Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-02-15 / 7. szám

1931. EVANQEUKUSOK LAPJA Ivet szeret. Kedve telik benne, ha mi, az ö bolondos, gyenge, botorkáló gyermekei örü­lünk annak, hogy segítünk neki! Pedig ö cselekszik általunk is mindent. Az ö sze- retete műveli a csodát bennünk és velünk. Gyönyörűségek vannak a Te jobbodon. Atyánk! Légy közel hozzánk, hogy közel le­gyünk Hozzád! Isten egészen más, mint mi*' Hát a nap egészen más mint a harmat, ami­ben ragyog; mint a bimbó, amit fakaszt: mint a szölőgerezd, amit érlel; mint az út, amelyet beragyog; mint a felhő, amit meg- aranvoz? >A te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké«. Jegyzetek. A munkanélküliség fokozatosan az egész világnak legégetőbb szociális problé­mája lesz. Oka a termelés és fogyasztás egyensúlyának felbillenése a termelésnek tökéletesítése miatt. Kevesebb ember töb­bet tud termelni ma, mint pár éve. Kevesebb munkásra van szükség, de e miatt kevesebb ember jut keresethez is, kevesebb lesz a fogyasztó, ennek következtében válságba jut a termelés is. Megint kitűnik a »gazdagság csalárdsága«. A világ újból megcsalta azo­kat, akik benne bíztak. Töke és munka, munkaadók és munkások egyaránt függet­leníteni akarták magukat Isten országánál; törvényeitől, sutba lökték a szerctetct, az istenfélelmet s az engedelmességet. Az ered­mény egy olyan helyzet, amellyel szemben tanácstalanul állnak a szociológusok, a nem- zetgazdászok és az államférfiak. E világ bölcsesége bolondsággá lett. Az ember füg­getleníteni akarta magát Istentől, szemünk láttára fejlődött ki az a civilizáció, mely a mindenség középpontjába a jobbik esetben az embert, a rosszabbik esetben a világi gazdagságot helyezte. Ám az Isten nem adja másnak a dicsőségét és csúfot vallanak azok, akik önmaguk előtt, vagy néma bálványok előtt hajladoznak. A proletáriátus uralma Szovjetoroszországban odavezetett, hogy a régi rabszolgatartó államok mintájára dol­goztat erdeiben, fatelepein és tengeri kikö­tőiben. Hatalmának növelésére ugyanazokat az eszközöket alkalmazza, amelyek ellen ál­lítólag sikra szállt. Éz a helyzet az egész világon a keresz- tyénségre tereli a figyelmet. A szekuláris civilizáció dögvésze a keresztyén népek kö­réből terjedt el a világra. Vájjon a kétezer éves keresztyénség ajándékozta-e ezt a nyo­morúságot az emberiségnek? Vagy akadtak a keresztyénségben férfiak és nők, akik fel­emelték tiltakozó szavukat, mikor látták ezt a halálos utat, amelyet az emberiség jár? A keresztyénségnek vannak korunkban 51. vértanúi Oroszország otffa külmisszió mun- kamezein. Ezek készek voltak életükkel bi­zonyságot tenni arról, hogy nincsen senki­ben másban üdvösség, mint egyedül a Jé­zus Krisztusban. De vannak-e olyan vér­tanuk is, akik meglátták a keresztyénség körén belül azokat a finomabb mérgeket, amelyek lassabban, de biztosabban ölnek, amelyek előkészítették a világháborút, pusz­títottak a világháborúban és azóta is sza­badon tombolnak a civilizált államokban, ezeknek mindenhatósága révén a családban, a nevelésben a művészetekben, a politiká­ban, a társadalomban körülvéve azzal a pompával, glóriával és méltósággal, amelyet a hatalom tud adni az ö szolgáinak? Nem cmclhető-e az a vád a keresztyénség ellen, hogy tiltakozik, amikor a közvetett káros eredmények mutatkoznak, de tudatlannak és nem érdekeltnek tetteti magát, mikor a kutakat mérgezik meg? Az egyháznak feladata és kötelessége, hogy hirdesse Istennek akaratát és a Krisz­tusban megjelent üdvösséget. De ezzel vele­jár, hogy rettcnthetetlenül, saját világi ér­dekeinek feláldozásával is ostorozza a bűnt. az Isten ellen lázadást, akárhol mutatkozik az. Az egyháznak rá kell mutatnia a Krisz tusban megjeleni megtartó és üdvözítő ke­gyelemre, arra. hogy Krisztus mindenre elégséges, nélküle semmit sem cselekedhe­tünk, vele mindent megtehetünk; de nem szabad elmulasztania azt a kötelességét, hogy lerántsa a maszkot azoknak az arcá­ról, akik mondják: Uram, Uram, ám Is­tennek akaratát nem cselekszik. A Krisztus egyháza nem dughatja fejét a homokba, nem rejtheti a reábizott fényt a véka alá. nem burkolhatja felhőkbe a hegyen épült várost. Nem érheti be azzal a nagyon ké­nyelmes és átlátszó kifogással, hogv az a nyomorúság, amelyben millió és millió em­ber él. világjelenség', olyan mini a föld­rengés vagy más elemi katasztrófa. Ez a vigasztalan állapot, amelybe egyre mélyeb­ben belesodródunk, feihalmozott, felgyü­lemlett bűnöknek és pedig első sorban egyéni bűnöknek az összegeződése és ered­ménye. Elfordultunk Istentől, ellene sze­gültünk Istennek, megtiporjuk törvényét, megvetjük kegyelmét, semmibe vesszük ha- • rágjál. Egy orvosság van: Térjetek meg! Tartsatok bünbánatot! Bőjtóljetek és imád­kozzatok ! Ezekben a gonosz időkben, ez elfajult és parázna nemzetség között az egyháznak fokozott erővel, teljes tisztaságában kell hir­detnie a Krisztus uralmát, a Krisztusban megjelent üdvösséget és életet. Követelnie kell az Isten országának törvényei iránt való engedelmességet. A proletárok bűnei mellett ne feledkezzék meg a hatalmasok.

Next

/
Thumbnails
Contents