / 7. szám
1931. EVANOELIKUSOK LAPJA 53. tesz, vagy semmit sem müvei ott, ahol a róni. kath. egyház valamit cselekszik Éppen úgy gondolkodóba ejtő tény az is, hogy voltaképen mindenki, akinek szeretett halottja van, imádkozik a halottjáért, ha nem is szertartásszeríí imádság szavaival és formuláival. Kétségtelen, hogy a halottjának mindenki a legjobbat kívánja, s a szívnek ez a kívánsága tényleges imádság a vallásos, hívő embernél. S ha az ilyen forró és szívből jövő kívánságok nincsenek is benne az imádságos könyvekben, vagy az istentiszteleti rendtartásokban és az egyházi agendákban, ez nem jelenti azt. hogy ilyen imák nem hangzanak el és nem szállnak Isten trónja elé. A tény tehát az, hogy a halottakért szerte az egész világon, a református egyházban is, imádkoznak. Van-e értelme az ilyen imádságnak? Akik a halottakért való imádságot ellenzik, azok két érvet hoznak fel: 1. Isten kegyelmes és irgalmas, nincs szükség arra. hogy halottainkért, akiknek a sorsa most már végérvényesen Isten kezébe van letéve, a kegyelmes és irgalmas Istenhez könyörögjünk Világos azonban, hogy nemcsak a holtaknak a sorsa van Isten kezében, hanem éppen- úgy az élőké is. E szerint tehát annak sem volna értelme, hogy élőkért könyörögjünk Holott tudtommal azok. akik a holtakért való imádságot szükségtelennek mondják, ezzel még távolról sem akarják azt állítani, hogy az élőkért se könyörögjünk. Ez az első érv tehát csak akkor állná meg a helyét, ha a másokért való esedezést általában feleslegesnek. szükségtelennek tartanánk. Végső következményben az önmagunkért való imádkozásnak sem volna így értelme, s ezzel a Miatyánk hét kérése közül négy feleslegessé válna, hiszen Isten gondviseléséről, kegyelméről, szcretetéről, irgalmáról bizonyosak lehetünk. — 2. A második érv az, hogy a halott a halál pillanatában kivétetett az emberi hatások és nevelő eszközök alól s közvetlenül az Isten színe elé helyez- teték. Ezek a szavak körülbelül azt jelentik, hogy a halott irányában való minden kötelezettség alól felmentést nyertünk a halál pillanatában, az élők teendője a halottal csak az, hogy »tisztességesen és babonáskodás nélkül e eltemessük. Ámde a másokért való imádkozás éppen azt jelenti, hogy azt akarjuk Istennél elérni, hogy az emberi hatásokon és nevelő eszközökön túlmenőleg is közvetlenül nyúljon bele annak a sorsába, akiért imádkoznak; sőt lehet eset, amikor azt kérjük, hogy emberi hatásokkal és nevelő eszközökkel szemben érvényesítse hatalmát, szentségét, akaratát. kétségtelen, hogy esedezéseinkben nem csupán azt kérjük, hogy az Isten az emberi hatásokat és nevelő eszközöket alakítsa, irányítsa úgy, hogy azok kedvesünknek javára váljanak, hanem könyörgünk azért is, hogy Isten minden emberi közvetítés nélkül is munkálja annak a javát,’akiért imádkozunk. Ha betegünk van, nem csak azt kérjük, hogy az Isten a betegünket gyógyítsa meg akár orvos és orvosság útján, akár ezek nélkül. Az út és mód előírása a legtöbb esetben esze ágában sincs az imádkozónak. S hol van az megírva, hogy a halott a halál pillanatában kivétetett az emberi hatások és nevelő eszközök alól? Ha az emberi imádságnak lehet hatása az élőkre, miért iu in lehet hatása a holtakra? Ha az emberi imádság hatása megnyilvánulhat az élők nevelkedésében. miért ne nyilvánulhatna meg azoknak az életében is, akik itt meghaltak, de közvetlenül Isten színe elé helyeztettek bizonyára nem mint hullák, hanem mint élők? Honnan végj ük az alapot az ilyen kerek kinyilatkoztatásokhoz? Az egyház hiszi, vallja és tanítja a szentek egvességét. Mi ez az cgycsség, ez a communio sanctorum 9 Kikre vonatkozik? Csak földön élő hívők alkotják ezt az egy ességet? Vagy csak az örökkévalóságban üdvözöltek? Nem kcll-e a szentek egycssége alatt az élőknek és a holtaknak egvességét értenünk? S ha a szenteknek ez az egycssége megvan, akkor állíthatjuk-e azt. hogy a földön megholtakért való minden gondolat és ima hiábavaló9 S ha tényleg hiábavaló lenne, nem hiányoznék-e éppen a szenteknek egyességéből az, ami az emberek egvességét szentté teszi: az egymásért való imádkozás? Mi nem tudjuk, hogy az imádság miképen, miáltal, milyen úton lesz foganatos. Its éppen mert ezt nem tudjuk, azért nem szabad egykönnyen korlátozni az imádkozás tárgykörét. Alapjában véve milyen felesleges például azt kérni, hogy legyen meg Isten akarata, s mégis ezt kérjük a Miatyánk harmadik kérésében. Sőt azt kérjük, hogy az ö akarata legyen meg itt a földön úgy, mint a mennyben. Igazán különös dolog lenne, hacsak addig imádkoznánk másokért Istenhez, amíg azok emberi hatások és nevelő eszközök alatt vannak, és ezáltal abban a színben tüntetnénk fel a dolgot, mintha Istenre csak addig kellene appellálnunk,amíg az ember bclcronthat Isten szándékaiba, ellenben a halál pillanatától fogva már kihagyhatjuk embertársunkat az imádságainkból, meri hiszen közvetlenül Isten színe előtt van. Amipt már mondtam, ezt senki sem teszi meg. A halottjáról mindenki megemlékezik; hogy miért ép akkor ne emlékezzék meg róla, mikor Istennel beszélget (az ima Istennel való beszélgetés), ezt nem értem. Az Ágostai Hitvallás Védelme (Apológia^ azt mondja: »Tudjuk, hogy a régiek szólanák a holtakért való imádságról, amit mi
