Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-02-15 / 7. szám
JtVlL éTtolyaal. 1931. február 15. EVANGÉLIKUSOK Szarfceszttsii is llidóhlvital: LESEIT (Mosta ■.) Itaill: I LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpiaztiri cstkkszinla: 1290. Alapítstti: OR. R1FFIV SlIDOR pisáik. Sierkeeiieeeri lelátói NÉMETH KÁROLT npitM. Meglelenik halanként siiszar, vasárnap. Eltüzelést ir: Egész évre 6 P. 41 Ilik léiéire 3 P 20 Ilik oetredém 1P. 60 Ilik En szén 16 üli Hirdetési árak aitoeavezás szériát. Uralkodjatok ! „Szaporodjatok óa sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajsátok birodalmatok ala; és uralkodjatok a tenger báláin és a földön csuszö-mászó mindenféle állatokon P* I Mózes 1, 28. A Biblia első fejezete nyomatékosan juttatja kifejezésre, hogy a teremtő Istennek akaratából az ember egészen különleges helyzetet foglal el a teremtett világban. Az ember Isten képére van teremtve, rendeltetése az, hogy uralkodjék. Isten megáldotta az állatokat is, amiről az embernek sohasem volna szabad megfeledkezni. De amikor az embert megáldja, cgyuttal uralkodásra is rendeli. Ebből következik, hogy az embernek juttatott áldás több. mint az, amivel az állatokat megáldotta. Nevezetesen közöl az emberrel olyan szellemi és lelki erüket, amelyek egyfelől külön helyet biztosítanak neki a világban, másfelől pedig a többi teremtményekhez való viszonyát nem csupán a testi, vagy az értelmi erőnek a szupremáciája alapján, hanem erkölcsi és szellemi erők és értékek alapján szabályozza az uralkodásban. Az az uralom, amelyet az ember csak testi vagy értelmi erőire támaszkodva gyakorol a világban, az erkölcsnek és a szellemnek félretolásával. meghamisítása az isteni akaratnak és célgondolatnak s egyultal a teremtés összhangjának a megbontását is jelenti, amiből következik, hogy az ember bűne tényleg az egész teremtett világot megnyomorítja és arra kényszeríti, hogy sóhajtozva és sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését, akik uralmukat, szabadságukat Isten akarata szerint gyakorolják. A tudomány sokszor kétségbe vonja az embernek ezt a különleges helyzetét. Elismeri, hogy az ember a lét skáláján magasabbra emelkedett, mint a többi élők, de nem ismeri el azl, hogy ez a magasabbra jutás olyan okokra volna visszavezethető, amelyek az emberen kívül nem volnának megtalálhatók a természet világában. Az ember nem választható külön azoktól a törvényektől és folyamatoktól, amelyek egyébként is érvényesülnek és mutatkoznak a világmindenségben. Ez*el szemben a Biblia azt tanítja, hogy az ember egészen különleges viszonyban áll a világhoz azért, mert különleges viszonyban áll Istenhez. Az ember uralmának jogosultságát a természettudomány nem kutatta; a tudomány-, amely a hittől elszakadt, nem törődött azzal, hogy annak az uralomnak van-e erkölcsi alapja s ezzel az életre az amoralitásnak, az erkölcsnélküli- ségnek mértékét alkalmazta. S ezzel önmaga felett mondott Ítéletet, mert az ember világában az erkölcsi és a szellemi értékek, mértékek kétségtelenül megvannak s elutasítha- tatlanul jelentkeznek. Az isteni áldásnak, az isteni parancsnak alapján uralkodik az ember a világban. Az ember uralmának gyökerénél nem a létért való küzdelemben kifejlődött erők és tehetségek találhatók, hanem ezek az erők és tehetségek azért vannak meg az emberben, mert az Isten azzal a rendeltetéssel teremtette meg, hogy uralkodjék. Nem erőszak jogán, nem ököljogon, nem a ravaszság jogán, nem is azért uralkodik az ember a világban, mintha az uralmat Isten nélkül kaparintotta volna magához, vagy valamely »alkotmánycsiny útján szerezte volna meg. Isten rendelte úgy. S ha az ember úgy viselkedik. mintha más úton-módon jutót! volna uralomhoz, mintha senkinek nem tartoznék felelősséggel, mintha egy magasabb akarat és törvény nem szabályozná az ő uralmát, akkor valóban lázadó és bűnös, akkor uralkodásából csak mérhetetlen nyomorúság származik. Az uralkodásnak lényegét legtökéletesebben fejezte ki a mi Urunk úgy életében, mint tanításában, mikor azt mondta: Én olyan vagyok köztetek, mint aki szolgál; továbbá: aki tiköztetek első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája. Az uralom ugyan azért is adatott az embernek, hogy testi szükségleteit kielégítse a világban és a világból, de nem csupán ezért. Az ember uralkodásának egyik fontos célja az is, hogy a szépséget, örömöt és békességet növelje a világban: Az én örömömet adom néktek; az én békességemet hagyom néktek. Az uralkodásra teremtett embernek kötelessége azon dolgozni, hogy a világban egyre több legyen a szépség, a jóság és az igazság. Ezt követeli tőle az uralmának alapiául szolgáló isteni akarat, parancs és áldás.
