Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-10-25 / 37. szám
292. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. lető javára könyvel tessék el,. a felosztási kulcsot a számokhoz értők könnyen megtalálják. Természetesen nem volna kifogásom az ellen, hogy az egész ösz- szegből egy bizonyos hányad már előre leüttessék, a régi papözvegyek támogatására. S a jövő évben aztán tovább forogna a kerék, amikor is a gyülekezetek, illetve kerületi intézmények között osztatnék fel megfelelő arrányban a beérkezett karitativ segély. Az én felfogásom szerint ez lenne az osztóigazság, amelynek érvényesülése mellett a lelkészek terhén és a nyugdíjintézet terhén is könnyítésiének. Ha ezen az úton egy pár tízezer pengő kerülne a nyugdíjintézet kasszájába, az bizony nagyon megnyugtatóan hatna mindannyiunkra, mert hiszen csupa kintlévőségekből nem lehet egy intézményt sokáig működésben tartani. Ez az egyik javaslatom, amelyet egyházegyetemünk minden tényezőjének szíves figyelmébe ajánlok s amelyet a MELE novemberben összeülendő közgyűlésén is megtárgyaltatni szándékozom. Van egy másik javaslatom is. Tudvalévő dolog, hogy nekünk, lelkészeknek, többször akad dolgunk Budapesten. Én magam is többször vagyok kénytelen felszaladni oda, lelkésztársaim ügyében is, milyen jó lenne, ha nekünk ottan egy olyan megszálló-helyünk volna, aminő pl. a püspök uraknak is van és van egyéb más testületeknek is, ahol aztán teljesen ingyen vagy talán kicsi áron meghúzódhatnánk egy-két éjszakára s nem kellene a magas szállodai árakat fizetnünk. Most már két egyetemesjellegű házunk is van Budapesten. Az Üllői-úti és a Margit-kőrúti. Ezek egyikében vagy másikában lehetne egy-két lakást üresen hagyni és szerényen berendezni. Hiszen jóformán minden nap van valaki közülünk Budapesten. Az Üllői-úti ház volna erre a legalkalmasabb, már közelfekvésénél fogva is, de az egyetemes Felügyelő úr őexellenciája az abban való elhelyezkedést nem tudta kilátásba helyezni, ellenben nem zárkózott el a nyugdíjintézet tulajdonát képező másik házban való elhelyezkedés elől. Ezt a kérdést egy legközelebbi nyugdíjbizottsági ülésen szándékozom majd előhozni. Nagyon kérek mindenkit, jöjjön segítségemre a felvetett gondolatok realizálásában. A nehéz idők terhét közösen segítsük egymásnak vinni! Paulik János a MELE elnöke. (Az Egyetemes Lelkészegyesület elnökének c'kké- ben olvasható első javaslat, a karitativ valorizáció révén befolyt összegnek az Egyetemes Nyugd j ntézet- nél fennálló hátralékok rendezésére fordítása előreláthatólag kivihetetlen, mert a népjóléti miniszter konkrét bejelentések alapján engedélyezi az összeget s az más célokra már eredeténél fogva nem tordítható. Szerkesztő.) Hátralékos előfizetőinket kérjük, hogy 1290. számú postatakarépénztári csekkszámlán küldjék he hátralékaikat. Az Istenországa-mozgalom Japánban. (Befejezés.) Ez a mozgalom nemkeresztyén körökben is érezteti hatását. »Osaka Mainiki«, egy befolyásos nagy újság, meghívta Kagavát, hogy tartson a lap megbízásából előadás- sorozatot. Még figyelemreméltóbb, hogy a Kugai Nipps, egy kyotoi buddhista újság, vezércikkében így írt: az Istenországa-mozgalom egyike a Japánban megkezdett legjobb vállalkozásoknak. Egy másik esemény is említésre méltó. Egy jól ismert buddhista pap, Nisida Tenko, egy Kagava rendezte összejövetelen 1930. október 29-én aláírt egy nyilatkozatot, hogy szándékozik a keresztyén hitet elfogadni. Ez a Nisida az utóbbi 10 évben mint japán Assisi Ferenc az egész nemzet figyelmét magára vonta. A szegények életmódját választotta s a szegények ügyét a magáévá tette. Szerzetesrendet alapított, amelynek tagjai egy családot alkotnak s egymást segítik. Ennek a szerzetnek ajtaja mindenkinek nyitva áll, aki lelki vagy testi ínséget szenved. Tagjai mindenféle, még a legalacsonyabbrendü segélynyújtásra is mindig és mindenhol készek, anélkül, hogy fizetést kérnének. A szerzet főfészke Kyotoban van. Tagjai házról- házra mennek, a legundorítóbb munkát is mosolyogva végzik, nem várnak ellenszolgáltatást. A kommunizmus rendkívül elharapózik a tanulók és a munkások közt. De az evan- géliom sem talál zárt ajtókat. Mikor az egyik helyen a templom kicsinynek bizonyult az összegyűlt tömeg befogadására, a helyi bizottság gondoskodott róla, hogy az összejövetelt a népiskola nagytermében tarthatták meg. Az iskola igazgatója kifejezetten megkívánta, hogy a szónok keresztyén előadást tartson. Azt mondta »Minél keresztyénibb, annál jobb!« S mikor végül a helyi japán lelkész felhívást intézett nyilatkozatok aláírására, a hallgatóságból nagyon sokan készek voltak erre. Egy más alkalommal ugyanazt a szónokot felhívták, hogy egy ipari központban két templomban beszéljen. »Sohasem láttam« így szól, »Japánban keresztyén templomban annyi munkást.« Végül a jelenlévők ötödrésze aláírta a nyilatkozatot. A másik templomot zsúfolásig megtöltötte egy szomszédos gyár fiatal munkássága. Félő, hogy a kommunizmus a legjobb fejű és legfinomabb lelkű diákokat hálózza be s az ipari munkásságba s a parasztságba befészkeli magát. De csak azért, mert az egyház nem tudott idejekorán korunk problémáinak kifejezéseiben gondolkodni, beszélni és dolgozni. Ha az egyház felébred
