Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-01-04 / 1. szám

4

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1931.

kell végezni a Krisztus egyházában, hogy ne csupán arra legyen gondunk, hogy »mindenek ékesen és szép rendben menjenek«, hanem arra is, hogy az igének és a szentségeknek, mint az isteni kegyelem eszközeinek, amelyek által a Szentlélek adatik, valóban az a célja, hogy a Szentlélek adassék, s úgy az igehirdetőnek, mint az igehallgatónak várnia kell, hogy a Szentlélek eljöjjön reájuk. A lelkész ne szónoklatokat tartson csupán, amelyeken a hallgató elmerenghet, elgyönyörködhetik, sőt akár sírva is fakadhat, ha eszébe jut sok baja és keserűsége, hanem iparkodjék az ige által a Szentiéleknek utat egyengetni az emberekbe, a hallgatókba.

Röviden: hogy ébredés legyen, legyünk is elkészülve az ébredésre és azok, akikre a kegyelem eszközei bízattak, legyenek mindenkor tudatában annak, hogy robbantó anyagokkal bánnak és kötelességük is az, hogy robbantsanak. Azt hiszem, sok igehirdető elhülne, ha a tűz, melyet hivatása szerint gyújtania kell, csakugyan fellobbanna és valamelyik szívben a hamu alatti csendes és illedelmes parázslás helyett lángot vetne.

Nem a magyar lélekben van a baj. Nem is a történelmi múltban van a baj. A hiba ott van, hogy protestáns opus operatum lett sokszorosan abból, ami az Istennek ereje kellene hogy legyen a hívőknek üdvösségére. Az egyháznak kell reáeszmélnie a szent iratok alapján, hogy mit akar vele ebben a világban az Ur.

Diakónus*

Személyiség.

»Sok tag van ugyan, de egy test«. 1. Kor. 12, 20. Az egységet sokan az egyformaságban és egyenlőségben keresik. A tömegben úgy elmerülünk, hogy csak egy számnak érezzük magunkat. A statisztika elfelejteti velünk a lélek dinamikáját. Nem tudjuk elhinni, hogy egy ember hármat inegszalaszthat. Elfelejtjük azt a kiszámíthatatlan tényezőt, amellyel meg kellene szorozni minden egyes embert, aki a statisztikában egynek számit, de a valóságban lehet Plátó, vagy Napóleon, vagy Kossuth, de lehet egy hűtlen sáfár, vagy Júdás Iskáriotes, vagy Nero. Az életben mindenkinek megvan a külön missziója, ahogyan a test egységes szervezetében van szem, fül, kéz, láb. Honnan tudhatnám én, hogy az az ember, aki az utcán szembe jön velem, a Mindenhatótól reábizott miféle titkos szolgálatban jár? Hogyan olvassam le az arcáról, hogy mekkora bizalma van Istenben és mennyiben engedelmeskedik annak a teljesen egyéni és különleges megbízatásnak, amely- lyel Ura őt ideküldte? Minden embernek van valami szent élettitka, s ezt tisztelnünk kell. Önmagunkban is tisztelnünk kell ezt az isteni eredetű nagy és mély titkot, amelyből egész

személyiségünk táplálkozik. »Avagy nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?« Azokban a dolgokban, amelyeket én reám, kizárólag, mindenki mástól megkülönböztetve én reám bízott az Atya. Az egységünk nem abban van, hogy azonosak vagyunk, hanem abban, hogy ugyanannak az Atyának mindegyikünk számára megszabott akaratát egy hittel és engedelmességgel cselekesszük. Ez a speciális megbízatás és szolgálat ad a személyiségnek méltóságot és értéket. »Mit használ valakinek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall ?« Mit használ, ba mások munkáját végzem, de azt, amire küldettem, elhanyagolom?

Az igazi szeretetet csak az Isten tökéletesítheti..

Milyen csodálatos, hogy olyan férfiaknak és nőknek, akiknek nincs külső szépségük, sok más kiváló tulajdonságuk van. Ha a szeretet a puszta szépségtől függne, csak kevesen volnának a viláagban, akik eljuthatnának a szent szeretetre. Igazán szép ember csak kevés van a világon. De ha elfogadjuk azt, hogy a szeretet uj életrend, amely személyiségeket teremt, akkor kell hogy a szépség egyik eleme legyen. De van sok más eleme is, amelyek (többre becsülhetők a szépségnél; innen ered az a nehézség, amelyet tapasztalunk, ha tökéletes szere- tet-közösség után kutatunk. Sok házasságban mindkét fél felismeri saját hibáit. De ahol ezeket a hibákat kölcsönösen megbocsátják egymásnak és a szeretet győzedelmeskedik, ott megláttatjuk az Isten hatalmas munkájának nyomait. Amikor az egyik tökéletes lény választaná ki magának a másik tökéletes lényt, ezt nem nevezhetnénk szeretetnek, de a tökéletlen lénynek a tökéletesség felé törekvésében bennevan a szeretetnek teremtő lelke.

A házasságokat igazán tökéletlen jellemek kötik; de ahol ezen tökéletlenségek ellenére, szeretet és tisztelet által, mindegyik fél türelmes a másikkal és engedményeket tesz, és igy széttörhetetlen kötelék alakul ki köztük, ott világos, hogy a teremtés meghatározhatatlan atmoszférája van. Szeretném, ha minden házasságot munkába venne Istennek újjáalakító hatalma. Kérnünk kell Istent, hogy tartsa fenn házaséletünket, a tökéletlen személyiségeknek ezt a szövetségét. Nem juthatunk el megszentelt szeretethez, sem a családi élet tökéletessége nem remélhető, vallásos hit nélkül. Azokban az időkben, mikor a szeretet könnyen kihűl, elevenen érezzük a vallásos fegyelmezés szükséges voltát. A szeretetet csak Isten tudja tökéletességre vinni. Tehát, igazi vallásos hitre támaszkodva kell szeretetünket teljes tökéletességre fejlesztenünk. Kagawa Tj