Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-12-06 / 43. szám

1931.

EVANQEUKUSOK LAPJA

339.

magát befészkelni a keleti népeknél. Kínában kipusztult s mint kifejezett mozgalom sohasem jutott ei Japánig.

Időközben Antoniusnak néhány tanítványa nyugatnak indult s ezek erőteljesebb evangéliomot hirdettek, amelyben volt valóságos szeretetmunka is Megindították a missziói mozgalmakat, amilyen volt Szent Mártoné Franciaországban, Szent Patriké Írországban, Szent Bonifáciuszé NémetorsTágb. n és Sz.nt Györgyé Angliában. E védő szentek mindegyikének mozgalmában volt szociális elem. Misztic'zmusukkal együtt a szeretetet is bevitték az emberi társadalomba, emelve ezeknek a fiatal, emelkedőben levő fajoknak a nemzeti kultúrnivóját.

Az egyházak életéből manapság hiányzik az ima és a cselekedet; csupán tanítanak. Faluhelyeken mi keresztyének hívjuk az embereket, hogy higyjenek Jézusban, keresztelkedjenek meg s elfelejtjük felkínálni nekik a keresztyén szeretetet, amire olyan égető szükségük volna. Ugyanannak a tévedésnek az áldozatai vagyunk, mint a negyedik század kereiztvén- sége, amelyik tanvitákban tékozolta el e-ejét. A tan sohasem fogja egyesíteni az egyházat. Methodisták baptisták, kvékerek, episzkopálíánusok ezen az úton sohasem találkoznak. Ellenben wesleyánusok, Kálvinisták, anabaptisták s nem tudom kik. valamennyien egyesülhetnek a szeretetten. Szeretet az alapvető elv. Ez az igazi fundamentalizmus.

Krisztus Hegyi Beszéde nem húzott volna keres/ tyén barázdát a történelemben. Főleg Krisztus keresztfája művelte ezt. Nem a Krisztus tanítása egyedül* hanem egész szeretetmunkája. Ezt Pál apostol fedezte fel s tényleg. Krisztus megfeszítése után. o tizenkét tanítvány kezdett rájönni arra. hogy Krisztus halálában a prófécia teljesült be.

Krisztus megmondta tanítványainak, hogy néki meg kell halnia a keresztfán. A tanítványok ellent- álltak ennek a gondolatnak: elvetették mindannyiszor, valahányszor Krisztus elibük tárta és egyre azon vitatkoztak, hogy melyiküknek milyen szerepe lesz az elkövetkezendő felkelésben és abban a forradalmi Királyságban, amelyet várakozásuk szerint Krisztus a közel jövőben meg fog alapítani. Krisztus világosan megmondta nekik, hogy erre ne számítsanak; de a tanítványok nagyravágyása olyan erős volt. hogy nem tudták követni Krisztust.

Az utolsó vacsorán, mikor Krisztus legünnepélyesebb és legdrágább igéjét adta, »ez az újszövetség vére*, a tanítványok még mindig azon vitatkoztak, hogy ki lesz az új kabinetben a miniszterelnök. Krisztus azt mondta, hogy a Szentlélek később megtanítja őket. Péternek azt mondta, hogy a Sátán kikérte, hogy megrostálja, de »én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited«.

János apostol bemutatja, hogy miként zárult le a helyzet Krisztus körül. A tizedik fejezet végén »ismét meg akarák őt fogni«. És maga az a tény, hogy »sokan ménének őhozzá« mert hittek benne amiatt, amiket Keresztelő János mondott felőle, siettette a szanhedrin döntését, amelynek következtében Jézus visszavonult Efraimba. A zsidók kikurrentáltatták, hogy ahol rátalálnak fogják el s Judás, aki nem győzte bevárni a forradalom kitörését, elárulta.

Krisztus tudata egy pillanatra sem homályosult el. A tanítványok mindig siker-Krisztusra gondoltak, de Krisztus tudata egészen világos volt, hogy a célt kudarc árán kell elérni! Attól az időtől fogva, amikor Keresztelő János a Jordán mellett azt mondta: »Ime ez az Istennek ama báránya!« Krisztus tudta, hogy szükséges megáldoztatnia. A tanítványok ezt nem értették meg. A modern ember sem érti meg. Ez a világmindenségnek alapvető elve.

Némelyek azt állítják, hogy kétféle keresztyénség van. Pálnak a keresztyénség.} és Jézusnak a keresz- tyénsege. Ezek a tudósok az utóbbit, a páli kérész- tyénséget elvetik a józusi keresztyénség javára. Har- nack azt mondja, hogy Jézus azt tanította, hogy Isten atya, az emberek testvérek, mig a Pál-féle keresztyénség Krisztus-idolatria és lelki rabszolgaságra vezet. Ez volt a tizenkilencedik század kedvenc divatja s fiatalok még ma is szeretnek azzal büszkélkedni, hogy ellenszenves nekik a Pál-féle interpretáció.

Ha ezeknek igazuk volna, akkor Krisztus halálának nincs értelme, ahogyan maga Pál is írja a Rómaiakhoz intézett levél tizenötödik fejezetében. Hogy a keresztyénség évszázadokon keresztül fennmaradhatott, 8nnak oka az, hogy Krisztus valósággal vérét ontotta. Isten annyira szerette az embereket, hogy meghalt értük. Ez Pálnak a felfedezése: a véres szeredet. Nincs elsődleges vagy másodlagos keresztyénség! Krisztus keresztyénségét és Pál keresztyénségét nem lehet elválasztani. A kettő elejétől végig egy. A szeretet örök. A jövendömondások eltöröltethetnek, az ismeret megszűnhet, de a szeretet örökkévaló. A keresztfán megnyilvánult szeretet mindörökre új. Ez az örök újszövetség A marxizmus nem új, de a keresztyénség új! Krisztus a szerető vőlegény, az egyház a Krisztus szeretett menyasszonya: ez az élő újszövetség.

Egyetemes közgyűlés, 1931. nov. 27.

A közgyűlés előtti napon, november 26-án. előértekezlet volt Dr. Zelenka Lajos tiszakerü- leti felügyelő és D. Geduly Henrik püspök elnöklete alatt. Az előértekezlet után, 6 órakor, a Deák-téri templomban a közgyűlést megnyitó istentisztelet; Dr, Dómján Elek esperes, az egyetemes számvevőszék egyházi elnöke hirdette az igét, Zalánfy Aladár főorgonás, a Zeneművészeti Főiskola tanára orgonáit, a ..Lutheránia“ 60 tagú vegyeskara Králik Jenő karnagy, leánykollé- giumi tanár vezénylete alatt Homilius Motettáját adta elő.

Az egyetemes közgyűlés november 27-én d. e. féltízkor vette kezdetét a leánykollégium dísztermében. D. Geduly Lajos püspök, egyetemes egyházi elnök imája után D. Báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő nyitotta meg a közgyűlést; a megnyitó beszéd teljes szövegét lapunk vezető helyén találja az olvasó.

A közgyűlés szabályszerű megalakulása és