Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-11-08 / 39. szám
308. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. birodalomnak polgára, mely birodalom soha el nem pusztul, s melynek polgárjogát senki el nem rabolhatja tőle. Luther Márton e szavaival ,»Kincsünk, életünk, nőnk és gyermekünk mind elve- hetik, mit ér ez ő nekik, miénk a menny örökre", ott áll a keresztyén bölcseség magaslatán, mely nem fagyos, kopár hegyorom, hanem az éltető örök nap sugarától áthevített, a szeretet virágaival himes bérctető, melyről lenézünk az alattunk elterülő küzdő, vergődő világra. De a keresztyén bölcseség e magasságból azután le is száll a mindennapi élet kis dolgaihoz, ezeket is beállítván a mennyei világításba. így Pál apostol a mennyei bölcseség egyik legnagyobb fia hányszor lep meg bennünket finom tapintatával, mely- lyel e világ ügyeit kezeli, mellyel szembeszáll e világ hatalmasaival, tartózkodva úgy a hozzá méltatlan hízelgéstől, mint a tiszteletlen, kihívó dactól, vagy csodálatba ejt bátorságával és lélekjelenlétével, a legnagyobb életveszélyben is, mikor a tomboló tengeri viharban a viharedzett tengerészek kétségbeesésével szemben ő az egyetlen, aki el nem veszti fejét a végső veszélyben forgó hajón. És mit látunk ma? Hányszor találunk egyszerű tanulatlan embereket, kik azonban az Isten országának nagy gondolatvilágában élve, emberek és életviszonyok megítélésében oly értelmesség- ről, cselekvésükben oly biztosságról, kényes helyzetekben oly okos tapintatról tesznek tanúságot, hogy önkéntelenül azt kérdezzük, honnan veszik e bölcseséget? Ha azért, mert nem häj- hásszák mindenben, csak a saját hasznukat, a tág lelkiísmeretüek szemében nem egyszer, balgáknak tűnnek is fel, hadd nézze őket az Isten és örökkévalóságot tagadó korlátoltság bolondoknak, mintahogy az iszapban habzsoló kövér kacsa fejét rázza a nap felé szálló sas dőreségén, mégiscsak ők a bölcseség fiai, kik harmonikus lelki egységben és egyensúlyban Istentől vett böl- cseségben diadalmasan állanak e világ förgetegében. Ki hát a bölcs? Két útat tesz meg a bölcseség, elhagyja először a láthatót és mulandót felemelkedve a láthatatlan világba, melyet Krisztus tárt fel előttünk s mint Isten országát e földre hozott, polgárjogot nyer ez országban, elfogadván annak törvényeit és igazait. De azután leszáll e láthatatlan világ magasságából és az Isten országának megingathatatlan támpontjából szembeszáll a világgal és legyőzi e világot, helyes mértéket, tapintatot és biztonságot nyervén a föld dolgainak megítéléséhez az Isten országának törvényeiben. A balga e világ rabszolgája, a bölcs ura e világnak; a balgának nincs örökkévalósága, ezért ideje sincsen, a bölcsnek mindig van ideje, mert övé az örökkévalóság. És a bölcseség mindenkinek hozzáférhető, megnyitja csarnokát a lángésznek és a tehetség nélkül szükölködőnek, műveltnek és műveletlennek, tudósnak és munkásnak, férfinak és nőnek, öregnek és ifjúnak. Mind-mind hivatalosak e bölcseség terített asztalához. Szolgái ma is járják az útakat és hívják a vendégeket: ,,Jertek egyetek az én kenyeremből és igyatok az én boromból." Nem csalóka délibáb, játszi káprázat, de az Isten szava gránitnál szilárdabb, pároszi márványnál ragyogóbb oszlopain nyugvó erős vár, — mely kitárja előttünk érckapuit, az egyetlen igaz bölcseség palotája a Krisztus országa. Itt nagyobb bölcseség lakozik, mint Szókratész, Plátó vagy Arisztotelésznél, vagy a világ minden bölcseinél, mert itt uralkodik és ajándékozza el magát a benne hívőknek szüntelen az, aki minden bölcseség kútfeje. Dr. Beyer János. Eugénia császárné kannsszai ntja. — Egyháziörténeti adatok Paleologue M. müvéből. Mielőtt III. Napoleon a háborút a porosz királynak 1870. megüzente volna, Ausztria és Olaszország szövetségét kereste. Egyik miniszterének maga mondta- »Háborút csak akkor csinálok, ha a kezem tele lesz szövetségi szerződésekkel.« Ebből a hármas szövetségből azonban semmi sem lett, mert a pápa világi hatalmának kérdésében nem tudtak megegyezni. Viktor Emmánuel király azt követelte, hogy az immár egységes olasz nemzet számára az egyházi állammal együtt elfoglalhassa Rómát is. Napoleon pedig és főként Eugenia császárné erről hallani sem akart. Francia történetírók szerint a nagy szükségben még I. Ferenc József »az apostoli király« is azt tanácsolta Napóleonnak, hogy teljesítse az olaszok kívánságát. De mind hiába. Különösen Eugenia volt lelkes híve IX. Pius pápának. Franciaország magára maradt és elvesztette a háborút. Delcassé, a későbbi francia külügyminiszter mondta: »A római theokrácia követelései fosztottak meg minket az olasz szövetségtől a szedáni csata előestéjén. És 1870-nek tanulságát a francia külügyminiszternek szobafalára kellene vésni, hogy mindig szeme előtt lebegjen, mint valami breviárium.« Napóleon herceg, a császár unokaöccse is mint vádat hányta szemére Eugéniának: »A pápa világi hatalmának fenntartása Franciaországnak Elzász-Lotharingiába került.« Eugenia császárné a végsőig exponálta magát a pápaság érdekében. Még július végén is 1870. mikor már megindult és igen kedvezőtlenül folyt a háború, Eugenia a miniszteri tanácson, melyen mint régensnő, ő elnökölt, csak annyit engedett meg, hogy Francia- ország kivonja csapatait az ölasz Civita Vecchiából, de tiltakozott az ellen, hogy az olasz nemzet Rómát elvegye a pápától. Súlyos harminc esztendő következett ezután. Napoleon és a császárság bukása, Eugénia menekülése, Párizsban a kommün rémuralma, Elzász-Lotharingia elvesztése. Meghalt 1873. a császárné férje és 1879. egyetlen fia, Lulu herceg is a zulukafferok ellen való háborúban. Eugenia mint 77 éves özvegy vágyat érzett,
