Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-11-08 / 39. szám
1931. EVANQELIKUSOK LAPJA 309. hogy IX. Pius utóda, a sokat magasztalt s általa is igén nagyrabecsült XIII. Leo pápa előtt tisztelegjen, nála vigasztalást keressen. 1903-ban június végén titokban elment Rómába, egy szerényebb fogadóba szállt és kihallgatásra jelentkezett. De szörnyű csalódás érte. XIII. Leo a császárnét nem fogadta, mert 27 év előtt meglátogatta a Quirinálban nem is az olasz királyt, hanem csak Umberto trónörököst és ennek nejét, Margeritát. Nagy bűn volt ez akkor a pápaság szemében. Minden érdemét feledték. Igazi kanosszai útja volt ez Eugenia császárnénak. Maurice Paleologue, a francia akadémia tagja, mondja ezt el »Eugenia császárné vallomásai* cimű müvében. A francia tudóst és politikust Eugenia 1903- ban Párizsban a Hotel Continentálban fogadta s nagy őszinteséggel, mint nagy titkot beszélte el neki római megaláztatásának történetét. Csak azt engedte meg. hogy Loubet elnökkel és Delcassé külügyminiszterrel közölje okulásul és Rómának jellemzésére. 1903-ban ugyanis a francia kultúrharc folyamán nagy feszültség volt a Vatikán és Franciaország között. Loubet elnök Viktor Emánuel olasz királyt készült meglátogatni Rómában a Quirinálban, de a Vatikán tiltakozott ez ellen. XIII. Leo, ki már közel állott a sírjához, 1903. július 20. amely napokban Eugenia Paleologueot fogadta, már meg is halt. Tehát kevéssel a halála előtt volt ily kérlelhetlen és hálátlan egy császárné, a pápaság hü szolgálóleánya iránt. •* Paleologue munkája Színi Gyula fordításában a Pesti Hírlap 1928. évfolyamában is (aug. 12.) megjelent. Ebből közlünk néhány egyháztörténelmileg is érdekes adatot. Eugenia 1903. június végén titokban érkezett meg Rómába. Egy igen szerény hotelben szállt meg s innen kért kihallgatást a pápától. Egy francia bíboros (Matt- hieu) hozta meg a választ: — A Szent Atya végtelenül sajnálja, de nem fogadhatja Felségedet. — És miért nem? Talán rosszabbúl van? — Nem. Sőt azt hiszem jobban van. Azért nem fogadhatja Felséges Asszonyomat, mert 1876. átlépte a Quirinál küszöbét, hogy meglátogassa Umberto herceget és Margerita hercegnőt. Minden katholikus uralkodó, aki átlépi a Quirinál küszöbét, örökre ki van zárva a Vatikánból. Erre kitört a császárnéból a harag: — Megtiltják a Vatikánba való belépést nekem... nekem! Azok után, amit a császár és én tettünk a Szent Szék érdekében! XIII. Leo talán nem tudja, hogy IX. Pius keresztapja volt a fiamnak? Mondja meg a pápának nevemben, hogy tiltakozom e határozat ellen és kérem, hogy ezt a tilalmat vonja vissza. De a bíboros hajthatatlannak látszott. — Nem, Felséges Asszonyom, a Szent Atya határozata megmásíthatlan és meghagyta, hogy ezt mint visszavonhatatlant notifikáljam önnél. — Azt a látogatásomat fiammal együtt tettem a Quirinálban huszonhét évvel ezelőtt... Vallja meg Eminenciád, hogy ha hibát követtem el, ez megbocsátható volt. Annyi szerencsétlenség után, amely engem ért, nincs-e jogcímem a pápa elnézésére? — A Szent Atyának, feleié a bíboros, súlyos és aktuális okai vannak, hogy hajthatatlan legyen Felséged óhajával szemben. Még is hatalmazott, hogy ezt közöljem önnel. Mi tudjuk, hogy III. Viktor Em- mánuel nemsokára Párizsba utazik és a francia köztársaság elnöke viszonozni fogja ezt a látogatást Rómában. A Szent Atya tűrhetetlen sértésnek fogja tekinteni Loubet úr látogatását a Quirinálban és nem fogja Loubet urat fogadni. Épp ezért nem tűri meg a látszatát sem oly precedensnek, amelyet szembeszögezhetnének vele. — Eszerint tehát biztosan meglesz a szakítás Franciaország és a Szent Szék között? Úgy van, Felséges Asszonyom, ez szakítás lesz. A császárné végül még szemére vetette a bíborosnak, hogy a pápa megtagadja a francia nemzet fejének a Vatikánba való belépést, de ugyanakkor habozás nélkül fogad oly eretnek uralkodókat, mint az angol király és a német császár. A bíboros azzal távozott, hogy a pápa határozata visszavonhatatlan. A beszélgetés további folyamán Paleologue azon megjegyzésére, hogy a római kérdés oly nyomasztóan nehezedett III. Napoleon uralkodására, Eugenia császárné ezt felelte: — Bármit mondtak is rólam, én sohasem voltam klerikális. Hivő vagyok lényem legmélyebb gyökeréig. Szellemem annyira át van itatva katholicizmussal. hogy más nem is lehetnék, mint katholikus. De ha vari is erős érzékem az egyház ritusához és pompájához, azért még nem vagyok bigott. Vallásos vagyok és ez különbség. Még nyomósabb okokból klerikális sem vagyok, ha ön is azt érti klerikálizmus alatt, amit én: a papság visszaélésszerű befolyását a politikára Egyébként voltak-e papok az én környezetemben? Egyetlen egy sem. Csak szellemi épülésem vagy vigasztalásom kedvéért kerestem fel a papokat, még pedig az. imádkozó hely szentélyében. Soha az én időmben nem lehetett látni a Tuileriákban a papi reverendáknak azt az örökös jövésmenését, mint például X. Károly idején. Az én időmben nem volt klerikálizmus a Tuileriákban. — Felséged visszautasítja az ultramontánizmus vádját is? — kérdi Paleologue. — Nem voltam ultramontán. De itt is meg kell állapítani, mi az ultramontánizmus. S a császárné ezután kifejté, hogy a pápának, aki »Isten földi helytartója«, szüksége van territoriális hatalomra; világ* hatalom nélkül az egyház katholikus koncepciója nem lehet tökéletes stb. A megalázott Eugenia még azt sem engedte meg, hogy az egyházi állam miatt hiúsult volna meg az olasz és osztrák szövetség. Szerinte csak az augusztus 6-iki kettős csatavesztés miatt vonult vissza (párolgott el rögtön) Olaszország és Ausztria. De Paleologue korábbra teszi a döntő dátumot s ő is azt vallja, hogy III. Napoleon a kettős szövetség megkötését alárendelte a pápa hatalmi érdekének és ez lett végzetes. Paleologue müvének egyháztörténeti jelentősége is van. Eugenia császárné bizalmas vallomása sok érdekes vonást szolgáltat a pápaság lelki arculatához, hogy Krisztus alázatos szolgáját vagy a római Cézárok örökösét lássuk-e benne. Ma, Mussolini idejében már XIII. Leo is másként cselekednék. Ma már szabad