Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-02-15 / 7. szám
1931. EVANQEUKUSOK LAPJA Ivet szeret. Kedve telik benne, ha mi, az ö bolondos, gyenge, botorkáló gyermekei örülünk annak, hogy segítünk neki! Pedig ö cselekszik általunk is mindent. Az ö sze- retete műveli a csodát bennünk és velünk. Gyönyörűségek vannak a Te jobbodon. Atyánk! Légy közel hozzánk, hogy közel legyünk Hozzád! Isten egészen más, mint mi*' Hát a nap egészen más mint a harmat, amiben ragyog; mint a bimbó, amit fakaszt: mint a szölőgerezd, amit érlel; mint az út, amelyet beragyog; mint a felhő, amit meg- aranvoz? >A te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké«. Jegyzetek. A munkanélküliség fokozatosan az egész világnak legégetőbb szociális problémája lesz. Oka a termelés és fogyasztás egyensúlyának felbillenése a termelésnek tökéletesítése miatt. Kevesebb ember többet tud termelni ma, mint pár éve. Kevesebb munkásra van szükség, de e miatt kevesebb ember jut keresethez is, kevesebb lesz a fogyasztó, ennek következtében válságba jut a termelés is. Megint kitűnik a »gazdagság csalárdsága«. A világ újból megcsalta azokat, akik benne bíztak. Töke és munka, munkaadók és munkások egyaránt függetleníteni akarták magukat Isten országánál; törvényeitől, sutba lökték a szerctetct, az istenfélelmet s az engedelmességet. Az eredmény egy olyan helyzet, amellyel szemben tanácstalanul állnak a szociológusok, a nem- zetgazdászok és az államférfiak. E világ bölcsesége bolondsággá lett. Az ember függetleníteni akarta magát Istentől, szemünk láttára fejlődött ki az a civilizáció, mely a mindenség középpontjába a jobbik esetben az embert, a rosszabbik esetben a világi gazdagságot helyezte. Ám az Isten nem adja másnak a dicsőségét és csúfot vallanak azok, akik önmaguk előtt, vagy néma bálványok előtt hajladoznak. A proletáriátus uralma Szovjetoroszországban odavezetett, hogy a régi rabszolgatartó államok mintájára dolgoztat erdeiben, fatelepein és tengeri kikötőiben. Hatalmának növelésére ugyanazokat az eszközöket alkalmazza, amelyek ellen állítólag sikra szállt. Éz a helyzet az egész világon a keresz- tyénségre tereli a figyelmet. A szekuláris civilizáció dögvésze a keresztyén népek köréből terjedt el a világra. Vájjon a kétezer éves keresztyénség ajándékozta-e ezt a nyomorúságot az emberiségnek? Vagy akadtak a keresztyénségben férfiak és nők, akik felemelték tiltakozó szavukat, mikor látták ezt a halálos utat, amelyet az emberiség jár? A keresztyénségnek vannak korunkban 51. vértanúi Oroszország otffa külmisszió mun- kamezein. Ezek készek voltak életükkel bizonyságot tenni arról, hogy nincsen senkiben másban üdvösség, mint egyedül a Jézus Krisztusban. De vannak-e olyan vértanuk is, akik meglátták a keresztyénség körén belül azokat a finomabb mérgeket, amelyek lassabban, de biztosabban ölnek, amelyek előkészítették a világháborút, pusztítottak a világháborúban és azóta is szabadon tombolnak a civilizált államokban, ezeknek mindenhatósága révén a családban, a nevelésben a művészetekben, a politikában, a társadalomban körülvéve azzal a pompával, glóriával és méltósággal, amelyet a hatalom tud adni az ö szolgáinak? Nem cmclhető-e az a vád a keresztyénség ellen, hogy tiltakozik, amikor a közvetett káros eredmények mutatkoznak, de tudatlannak és nem érdekeltnek tetteti magát, mikor a kutakat mérgezik meg? Az egyháznak feladata és kötelessége, hogy hirdesse Istennek akaratát és a Krisztusban megjelent üdvösséget. De ezzel velejár, hogy rettcnthetetlenül, saját világi érdekeinek feláldozásával is ostorozza a bűnt. az Isten ellen lázadást, akárhol mutatkozik az. Az egyháznak rá kell mutatnia a Krisz tusban megjeleni megtartó és üdvözítő kegyelemre, arra. hogy Krisztus mindenre elégséges, nélküle semmit sem cselekedhetünk, vele mindent megtehetünk; de nem szabad elmulasztania azt a kötelességét, hogy lerántsa a maszkot azoknak az arcáról, akik mondják: Uram, Uram, ám Istennek akaratát nem cselekszik. A Krisztus egyháza nem dughatja fejét a homokba, nem rejtheti a reábizott fényt a véka alá. nem burkolhatja felhőkbe a hegyen épült várost. Nem érheti be azzal a nagyon kényelmes és átlátszó kifogással, hogv az a nyomorúság, amelyben millió és millió ember él. világjelenség', olyan mini a földrengés vagy más elemi katasztrófa. Ez a vigasztalan állapot, amelybe egyre mélyebben belesodródunk, feihalmozott, felgyülemlett bűnöknek és pedig első sorban egyéni bűnöknek az összegeződése és eredménye. Elfordultunk Istentől, ellene szegültünk Istennek, megtiporjuk törvényét, megvetjük kegyelmét, semmibe vesszük ha- • rágjál. Egy orvosság van: Térjetek meg! Tartsatok bünbánatot! Bőjtóljetek és imádkozzatok ! Ezekben a gonosz időkben, ez elfajult és parázna nemzetség között az egyháznak fokozott erővel, teljes tisztaságában kell hirdetnie a Krisztus uralmát, a Krisztusban megjelent üdvösséget és életet. Követelnie kell az Isten országának törvényei iránt való engedelmességet. A proletárok bűnei mellett ne feledkezzék meg a hatalmasok.
