Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-12-06 / 43. szám
338. evangélikusok lapja dikációjárói sem szabad megfeledkeznie. Egyházunk szeretetmunkára eddig viszonylag sem volt úgy berendezkedve, mint más országbeli evangélikus egyházak. Nem vád ez, mert mi meg a tanítás terén excellálunk másokkal való ösz- szehasonlításban. Azonban ma az egyházi munka függvényéből annak lényegi tartozékává kell tennünk a szere te tmunkát. Ezt értem a helyzettel való számolás alatt. A lelki válságnak nem egyedüli oka.^ szociális nyomor, bár kétségtelen, hogy hathátós előmozdítója, A főok az, hogy lázas munkában vannak az idegen világnézetek, amelyek sokszor köimyebben férkőznek népünk leikéhez, mint az egyház. Ha az evangéliummal a templomban maradunk, sokkal előnyösebb helyzetbe kerülnek azok az irányzatok, szolgálatukba állítva a rádió országhatárokat nem ismerő hullámait, a mozgóképszínházak vásznát, a nyomtatott betűt, a nyílt és titkos propaganda minden eszközét. Számoljunk a helyzettel és vigyük ki a templomból az evangéliumot azoknak, akik nem jönnek be érte. Az általános helyzet érthetőleg nyugtalanná, idegessé teszi az embereket. Ez is olyan adottság, amelyet úgy kell vennünk, amint van. Teljes egyértelműséget létrehozni és jenntartaní a kedélyek mai, izgatott állapotában nehezebb, mint nyugodt időkben volt. Nem is az kell, hogy az agyak egyet gondoljanak, hiszen a különböző vélemények egybevetése hozza meg a kérdések legjobb megoldását. De nélkülözhetetlen a szívek harmonikus összedobbanása. Ezért ki kell kapcsolni az egyház életéből fent is, lent is mindent, ami az egymás iránti bizalmatlanságot táplálja és gyújtóanyagot képez. Azután jóhiszeműséget kell egymásról kölcsönösen feltételeznünk és minden jó gondolatot, bárkinek az agya termelte is ki azt, fel kell használnunk az egyház javára. Számoljunk az adott helyzettel annak tudatában, hogy egyházunk csak úgy állhat meg, ha áldozatok árán is fenn tudjuk tartani belső békéjét és egyesült erővel együtt építjük azt. Az egész világra kiterjedő, gazdasági válság nem hagyta érintetlenül a magyar államot sem, sőt azt különleges helyzetében különösen nehéz viszonyok közé sodorta. Az állam ma létfenntartása érdekében az egész vonalon szinte kíméletlenül redukálni kényszerül. Az állam takarékossága egyházunkat is rendkívül súlyosan érinti. Pillanatnyilag nincs mit tennünk. Ebbe, — anélkül, hogy joglemondást követnénk el — jobb idők eljövetelében bizva, bele kell törődnünk. Számoljunk tehát az adott helyzettel és egyházunkon belül is alkalmazzuk mindazokat a takarékossági intézkedéseket, amelyeket az paran- csolólag megkövetel. A költségvetés-tervezetben a takarékosság szempontjai már messzemenőleg érvényesültek. A Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés lesz hivatva eldönteni, hogy alkotmányos berendezkedésünk jelenlegi keretei között az 1931. idők intőjelére való figyelemmel milyen esetleges további megtakarításokat tart még keresztül- vihetőnek és keresztülviendőnek, illetve milyen lépéseket megteendőknek. III. Utolsónak hagytam azt a teendőt, amely egyházunk hivatásából fol’jtóan a legfontosabb, és amelyre a jelen idők is különös hangsúllyal figyelmeztetnek és köteleznek. Amikor megmozdul alattunk a föld, romba- dől, inog, bizonytalanná válik minden, amit eddig elpusztíthatatlannak, szilárdnak, biztosnak tartottak, akkor oda kell állnia az evangélikus egyháznak a fejvesztett, kétségbeesett emberek elé, fel kell mutatnia az örök változatlanság birodalmára, az égre és rá kell eszméltetnie az embereket arra, hogy van itt a földön is valami, ami változatlan, örök értéket reprezentál: a hit. Ha valamikor, most különösen óvakodnia kell az egyháznak attól, hogy világi dolgok eltereljék az örökkévalók szolgálatától. Ez a legalkalmatlanabbnak látszó idő volta- kép a legalkalmasabb arra, hogy az evangéliumot hirdessük, hogy az evangéliumnak híveket szerezzünk. A határozott cél felé haladó hajó a szelek járása szerint igazítja vitorláit és még az ellenszelet is szolgálatába kényszeríti, hogy vigye, ragadja háborgó hullámok hátán kitűzött célja felé. Itt a főteendő. Ilyen hajó legyen egyházunk. Mi pedig legyünk, aszerint, hogy a Gondviselés kit milyen helyre állított, annak méltó kormányosai és legénysége. S már is útban van a világ a történelem egy a mainál szebb korszakának nagyobb biztonságot, állandóbb boldogságot ígérő partjai felé. Ezt kívánva, üdvözlöm hitrokoni szeretettel a Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés tagjait és az 1931. évi egyetemes közgyűlést Isten nevében megnyitottnak nyilvánítom. A Krisztus szerint való társadalom. Irta: Kagaum T. (Folytatás és vége.) Kórházakat legelőször a második században találunk. Gyönyörű szeretetmozgalom volt ez. A második század végén fellép Antonius s a tanítványai a harmadik században elindultak keletnek és befolyásuk elért Japánig, Kobo Daisi szünkretizmusában, aki Kínában léte alatt átvett egyes elemeket a bramániz- musból, a budhizmusból, a manicheizmusból és a ke- resztyénségből. Ismeretes, hogy a keresztyénség valamikor Kínának államvallása volt. Kobo Daisi fővá- rosában, az Oszaka közelében fekvő Kojaszanban a papok elismerik, hogy az általuk tanított teremtés- történet a keresztyénségből van véve. De az a kérész tyénség, amelyik Kínába eljutott, tisztára individua- lisztikus miszticizmus volt, a társadalomban nem hozia létre a szociális szeretetet s éppen azért nem tudta
